Get Loki'd 3 - Ragnarök

Mindenki él (és virul?)

Thor még mondott valamit Hulknak, aki mintha egy pillanatra elbizonytalanodott volna. Aztán hirtelen rátámadt az asgardira. A közönség tombolt, miközben Thor félreugrott és előrántott két kardot a hátáról. Bámultam Hulkot, ezt a szörnyet, és reméltem, hogy ez csak egy rémálom, és mindjárt felébredek.
A Nagymester tapsikolni kezdett, úgy tűnt, velünk már nem is foglalkozik, de ismertem őt annyira, hogy tudjam, ennyivel nem ússzuk meg a dolgot.
Lokira pillantottam, aki aggódó arccal figyelte a küzdelmet.
Mégis van szíved. - gondoltam magamban mosolyogva, majd óvatosan megfogtam a kezét, hogy tudja, ott vagyok mellette.
Közben a közönség elhalkult. A küzdőtér homokjában Hulk feküdt, Thor pedig odasétált hozzá.
- Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem magamban. Mindenki feszülten figyelte, ahogyan Thor suttog valamit Hulknak és kezet nyújtanak egymásnak. Amikor már teljes csend támadt, Hulk hirtelen megragadta az asgardit, és földhöz vágta párszor...
Loki ordítva ugrott fel.
-IGEEEN! NA MILYEN ÉRZÉS?!
A Nagymester értetlen arckifejezését látva, Loki csak annyit mondott:
- Rajongom ezért a sportért!
Nevetve ült vissza mellém. A feszültség teljesen eltűnt. A Nagymester is elnevette magát, én meg próbáltam legalább mosolyogni. Thor közben talpra állt. A harc folytatódott, most úgy tűnt, ő fog győzni. Nem sokáig. Hulk elkapta a levegőben a lesújtani készülő kalapácsot és akkorát ütött, hogy Thor métereket repült a levegőben és nagy csattanásal ért földet. Loki arcára fagyott a mosoly. Hulk ütni kezdte a földön heverő asgardit.
Gyerünk Thor, állj már fel.
Ne Loki előtt nyirasd már ki magad.
Légyszi'...
...és Thor keze villámokat kezdett szórni. Döbbenten néztük, mintha az egész testét energia járta volna át. Loki legalább annyira el volt képedve, mint én, meg se kérdeztem tőle, hogy tudott-e erről. Mintha még Thor is meglepődött volna egy pillanarta. Újra összecsaptak, ezúttal Thor maradt állva. A közönség skandálni kezdte, hogy 'DÖRGÉS', miközben Thor elindult, hogy megölje Hulkot. A következő pillanatban a teste megrázkódott és eszméletlenül esett össze. Mellettem a Nagymester aktiválta a fenyítőkorongot. Ha a Nagymester azt mondja, a bajnok győz, akkor a bajnok győz. A játékszabály egyszerű: ne állj az útjába.
Hulk elrugaszkodott a talajtól, olyan magasra, amennyira csak tudott, hogy a végső csapást mérje Thorra. Loki kézenfogott és kivitt onnan, mielőtt még Hulk földet ért volna.
- Ugye túléli? - kérdeztem útban a kijárat felé.
- Persze, hogy túléli és pont ezért vagyunk bajban. A Nagymestert érdekelni fogja, ki ő és hogy honnan ismerjük... na meg a drágalátos bajnokát.
- Mit akarsz csinálni?
- Eltűnünk innen. - mondta egyszerűen. -Maradj a lakásban, amíg nem megyek érted.
- Te hova mész? - kérdeztem. Valahogy rossz előérzetem támadt, de imádtam ezt a Lokit, aki valami rosszban sántikált.
- Kellenek a belépési kódok a hangárhoz. Megszerzem őket, keresünk egy szép kis űrhajót és már itt sem vagyunk. - miközben beszélt, elmosolyodott.
- Tetszik az ötlet. - mosolyogtam. - Ott várlak. - ígértem meg.
Loki elsietett, én pedig a lakásba mentem. Vártam, vártam, hogy visszajöjjön, végül elnyomott az álom. Órákkal később arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón. Készen állva arra, hogy elhagyjam a bolygót nyitottam ajtót. De nem Loki volt az.
- A Nagymester hívat. - Topáz önelégült arca fogadott. - Ugye készen állsz a kivégzésre, Kiskedvenc? - kérdezte vigyorogva.