Get Loki'd 3 - Ragnarök

"Csak egyszer élsz"

-Nem beszélhetnénk meg később? - kérdezte Loki. - Asgard vár ránk.
Na persze, hirtelen ilyen fontos lett neki Asgard. Bólintottam, mire hozzá tette: - Egyébként vicces kis történet. Tetszeni fog.
Rámmosolygott, és nem tudtam nem visszamosolyogni rá. Hiába, akármilyen nagy baromságot is csinál, én így szeretem...
- Oké, melyikkel megyünk? - néztem körbe. A garázsban rengeteg hajó sorakozott, néhányat felismertem, de a legtöbb idegen volt.
- Azzal a szállítóval. - mutatott Loki egy hatalmas teherhajóra.
- Ezzel a romhalmazzal? Sosem jutunk ki.
- Fogadjunk.
Mit volt mit tenni, a szállító felé vettük az irányt. Amíg mindenki felszállt, Lokival az irányítófülkébe mentünk. Két pilótaülés volt.
- Mondd, hogy egyedül is el tudod vezetni. - szóltam oda neki.
- Természetesen! - nem volt valami meggyőző. - De azért ülj le ide a másodpilóta-ülésbe. - mondta, miközben ő maga is leült.
- Loki, én nem tudok teherhajót vezetni. Még jogsim sincs! - kezdtem, miközben én is elfoglaltam az ülést.
Ő az irányítópultot nézte.
- Emlékszel, amikor átrepültünk Svartalfheimbe?
- Öhm...
- A Sötét Világba.
- Jaaaa...
- És azt mondtam, tuti jobb pilóta vagyok, mint Thor.
- Mire akarsz kilyukadni?
- SOKKAL jobb pilóta vagyok, mint ő.
- Hát akkor... Ne csak a szád járjon.
Amíg becsatoltam az övet, Loki felemelte a csotrogányt. Lassan, óvatosan indultunk el, de csak akkor mertem újra levegőt venni, amikor kiértünk az épületből.
Loki tényleg jó pilóta volt. Teljesen lenyűgözött. Olyan magabiztosan vezette a teherszállítót, mintha egész életében ezt csinálta volna.
- Hogyan jutunk Asgardba? - kérdeztem, amikor elrepültünk egy hatalmas kapu alatt.
- A bolygó másik oldalán van még egy Ördögsegglyuk.
Elnevettem magam.
- Nem hiszel nekem? - kérdezte mosolyogva. - A Sakaar másik fele gyakorlatilag lakatlan. Senkinek sem fog feltűnni, ha kisurranunk azon a kapun.
- Nem hiszem, hogy ezzel a ronccsal csak úgy "kisurranhatunk".
- Annál a kapunál kissebb a nyomás. - magyarázta Loki.
- Honnan a fenéből tudsz ilyeneket?
- Könnyen ismerkedem.
- Igen?
- Meg tudok egy- két trükköt is...
Mivel teljes sebességgel haladtunk, pár perc múlva átertünk a másik kapuhoz. Igaza volt Lokinak, több száz mérföldes távolságban alig voltak épületek. Néhány fa álldogállt magányosan, jelezve, hogy valaha éltek növények ezen a bolygón is.
A kaput látva megrémültem. Most komolyan át akarunk hajtani egy ilyenen? Öngyilkosság.
- Amit most csinálunk, az a leg-yolóbb dolog, amit valaha műveltem. - mondtam halkan.
- Ha átértünk, magyarázd el, mit jelent az a szó. - szólt Loki, aztán felemelte az űrhajót.
Még éreztem, ahogyan a hajó megrázkódik, miközben nekünk jött valami, aztán hatalmas színkavalkád, hatalmas robaj, és pillanatok alatt elájultam.

- Avgary...?
Valaki óvatosan a vállamat rázogatta.
Nem tudtam, ki az.
- Avgary!
Valaki egyre hangosabban a nevemet mondogatta.
- Annaaaaa...
Végre meg tudtam szólalni: - Luis!
Erre ő felnevetett.
Bármikor felismerem ezt a nevetést.
Amikor végre kinyitottam a szemem, először csak a sötétséget éreztem magam körül. Próbáltam mozdulni, de a pilótaülés öve nem engedett. Előttem a végtelen űr. Millió és millió csillag suhant el a hajó üvege előtt. Rögtön pánikba estem.
Kint. Vagyunk. Az. Űrben.
- Jól vagy? - Loki felé fordultam. Ő nyugodt volt. Most éreztem magam először nagyon halandónak. Most, amikor ott ült mellettem egy olyan valaki, aki felszerelés nélkül is kibírja az űrben, és látszólag nem viselt meg egy dimenzióközi utazás.
- Félek. - ismertem be.
- Ez természetes. - mondta ő, nyugodt hangon.
- Messze van még Asgard?
- Már jó ideje úton vagyunk. Nincs messze.
Csak bámultam őt, mert nem akartam kinézni az üvegen. Féltem, hogy elveszek a látványban.
Észrevette, hogy bámulom.
- Tehát. Mit jelent az a nevetséges midgardi szó?
- A "yolo"? - elmosolyodtam. Még Loki sem tudhat mindent. Ez megnyugtató.
Bólintott.
- "Csak egyszer élsz."
- Ennyi? Nem értem.
- Csak egyszer élsz, próbálj ki mindent, ne bánj meg semmit. A midgardiak élete sokkal rövidebb, mint a tiétek.
- Így már világos. Sokan élnek így?
- Nem tudom. Már azt se tudom, mikor voltam ott utoljára. - bele se mertem gondolni.
- Hiányzik Midgard?
- Persze. Hiszen az otthonom. - pár pillanat csend után folytattam: -Tudod, mi hiányzik nagyon? A sültkrumpli.
Loki erre felnevetett.
- Ha valaha visszamegyünk oda, meg kell hívnod egy sültkrumplira a Mekiben. - mondtam.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz, de rendben.
- Jut eszembe, mit is műveltél a Sakaaron Thorral? -kérdeztem hirtelen.
- Gondoltam, keresek egy kis pénzt, és megszerzem újra a Nagymester bizalmát. Hátha.
- Most komolyan fel akartad adni őt?? Jesszusom.
- ...de becsapott és otthagyott.
- Bővebben?
- Volt nála egy "fenyítőkorong".
- Ne. De már jól vagy?
Mielőtt szólt volna, feltűnt előttünk egy olyan bolygó, amilyet még sosem láttam. Asgardot lehetetlen leírni. Csodaszép, de nagyon fura. Legalábbis, midgardi szemmel nézve.
A csendet Loki szakította félbe:
- Én azt mondom, "yolózzunk" egy kicsit.