13.rész 2 idegesítő emberrel kevesebb

57 4 0
                                    

Any szemszöge

Rose-al a kanapén ültünk és beszélgettünk, hogy régebben( pár hónapja :)) négyen voltunk: ÉN, Rose, Jan és Noname akit azért hívtunk így mert nem volt hajlandó elárulni a nevét.

Any: Emlékszel még Noname- ra ?

Rose: Hát hogyne, agyon basztattuk egymást.

Any: Amikor majdnem megfojtott téged? Alig tudtatok lefogni, hogy ne tekerjem ki a nyakát.

Rose: Tényleg szerinted mi van vele?

Any: Fogalmam sincs, megkeressük?

Bólintással felelt majd elindultunk a hülye gyerek keresésére. Rose-t úgy ismerem mint a tenyerem és innen tudom, hogy ő kilométerekről megérzi a vér, hulla, alkohol, drog és a barátai  szagát. Pár óra múlva elértünk egy házhoz, ahol tömény vérszag volt. Rose megállás nélkül ment tovább.

Any: Rose várj, mi van ha megváltozott, és mi van ha megöl?

Rose: Nem fog, és ezt onnan tudom hogy két kíméletlen gyilkos lánya vagyok.

Hangja teljesen nyugodt volt ami valljuk be kicsit nagy önbizalomra vall. megfordul és torkától 1 deciméterre játszik kése hegyével, az én unokahúgom!

 megfordul és torkától 1 deciméterre játszik kése hegyével, az én unokahúgom!

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Rose: Én bementem.

Any: Megvárlak kint.

Rose szemszöge

Elindultam a ház bejárata felé. Ismerős nagyon isme.... Torkom szakadtából sikítok mikor meglátom a vérben fetrengő szívemnek igencsak kedves német juhász kutyát. A világ színeit számomra elönti a vér színe, becsapom volt otthonom ajtaját és felüvöltök.

Rose: NONAME!!! TOLD IDE A SEGGED!!!

Noname: Na mi az, tetszett az ajándék?

Nem válaszolok nekirontok késemmel, nagyot koppanunk a padlón. késemet szorosan nyakának szegezem készülve küldeni őt Zalgóhoz.

Rose: Utolsó szó?

Noname: Jó volt újra látni Rose.

Elveszem torkától a késem és felsegítem. Felmentem a lépcsőn ahol a "szüleim és a nagyszüleim" holtteste volt. Elengedtem egy ördögi kacajt. Majd lementem és kimentünk Anyhez, és onnantól hazafelé mentünk. Rengeteget beszélgettünk, és amikor odaértünk neki is leesett az álla. 

Noname: Ti baszakodtok velem?

Any: nem-nem.

Bemenve megszerveztük, hogy később elmegyünk megöljük azt a két rossz ismerősünket (kurvák khm) . Addig is felmentem ránéztem Jan- re aki úgy húzta a lóbőrt mint akit leütöttek. Nem maradtam sokáig bent fogtam a késem, hagytam egy üzenetet,hogy élünk csak elmentünk ölni.

Rose: indulhatunk?

Bólintottak majd elindultunk volt iskolánk felé. Beérve az volt osztályunk pont az udvaron volt. A kapucnijainkat felhúztuk a fejünkre, Fejemre hallgatva kedves Tanárunkra mentem rá aki éppen háttal állt és a focizó fiukat nézte. Megfogtam a vállát hátra akart nézni de késem akkor már torkának volt szegezve. Oldalra nézve láttam Any és Noname végeztek. Hirtelen mozdulattal mély sebet vágtam a férfi nyakába. Elvérzett. Amint az osztály észrevette a hiányt nekünk indultak, hogy hát mi többen vagyunk de volt egy kis bökkenő. Nálunk volt fegyver. 5 fiú, és pont ők akartak engem elkapni akik miatt 7 évig szenvedtem? Heh ez vicces lesz. Elkezdtem futni reménykedve, hogy az idiótái követnek, és igen mindegyik gyorsabb volt nálam így egyesével tudtam leszúrni őket.  amikor végeztünk elindultunk haza. Odaérve mindennél nagyobb sokk várt minket.....

Hali! Tudom már megint egy ilyennél hagyom abba de a következőket mindenképpen egy  részbe, egy iszonyat hosszú részbe  fogom belezsúfolni. Ne feledjétek vigyázzatok az életetekre.

Creepypasták lettünk /Befejezett/Where stories live. Discover now