Creepypasták lettünk /Befejezett/

Karácsonyi külön-kihalás Dec.25.

Rose szemszöge

Már mindenki korán talpon volt, mivel ma jönnek Slender tesói. Míg páran ablakot pucoltak, takarítottak és készítették az ebédet, addig persze,hogy nekem Jan kíséretében szép szóval is kurvákat kerítünk Offendernek. Esküszöm soha életemben nem volt még ennél fontosabb dolgom.... ja de volt. Lényeg a lényeg jártuk az utcákat hátha találunk legalább egyet, és végül is találtunk párat. Nem kell mondanom eléggé furcsán néztek ránk, hogy mi az istenért keres 2, 18 éves lány kurvákat. Na mindegy mire visszaértünk, nagyban ment a beszélgetés, ugyanis már megérkeztek a vendégek. Én csak bementem a konyhába hátha kell segítség Slendynek. Mivel azt mondta hogy nem kell, ezért megindultam a nappaliba. A padlóra estem a látványtól. Ben Cherry Pau-val (nem tudom hogy került oda) csókolózott a kanapén.
Rose: Legalább karácsony utánig várhattál volna te cseszett kobold!!
Erre szétrebbentek én pedig a könnyeimtől fuldokolva rohantam a szobámba ahol azonnal kulcsra zártam az ajtót. Jan felnézett a rajzából(füles volt a fülében) és már ment is a konyhába egy doboz fagyiért, egy üveg nutelláért, és tejszinhabért. Nem hiába vagyunk barátnők. Idő közben Any is átjött, mindkét lányt ugy kellett visszafogni, hogy ne csináljanak kobold paprikást vacsira. Lényegében megnyugodtam valamennyire de nem tudom hogy meddig tart majd. Az ebédet kihagytam, nem voltam éhes... Délután, este felé hallom hogy Jeff ordít a nappaliban valakivel. Lementem a lépcsőn és egy éppen koboldot folytogató apával találom szembe magam.
Rose:Jó munkát :).
Ben:Segíts kérlek.
Jan:Nope.
A hirtelen hangtól negugrottam, de gyorsan rájöttem hogy ez csak a mindig jól időzítő Jan. A vacsoráig visszamaradt időt avval töltöttük, hogy hallgattuk ahogy apám 10 szer megöli a mostmár exemet. Heló singli élet hiányoztál. Vacsora alatt Any valamiért helyettem értette meg a koboldal, hogy én már nem vagyok a barátnője. Én meg csak néztem, mint harmadik teve Noé-ra, hogy ezt nem nekem kellet volna? Lényeg az, hogy vége. Most sokaknak úgytűnhet, hogy gyorsan túlléptem rajta, de csak még nem fogta föl a csepnyi agyam teljesen, hogy ez wtf volt.

Na halihó! Elnézést a csúszásokért, megmagyarázom, a laptopom amivel a részeket írtam kipurcant, a tablet amivel még esélyem lett volna írni bepókhálósodott:), egyetlen dolog maradt a telefon... Szóval az íráhibákér ettől a résztől fogva elnézést kérek. Nemsokára találkozunk addig is vigyázzatok az életetekre.