8.rész *cím helye*

79 3 5
                                    

Jan szemszöge

Rose: Csaltál!!

Ben: nem is.

Rose: csaló!

Egy ilyen veszekedésre kelni nem a legjobb dolog. Viszont ez is azt jelenti, hogy túléltem idáig.

Jan: HALKABBAN MERT MÉG A FÉL HÁZ ALSZIK!!

Rose: Jan könyörgöm halkabban! Mert már nem hinném, hogy sokáig fognak aludni.

Jan: Te csak maradj csendben.

Ben: Rose.... még egy menet?

Rose: hmp felejtős mivel csalsz! 

Ben: naaaaa...

Rose: nem...

Ben: Akkor menyünk inkább ölni??

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Ben: Akkor menyünk inkább ölni??

Rose: INDULÁS!!!!

Azzal elköszöntek és elindultak. Na akkor én meg felébresztem a vaksikámat.

Kiya szemszöge

Elmentünk ölni és asszem rekordot döntöttem mivel vagy tíz embert megöltem viszont az utolsó ismerős volt.

Rose: Ismerlek valahonnan?

10. ember: valahogy ismerős vagy nekem, de... nem te nem.

Rose: Nem szoktam az áldozattal beszélni, de hogy hívnak?

10.ember:T-Tom a nevem Tom!

Rose: Ahaaa akkor téged élvezetes lesz megölni....uncsi bátyó.

10.ember: R-Rose?!

Erre már nem válaszoltam, csak belevájtam késemet gyomrába amitől felordított. Én csak nevettem, mivel most visszakapja amit kiskoromban művelt velem.

Kiya 5 évesen december 25.

Éppen ünnepeltünk a nagymamámnál és ott voltak az unokabátyámék. Együtt hagytak minket játszani ő akkor volt 14 éves. Felfektetett az ágyra és levette rólam a pólót. Elkezdte puszilgatni a hasam mivel csikizett nevettem. Majd a fülembe súgott valamit:

Tom: Shhh minden rendben csak egy kicsit játszunk.

Perverz vigyorra húzta a száját amire én elvigyorodtam mivel akkor nem ismertem fel hogy ez mit takar. Egészen addig nevettem amíg meg nem érintett ott. Akkor sikítani akartam volna, de befogta a számat. Elkezdte mozgatni az ujjával simogatni. Ekkor lépteket halottunk. Hirtelen visszahúzta rám a pólót és leültetett a földre. Sírhatnékom volt sírtam is volna ha tudtam volna mivel a meglepettségtől elfelejtettem még azt is. Mikor a Mama belépett csak annyit látott hogy a földön "játszunk". Szerencsére nem volt több alkalma erre.

Jelen Kiya szemszöge.

Rose: Hehe ugye nem felejtetted el amit aznap a füledbe súgtam?

Tom: Hogyan is lehetne azt az ártatlan gyűlöletet elfelejteni?

Kiya 11. szülinapja 

Éppen hogy megjöttek Tomék ugrottam unoka bátyám nyakába. közel hajoltam füléhez és gyilkos hangnemben belesúgtam.

Rose: Amit aznap próbáltál csinálni velem, azt durván vissza fogod kapni.

Tom: Igen? És hogyan tervezed?

Rose: Az legyen meglepetés.

Azzal pszichopatán rávigyorogtam majd folytattuk a napot.

Jelen 

Rose: Na az a majd most van és íme a meglepetés!

Felvágtam hasát kiszedtem beleit amit akasztó kötélként felkötöttem egy faágra. Veséit kivágtam és eltettem egy zacskóba, majd odaadom E.J nek. Tomot felakasztottam a beleinél fogva. Miközben csodáltam művemet megszólalt valaki mögöttem.

- Jéé még egy művész lélek!

Megfordultam és hát..

Rose: Jéé egy Bloody Painter.

Bloody: Üdv újra a családban Rose.

Rose: köszi.

Elindultunk ketten vissza a házba út közben összeszedtük Bent is.

Ben: Rég láttalak Bloody.

Bloody: Én is téged Ben.

Lepacsiztak közben haza is értünk de ott.......

Sziasztok! Hamarosan jön a kövi rész, addig is vigyázzatok az életetekre. 

Creepypasták lettünk /Befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora