Nem volt a nappaliban senki, elmentünk jobbra ahol volt egy vas ajtó. Bentről két különböző férfi ordítás szűrődött ki.
Jan szemszöge
Ott álltunk Rose-al az ajtó előtt és azon gondolkodtunk mit tegyünk. Végül elegem lett az agyalásból így lenyomtam a kilincset, hogy minimálisan kinyíljon az ajtó és bele rugtom ezzel majdnem kibaszva azt helyéről. Heh megoldás és kevésbé fáj.A teremben mindenhol korbácsok véres bilincsek és csontok? voltak.
Jan: Mondhatni hangulatos nem?
Rose: De.
Körülnéztem és halvány fény volt csak, ezért megkerestem a villanykapcsolót ami csoda hogy volt. Hirtelen fényesség lett a teremben és megcsapott minket a FRISS vér szaga. Na jó ez már sok. volt egy fa ajtó a terem végében. Elindultunk az ajtóhoz halkan nyitottunk be és abban a pillanatban lépett át Zalgó a portálon ami ugye a Földre visz. Kitártuk az ajtót. Amilyen látvány ott fogadott minket attól a kettőnk térde feladta a szolgálatot.
Jan: Nee.
Rose: Miért?...
Any szemszöge
Rose és Jan már vagy három napja elmentek. Közben Slendy hívta a tesóit és úgy építik a házat a "Férfiak" meg L.J. Mi lányok pedig két csapatra osztódtunk akik csinálják a kaját meg a hasonló házimunkákat, meg akik figyelnek a kicsikre az állatokra na meg a fiúk testére.
Any: Clock, lehet egy kérdésem?
Clock: Persze
Any: Szerinted meddig maradnak így a dolgok?
Erre nem válaszolt, gondolom ő se tudja. Sóhajtottam majd folytattam eddigi ténykedésemet.
Rose szemszöge
Mikor már kissé észhez tértem gyorsan megnéztem Bennek van e pulzusa.... nincs nee nem ilyet nem játszunk de hisz ez a pokol, akkor mégis hogyan? Említettem, hogy vért sírok, na most nem.
(Jan)
Jan elmondása szerint E.J. csak ájult de ez semmit sem segít azon a tényen, hogy Ben... halott.
Zalgó: Na? Hogy tetszik a meglepetés?
Rose: Hehe a szíved legyen szabadnapos.
Ebben a pillanatban a fiúk lelkei halványulni kezdtek, majd teljesen eltűntek. Mi is visszaindultunk, bár nem szívesen mentem. Visszaérve mindenki örült annak, hogy mi is visszaértünk és hát csak Eyeless ébredt fel. Ami engem illet én csak sírtam, abba bele sem gondolva mi lesz ezután. Any próbált nyugtatgatni de nem igazán járt sikerrel. 2 hét után úgy döntöttem összepakolom a holmim és elmegyek. Nem nagyon kötött már semmi ehez a házhoz és túl sok volt az emlék ami rengeteg álmatlan éjszakát okozott.
Rose: Viszlát remélem még egyszer találkozunk.
Suttogtam a fekete kastély felé majd elindultam. Hajnali három felé odaértem a régi házunkhoz, amiben majdnem megöltem Noname-et. kitakarítottam felmostam a vért, a hullákat elástam és kipakoltam a táskámból.
YOU ARE READING
Creepypasták lettünk /Befejezett/
ParanormalCreepypasták léteznek és létezni is fognak. Elolvashatjátok hogy két lány hogyan lesz creepypasta és ,hogy hogyan változik az életük.