Creepypasták lettünk /Befejezett/

30.rész

Halihó! El is érkeztünk az utolsó részhez, ami után lesz egy rövid kis epilógus. Na de rázódjunk vissza a történésekbe:

Miközben igyekeztem a lehető leggyorsabban összeszedni a gondolataimat, az előttem levő nagy borítékot bámultam. Éreztem, hogy a velem szemben ülő páromnak igencsak fogytán van a türelme, jobb híján odanyújtottam neki a borítékot. Idegtépő lassúsággal vette ki a borítékból a képeket, és nézte azokat végig. Láttam az arckifejezésén, hogy nem nagyon tudja hova rakni a látottakat.

Rose: Tudod, hogy milyen képek ezek?

Fejét felemelve értetlenség és kíváncsiság sugárzott a tekintetébõl.

Rose: E-ezek ultrahang képek.

Feléltam és leültem mellé.

Tim: Minek az ultrahangja?

Itt már tényleg nem bírtam és könnyek ezrei kezdtek el lefolyni az arcomon, és ezt elég rosszul leplezve vontam egy ölelésbe õt. Mikor már összeszedtem magam annyira, hogy meg is tudjak szólalni remegõ hanggal súgtam a fülébe válaszom.

Rose: A leendõ gyerekünk ultrahangja.

Erre a mondatra éreztem, hogy lefagyott. Lassan belehúzott az ölébe, és a fejét elhelyezte a nyakhajlatomban. Nem tudtam, mit is reagáljak, míg megnem éreztem remegõ kezeit a derekamra fonódni, és pár perc múlva nedves könnyeit melyek eláztatva bõrömet semmisültek meg. Egyik kezemet átvezettem a hátán míg másik kezemmel a haját simogattam nyugtatásképp. Egy idõ után a sírástól kissé elvékonyodott hangján egy "köszönöm"-öt suttogott. Egy halvány megkönnyebbült mosoly kúszott fel az arcomra. Így maradtunk míg meg nem nyugodott egy kicsit. Ez után rengeteget beszélgettünk a babáról, meg az ilyesmikrõl. Nagyon beleélte magát ebbe az "Apa leszek!" szerepbe. Majd én kitaláltam, hogy én igen is fáradt vagyok, és igen is lefekszem aludni. Tim kiment a szobából, és mielõtt elaludtam volna hallottam lentrõl, hogy páran gratulálnak. Éreztem, hogy nem fogja eltitkolni.

Any szemszöge:

A szobánkban ültem és a magam elött tartott terhességi tesztet szuggeráltam.

Any: Gyerünk, légyszi legyen ott az a második csík!

Mire lassan kezdett kivilágosodni, az említett második csík. Végre, köszönöm istenem. Hirtelen felpattanva szaladok le a lépcsõn, férjem nevét üvöltve. Az említett személy ijedten pattan fel ülõhelyzetbõl, mire csak kuncogok egyet, és a kezébe nyomom az említett tárgyat. Mire letörölhetetlen vigyor jelenik meg az arcán. Derekamnál fogva kap fel és pörget meg a levegõben, és engem ölelve tesz le. Hihetetlen hangerõvel ordítja el magát, hogy " Apa leszek parasztok!".

Masky: Én is az leszek csicska bohóc!

Majd felállva a kanapéról indult meg felfelé. Én meg csak öleltem az említett "Csicska bohócot" és örültem a fejemnek.

Pár Hónappal késõbb a nõgyógyásznál:

Any: NEM IKREKRÕL VOLT SZÓ HIPÓS BOHÓC!!! Ne menekülj úgy is utolérlek!!

Na halihó! Remélem mindenkinek tetszett ez a könyv. Találkozunk majd az EPILÓGUS-ban de addig is vigyázzatok az életetekre.