Hey. A nevem Ryan Leonard Beaumont. 3 testvérem van. 2 fiatalabb és 1 idősebb fiú. 22 éves vagyok és Londonban élek ,de nem volt ez ám mindig így. Bristolban nőttem fel bátyámmal és a szüleimmel. Kiskoromban sokat énekeltem otthon. Mindig is szerett...
Reggel... Egy újabb reggel vele. Csakis vele ,de ez már nem fog sokáig tartani. 2 nap múlva kiadja a One Direction az új számukat. Kezdődhet a munkánk. Aztán nem tudom mikor ,de megérkeznek a munkatársaink is ,és már nem csak ketten leszünk. Miközben ezen gondolkoztam ,Andy elkezdett mocorogni a kezem közt ,majd közelebb bújt hozzám. -Jó reggelt!- suttogtam neki ,majd egy puszit nyomtam a pofijára mire egy halvány,reggeli mosoly jelent meg rajta. -Remélem még sok ilyen reggelem lesz-boldog mosolya keserűre váltott. Rossz érzés volt belegondolni ,hogy nemsokára úgy kell egymáshoz viszonyulnunk ,mint lakótársak. Mondjuk ,most se vagyunk többek mint lakótársak...de nem is lehetnénk. Andy nem tekint rám úgy mint én ,de egyelőre még én sem tudom ,hogy tekintek rá valójában. -Megyek reggelit készíteni. Addig öltözz fel ,de ne úgy mint tegnap -mosolyogtam rá -Rendben -nevetett ő is azzal kimentem a konyhába összedobni valamit. Már majdnem végeztem ,amikor valaki hátulról átölelt. Ráraktam a kezére az enyémet ,majd így maradtunk egy kicsit. Aztán kezdett furcsa lenni a helyzet ,így megfordultam a karjaiban. Tenyereim közé vettem fejét ,majd mélyen belenéztem szemeibe. -Ne kínozz tovább. Így is annyira fog hiányozni ,hogy kevesebbet lehetünk együtt. Ne nehezítsd meg a helyzetem. Aztán olyat tett ,amire nem számítottam. Elkezdett közeledni arcom felé. Mikor már alig maradt hely köztünk becsuktam a szemem ,és...belefurta fejét a nyakamba. "Mi? Ne már. Nekem kell a csókja. Ő meg itt szórakozik...vagy nem is akart megcsókolni ,mert egyszerűen nem érez irántam semmit. Istenem Rye olyan hülye vagy. Fogd már fel ,hogy neki nem te kellesz" Szorosan magához ölelt ,és elkezdett kisebb puszikat adni a nyakamra. "Nem bírom. Annyira jó. Kikészít" gyorsan feleszméltem és eltoltam magamtól egy kicsit pont annyira ,hogy bele tudjak nézni a szemeibe. -Figyelj! Most befejezem a kaját ,te addig leülsz az asztalhoz ,és ott megvárod amíg végzek. -Rendben -majd adott egy puszit arcomra és egy széles vigyor kíséretében leült az asztalhoz. Kieszméltem a kábulatomból ,majd befejeztem amihez hozzákezdtem. Leraktam az asztalra a két kész ételt ,majd elfogyasztottuk. Én is felöltöztem ,majd pont annyira járt az idő ,hogy indulhattunk Blairhez. A házban utunk az irodába vezetett ,ahol a főnökünk várt minket az asztalánál ülve. -Sziasztok. Mindjárt itt lesznek a srácok és kezdődhet a meghallgatás. Az egyik picit távolabbról jön így egyesével meg is tudjuk őket hallgatni. Bólogattunk ,hogy megértettük majd beszélgettünk egy kicsit mindenről. Mi lesz a teendőnk ezek után? Mi lesz ha mindkettő fiút felvesszük. Mi lesz a napi rutinunk? Na jó. Ezt a témát igazából hanyagoltuk mert még ő se tudta ,hogy ezután ,hogy fog változni az életünk. Hagyta egy "majd kiderül" mondattal. Még egy picit beszélgettünk amikor megcsörrent a telefonja. Felvette ,majd egy pár perc múlva le is tette. -Indulhatunk a stúdióba. -mutatott előre és megindult előttünk. Beléptünk a szobába. Hirtelen eszembe jutott az első napom. Ránéztem Andyre egy halvány mosoly kíséretében. Úgy látszik ő is ugyan arra gondolt mert visszamosolygott rám. Leültünk ahhoz az asztalhoz ,ahol eddig csak Andy és Blair ült. Most már nekem is van itt helyem. Leültem a szőke mellé ,majd Blair kiment üdvözölni az új tagot mivel hallottuk hogy Sophia nagy örömmel fogadott valakit. -Hát úgy néz ki nem sokáig tartott ,hogy ketten vagyunk.-szólalt meg Andy és lenézett a padlóra. -Sajnos nem. De a mai nap folyamán már úgyse költöznek be szóval egy fél napunk biztos van még. -Ez az egy vígasztal -felnézett majd közelebb húzta a székét hozzám ,és nekidőlt a mellkasomnak. Átöleltem ,majd magamhoz szorítottam. Lépteket hallottunk ,így engedtem a szorításból ,és Andy is visszament a helyére. Kinyílt az ajtó amin egyelőre csak Blair lépett be. -Szóval-indult meg felénk- mindjárt szólok neki ,hogy jöhet be. Brooklyn Wyatt-Gibson a neve és Dartford-ban él. 17 éves és nagyon szeret énekelni. Egy zenét viszont választani kell. -Legyen Cher Lloyd-tól a Want u back. Kíváncsi vagyok ,hogy énekli ki azokat a hangokat. -könyökölt fel Andy az asztalra. -Hmmm -gondolkodott rajta Blair -Legyen. Akkor hívom. -odasétált az ajtóhoz ,és behívta a fiút. Na ne... Szőke haja szerte-szét állt ,mintha most kelt volna mégis volt egy természetes hatása. Mikor felénk fordult smaragzöld szemei felcsillantak. Elállt a lélegzetem. "Hogy lehet valaki ilyen helyes?" Andy megbökött ,majd egy szúrós tekintetet láttam meg magam előtt. "Biztos túlságosan feltűnően bámultam. Upsz" -Sziasztok. Brooklyn Gibson vagyok. A többit már szerintem tudjátok -villatotta meg fogsorát. "Jézusom. Megöl azzal a mosollyal" Egy kezet éreztem meg az állam alatt ,majd feltolta azt. "Tátott szájjal néztem ezt a csodát. Teljesen leégetem magam. Hagyd már abba Rye!" -Nos. Ismered Cher Lloyd-tól a Want u back-et? -kérdezte Blair -Persze -bólogatott hevesen a fiú. -Tökéletes...Andy! Beindítanád kérlek? -Természetesen -állt fel az asztaltól feldúltan. "Mi van vele?" Elkezdődött a zene. "Azta! Ez valami hihetetlen". Pár résznél megnyomta a hangját ami lenyűgöző volt. Nem tudtam vele betelni. Egész nap hallgatnám ezt. Néha oldalra fordítottam a fejem és egy lenéző arcot láttam meg ami épp az új fiút figyeli. Nem értettem a viselkedését. Pedig a fiúnak valami gyönyörű hangja van. Ahogy vége lett a zenének a fiú elhalkult. Megtapsoltuk ,majd Blair üdvözölte köreinkben. Elhívta az irodájába aláírni a szerződést. Útközben odamentem mellé ,és elkezdtünk beszélgetni. "Annyira aranyos. Kedves,közvetlen és barátságos...na meg persze a szemei. Így közelebbről még elképesztőbb volt. Gyönyörű" megérkeztünk az irodához. Blair mondta ,hogy menjünk haza. Ugyan azokat fogja elmondani ,mint amit nekem mondott és ezen a héten már ott lesz nálunk. Elindultunk a házunk felé. Az út csendben telt el. Andy nem szólt hozzám ,és amikor én szóltam hozzá csak pár szóval válaszolt. Aztán inkább úgy voltam vele ,hogy hagyom. Felmentünk a lakásunkba ,leültünk az ágyainkra (igen. Külön a saját ágyunkra. ) ,majd mindketten telefonozni kezdtünk. Egy kis idő után megelégeltem. -Most mi bajod van? -Miből gondolod ,hogy akármi is lenne? -Viccelsz velem? Egész délután flegma voltál velem ,és alig szóltál hozzám. -Mert nem volt kedvem. Felálltam az ágyamból ,és indultam volna Andyhez ,mikor ő felállt és kiment a konyhába. Utána mentem ,de sikerült kijönnie mellettem. Utána rohantam ,majd hátulról átöleltem. Elkezdett kapálózni ,de nem hagytam neki. Térdhajlatához nyúltam, felementem ,majd bevittem a szobába. -Tegyél már le te barom!-kiabált velem. Ledobtam az ágyamra ,majd ráültem a csípőjére ,hogy ne tudjon elszabadulni. Közelebb hajoltam hozzá, szánk már szinte összeért. -Most pedig elmondod szépen mi a baj -leheltem ajkaira -Semmi-vett egy mély levegőt -Nem úgy vettem észre -Tényleg nincs semmi-mosolygott rám. -Féltékeny vagy? -Nem. Miért lennék -vágta rá kis habozás után -Nem tudom. Csak úgy viselkedsz ,mint akit zavart ,hogy elcsodálkoztam az új fiúban. -Nem zavar. -Hát jó Belenézett szemeimbe ,majd...
Bocsi. Tudom,hogy gonosz vagyok😈 1078 szót írtam szóval a 17. részben kiderül😀 most már remélem aktívabb tudok lenni☺ sziasztok☺❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
