Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT

🏠22. rész🏠

Nos igen. Ezt most rakom ki másodjára mert az előzőből random kitörölt úgy 500 szót. Akit ez a része nem érdekel az aláhúzott rész alatt van a story. Jó olvasást! Szóval ez a második rész amit már random kitöröl és nagyon remélem ,hogy ezt nem fogja mert én biztos kidobom az ablakon ezt a retket. Annyit még hozzáfűznék ,hogy nemsokára befejezem. 1 vagy két rész és epilógus. Nem szántam hosszúra és nem akarom elrontani. Ígyis nagyon lerontottam az elejéhez képest. Próbálkoztam ,de úgy látszik nem sikerült. Szóval addig amíg nem tudom tovább rontani befejezem. Az epilógus után egy írói utószó. Ha valakit érdekel elolvassa. Az már nem kapcsolódik a könyvhöz csak ilyen lezárás. A többit majd a következő részben leírom. Most aki ezt elolvasta annak egy virtuális ölelés☺ Peace and love☺❤

Ahogy lement a találkozás rohantam az öltözőnkbe.
-Úr Isten. Nem térek magamhoz. Hogy...és...miért...és...mikor...és...
-Nyugi. Mindent elmondok. Tudunk négyszemközt beszélni?
-Persze. Eljössz velünk Sloughba és beszélhetünk.
-Rendben. Csak előtte szólok Marknak ,hogy ne keressen.
-Ömm. És...
-Nyugi. Tényleg mindent elmondok.
Össze is pakoltunk ,és indultunk Sloughba. Mikor hazaértünk, lepakoltunk ,és elindultunk Dorothyval beszélni.
-Nos. Szerettem volna veled beszélni-szólalt meg egy kis idő után- mióta nem beszélünk ,Markkal nagyon jóban lettem.
-Együtt vagytok?
-Mondhatjuk
-Gratulálok. Tényleg. Örülök ,hogy boldog vagy.
-Nagyon szeretlek Rye és mindig szeretni foglak ,de...
-De Markot jobban szereted-vágtam közbe- én is szeretlek.-mondtam egy kicsit szomorúbban
-Na és mi volt az a színpadon? -mosolygott
-Hát ömm. Nem is tudom. Bonyolult.
-Aranyos fiúnak tűnik.
-Az is. De nekem más kell.
-Ki?
-Én sem tudom. Vagy csak nem akarom beismerni magamnak sem.
-Tudok esetleg segíteni?
-Nem. Magamnak kell megoldanom de köszönöm ,hogy segíteni próbálsz.
-Ez a legkevesebb.
Még beszélgettünk egy kicsit majd hazamentünk.
-Nos. Nekem mennem kell. Örültem ,hogy találkoztam veletek. Sziasztok-köszönt el Dorothy a fiúktól
-Szia-köszöntek vissza ,majd csoportosan megölelték.
-Gyere! Lekísérlek.
-Szia Rye. Hiányozni fogsz. Ne felejts el kérlek! Szeretlek-mondta lent a kocsi mellett
-Nem foglak. Nagyon szeretlek- húztam magamhoz majd nyomtam egy puszit az arcára. Beszállt a kocsiba és elhajtott.
-PAKOLJ ÖSSZE! KÖLTÖZÜNK -ugrált boldogan Brooklyn mikor felértem.
-Tessék? Miért? Mi van?
-Blair most hívott hogy holnap jön a költöztetős kocsi. Egy nagyobb házba megyünk...ja és a szomszédok megint fel akarnak jelenteni az őrült rajongók miatt. Blair pedig nem akar balhét.
Kicsit lesokkoltam a hirtelen jött hír hallatán ,de örültem neki. Tényleg kicsi ez a lakás 5 fiúnak plusz nem egyszer szóltunk a fanoknak ,hogy hagyják abba az éjszakai kirohanásokat. Ha csak így lehet megoldani ,ám legyen. Neki is láttam a pakolásnak. Estére már mindenki teljesen össze volt pakolva. A bőröndjeink a folyosón a dobozokkal együtt.
Másnap reggel csengetésre ébredtem. Kipattantam az ágyból és ajtót nyitottam. 2 magas, kigyúrt férfi állt előttem.
-Jó reggelt! Ezek a cuccok mehetnek is -mutattam a dobozokra.
Megfogták őket ,és már indultak is le. Addig szóltam a fiúknak és összekészültünk. A lakás teljesen üres lett hirtelen. Körbenéztem és felelevenítettem az itt történt dolgokat ,míg a többiek lementek a kocsihoz. Mikor elsőnek jöttem ide ,és csak ketten voltunk majd egyre többen ,és a sok közös emlék amit együtt csináltunk. Hiányozni fog az a ház ahol híressé váltunk.
-Gyere Ryan! -szólalt meg egy ismerős hang. Imádtam ha kimondta a nevem. Imádtam ha velem beszélt. Megállt mellettem ,és rám nézett. Mikor látta hogy a semmibe meredek ő is körülnézett. Egy darabig nézelődött.
-Hiányozni fog minden. A sok közös emlék ,az együtt töltött sok idő ,és amikor még minden más volt. -törtem meg a csendet
-Nekem is hiányozni fog.
Ránéztem. Ő is felpillantott rám. Egy darabig néztem őt, majd közelebb léptem hozzá ,és megöleltem.
-Induljunk! -szólalt meg Andy egy kis idő után, majd elengedett.
-Menjünk!
Bezártam az ajtót, lementünk a kocsihoz ,és indultunk. A költöztetős kocsi már előre indult ,így mikor mi odaértünk ,a dobozok a házban voltak. Nekiláttunk kipakolni. Brooklyn és Jack kapott egy szobát ahogy Mikey és Andy is. Én bepakoltam az üresen maradt szobába és bedőltem az ágyba. -Tessék! -kiabáltam ki ahogy meghallottam ,hogy valaki kopog.
-Szia. Zavarok esetleg?
-Te soha. Mit szeretnél?
-Igazából csak nem tudtam magammal mit kezdeni ,mert a fiúk elmentek boltba.
-Értem. Hát gyere! Itt elférsz.
-Én... ömm...arra gondoltam ,hogy eljönnél-e velem sétálni?
-Persze. Izgalmasabb mint itt feküdni és nézni a plafont -mosolyogtam rá.
Már egy jó ideje mentünk mikor megálltunk egy parknál.
-És hogy vagy mostanság?
-Hát ez így elég fura kérdés. Főleg úgy, hogy együtt élünk.
-Tudom csak...olyan keveset beszélünk mostanában. Szinte semmit. Én...
-Sajnálom -szakítottam félbe.
-Én is. Nagyon fontos vagy ,és nagyon elhanyagoltuk egymást. Máshogy is meg lehetett volna oldani.
-Nekem is beszélnem kellett volna veled. Elkerülhető lett volna ez az egész.
-Igazad van.
Megálltunk ,majd mélyen belenéztem szemébe. Tengerkék szeme megcsillant a fényben. Még szebbnek és élénkebbnek tűnt.
-Andy!
-Tessék?
-Én...én- nem tudtam kimondani. A filmekben olyan könnyűnek tűnik. Csak odaállnak a szerelmük elé ,és egyszerűen csak kimondják az érzéseiket. Én ezt nem tudtam megtenni. Leblokkoltam előtte. Érzek iránta valamit és a zavartságom akadályozza meg ,hogy kimondjam? Vagy nem, és pont ezért nem tudom kimondani. -Én csak annyit akartam...hogy...gyönyörű szemed van. A fényben még szebb
-Hát köszönöm ,de szerintem indulnunk kéne -vakarta meg a tarkóját ,és elkezdte nézni a földet.
-Rendben.
A visszafele tartó út csendben telt. Pont arra volt elég ,hogy gondolkodjak
-Sziasztok! Merre jártatok? -köszönt Mikey mikor hazaértünk.
-Elmentünk sétálni egyet. Most felmegyek a szobámba, filmezek egy kicsit.
-Rendben. Szia
-Sziasztok.
Felmentem a lépcsőn egyenesen a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és megnéztem egy filmet. Valamikor a film felénél elaludhattam ,mert a végére már nem emlékszem.
Reggel mikor felkeltem csak feküdtem az ágyamban és néztem ki a fejemből. Úgy szugeráltam a plafont mintha annyira érdekes lenne pedig nagyon nem volt az. Hiányzik Andy és mikor csak ketten voltunk. Vele szeretnék lenni minden percben és minden másodpercben. Ha vele vagyok olyan boldognak érzem magam. Boldoggá tesz a puszta jelenléte. Ám fogalmam sincs mit érzek. Nem vagyok biztos az érzelmeimben. Ott van neki Jordi. Ezerszer jobb nálam. Esélyem se lenne...és nincs is. Ez így nem mehet tovább. Lassan 1 éve tartom ezt magamban. Se előre se hátra nem jutok. Kivergődtem az ágyból, felvettem egy ruhát ,és leindultam a lépcsőn. A konyhában meghallottam Mikey hangját. Rá van szükségem. Olyan régóta ismerjük egymást. Benne megbízok ennyire. Vagy mégsem? Igen. Ez egy jó ötlet. Forduljunk vissza vagy tegyünk úgy mintha csak inni jöttünk volna. "Nem Ryan, szedd össze magad. Ha neki elmondod nagy valószínűséggel elmondja a véleményét és azzal együtt azt is ,hogy Andy mit érez. Ez az. Menj Rye! Ügyes vagy!" És ha nem érez irántam semmit? Nem bírnám ki. Jó. Most odaállunk és megmondjuk neki. Ennyi terhet legalább levesz a vállamról. Ne parázd túl.
-Szia haver!
Mintha a végén picit megremegett volna a hangom.
-Hello Rye. Mi a helyzet?
-Ömm. Figyelj! Én ömm...hát..ömm...az van, hogy...ömm
-Bökd már ki!- mosolygott rám
-Ömm. Hát az van,hogy...van egy ember aki iránt szerintem többet érzek ,mint barátság.
-Igen. Tudom.
-Valóban?
-Persze. A koncertről a lány. Tényleg szép csaj.
-Hááát...nem éppen nő nemű.
-Ó... Szóval...
-Igen. Beleszerettem egy fiúba.
-Ez nagyszerű. Nagyon örülök neki.-jelent meg egy hatalmas mosoly az arcán- Na és ki a szerencsés?
-Andy. Mikor rámnéz hirtelen százával kezdenek el repkedni a pillangók a gyomromban. Nem éreztem még soha ilyet. Mikor belenézek azokba a gyönyörű szemeibe hirtelen megszűnik létezni a külvilág ,és olyan mintha csak ketten lennénk. Boldog vagyok ha rámnéz, rámmosolyog, boldog vagyok ha csak egyszerűen velem van. Mikey! Én úgy érzem szeretem őt, de ő nem tudom szeret-e. Azt se tudom én szeretem-e őt.
-Fülig bele vagy zúgva. Nincs mit ezen magyarázni. -mosolygott boldogan.
-De hogy mondhatnám el ezt neki?
-Szerintem nem kell elmondanod.
-Miért? Ennyire gáz? Nem szeret engem igaz? Tudtam.
-Csak fordulj meg!
Engedelmesen megfordultam ,ám arra nem számítottam amit akkor láttam.
-Mindent hallottál? -remegett meg a hangom.
-Mindent.
-Megértem ,ha utálsz csak kérlek...-de nem tudtam befejezni mert szájával betapasztotta enyémet.
-Nem utállak. Nem tudnálak téged utálni. Épp ellenkezőleg. Nagyon is szeretlek. -és újból megcsókolt. Ajkai falták az enyémet ,míg egy erőteljes köhintés ki nem zökkentett.
-Khm...mehetnétek szobára! Én nem vagyok erre kíváncsi-vigyorgott Mikey
-Oh,nem kell kétszer mondanod-néztem perverzen Andyre.
-Nana! Nem lesz itt semmi-nézett vissza komolyan a fiú
Szomorúan lenéztem a földre és felindultam az emeletre. Benyitottam a szobámba, de mielőtt bementem volna,visszanéztem Andyre. Engem nézett miközben Mikeyval beszéltek valamiről. Vágy égett a szemében mely majdnem felfalt. Visszafordultam az ajtó felé,és bementem rajta. Befeküdtem az ágyba és gondolkoztam. Nem értettem. Egyszer megcsókol, máskor már visszautasít. Egyszer vágy ég a szemében, máskor nem. Egyszer akarja, egyszer nem. Csak gondolkoztan. "Miért csinálja ezt Andy? Csak hazudott arról amit mondott? Komolyan gondolta volna? Csak szórakozik velem?" Gondolatmenetemet kopogás szakította félbe.
-Gyere! -kiabáltam ki
-Szia Szépfiú!
Felültem az ágyamban.
-Mit szeretnél?
-Téged-becsukta az ajtót és elindult felém.
-Tessék?-akadtam ki
-Jól hallottad. Csakis téged akarlak
-Nem. Nem akarhatsz
-Miért nem?
Odaért mellém. Leült az ágy szélére majd belenézett a szemembe.
-Andy! Az előbb utasítottál vissza, most meg akarod? Nem akarhatod egyik percről a másikra
-Nem utasítottalal vissza
-De. Azt mondtad "Nem lesz itt semmi"
-Mert a konyhába szeretted volna?-nevetett Andy -Azt mondtam itt nem lesz semmi,de én a konyhára utaltam. Szóval...nagyon is akarom. -hajolt közelebb. Már majdnem összeért a szánk mikor Andy megállt,és belenézett szemembe. Mélyen nézett a szemembe egy darabig,majd megszólalt.
-Amit mondtál rólam valami gyönyörű volt. Soha nem gondoltam volna,hogy így érzel irántam. Nagyon szeretlek,ezt ne feledd!-suttogta ajaimra,majd apró puszit adott rá. Épp hajolt volna el, mikor hirtelen visszacsókoltam,majd csókcsata keveredett. Egyre vadabbul faltuk egymás ajkait. Andy megdőlt előre,én hátra,majd lefeküdtem az ágyra,Andy pedig rám. Valamit megéreztem ott lent és az nem más volt mint Andy férfiassága. Ahogy elkezdtem róla fantáziálni az alsóm kezdett egyre szűkösebbé válni.
-Andy -mondtam ki nehezen közben mély levegőt véve ,hogy csillapítsam magamat.
-Baj van?
-Én nem így szeretném. Nem így akarom ezt megtenni.
-Úr Isten nagyon sajnálom. Olyan hülye vagyok. Én azt hittem...bocsi most megyek. -felpattant és elindult.
-Ne! Ne menj!- fogtam meg a csuklóját ,majd magamhoz húztam és megcsókoltam. -Nagyon szeretlek és nem akarom elkapkodni. Így meg szeretném kérdezni ,hogy eljönnél-e velem holnap egy randira?
-Persze.
-Holnap délután 5-re legyél itt -adtam egy puszit a szájára -Szeretlek
-Én is szeretlek.