Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT

📱10. rész📱

Komótosan ballagtam vissza a házunkhoz. Felballagtam a második emeletre és kinyitottam a 64-es ajtót. Bementem a szobánkba ,majd lefeküdtem az ágyamra ,fejemet a párnába temettem. "Itt hagyott. Az életem egyik legfontosabb embere nem akar látni. Nem hagyhatom ennyiben." Elővettem a telefonomat a farzsebemből ,és írtam Dorohynak.
Me: Szia. Kérlek beszéljük ezt meg. Nem szeretném ,hogy vége legyen. Fontos vagy nekem ,és nem tudnám elképzelni az életem nélküled. Felhívlak este és megbeszéljük. Csak kérlek vedd fel!
Látta: 12:44
Nem írt vissza. Leraktam a telefont és vártam. Nem tudtam mást tenni. Zaklatni nem akarom ,így csak várni tudtam a válaszára. Egy negyed órával később pittyegett a telefonom. "Kérlek. Csak Dorothy legyen az"
Egy olvasatlan üzenet Dorothy Michel.
Dorothy: Este beszélünk
Me: Köszönöm❤
Ezt már nem látta. Nem is akarta szerintem ,én viszont leírhatatlanul boldog lettem. Talán még nincs minden veszve. Talán még lehet ezt titokban folytatni. A nap további része unalmasan telt. Andyvel tévéztünk ,de nem tudom mi ütött belé. Alig szólt hozzám. Kerülte a társalgást velem. Ha kérdeztem valamit tőszavakkal ,vagy rövid mondatokkal válaszolt. Mindent elrontottam úgy érzem. Este fele csipogást hallottam. Azonnal ugrottam a telefonomért ,viszont nem az volt a képernyőn akire számítottam. Elizabeth volt az ,Dorothy barátnője. "Elizabeth fényképet küldött" furcsán néztem rá. Soha nem beszélgettünk csak ha nagyon muszáj volt. Megnyitottam a chatet. Mindenre számítottam de erre nem. Hosszú ideig bámultam a képernyőt hátha választ kapok a kérdésemre ,ám nem kaptam. Lehet sokáig néztem a képernyőt mozdulatlanul ,mert lesüppedt alattam az ágy. Valaki leült mellém. Megnézte a képet. Nem tudott mit tenni ezért ő is bámulta velem a telefont.