Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT

🎤2. rész🎤

-Szia Ryan-zökkentett ki a sokkomból Blair
-Ömm..hello...sziasztok..ömm...
-Mint mondtad van zene amit el szeretnél énekelni nekünk ,szóval nem kell választanunk
-Igen-kezdtem végre értelmesen kommunikálni.
-Na és mi lenne az?-könyökölt fel az asztalra aminél ültek ,így mutatva ,hogy figyel rám.
-One Directiontől a Kiss You-t-mosolyogtam
-Rendben. Andy! Beindítanál egy karaoke verziót belőle ha megkérhetlek?
-Persze Blair-mosolygott rá kedvesen
"Istenem de édesen mosolyog és Andy a neve...Jézusom Ryan mit csinálsz? „Édesen mosolyog"? Mi van veled. Térj észhez! Nem vagy te meleg!"-gondoltam magamban majd megráztam egy picit a fejem ,hogy visszatérjek a valóságba. Elkezdődött a zene ,én pedig elkezdtem énekelni. Csak énekeltem ,és énekeltem. Magával ragadott a zene ,és kizártam a külvilágot. Nem volt semmi más csak a zene és én. Mikor már a végénél tartottam ránéztem Andyre. Engem nézett(mily meglepő. Ki mást nézett volna:D) én pedig őt. Szeme mosolygott ,kedvességet sugárzott és nyugalmat. Elvesztem tengerkék szemeiben. A zene már a végénél járt, ezért szép lassan elhallgatott ,így én is. Blair felállt és elkezdett tapsolni, míg Andy a székében ülve visszafogottan tapsolt meg.
-Nahát! Ez hihetetlen volt. Nem is tudtam ,hogy ilyen tehetséges vagy. Nem is értem ,miért nem kerestél fel hamarabb-vigyorgott ,majd eltávolodott az asztaltól ,és odajött hozzám-Gratulálok. Fel vagy véve. -Nyújtotta oda a kezét amibe én belecsaptam és kezet ráztunk. –Elmegyünk az irodámba és aláírjuk a szerződést ,rendben?
-Rendben
-Andy? Te is jössz?
-Persze
Blair előrement Andy meg én ,pedig hátul egy kicsit lemaradtunk.
-Nagyszerű voltál. Rég nem hallottam ilyen szép ,tiszta hangot ,mint ami neked van. Egyszerűen bámulatos.
-K..köszönöm..régóta éneklek-hát ez remek volt Rye. Erre biztos kíváncsi volt. Akkora marha vagy.
-Hát mindenesetre gyönyörű hangod van. Élvezet lesz veled dolgozni...és lakni-vigyorgott rám
-Köszönöm...Várj! Mi van?!-akadtam ki egy kicsit...egy kicsit nagyon. "Vele fogok lakni? Minden nap látnom kell őt? Látnom ezeket a gyönyörű szemeket? Az édes mosolyát? Nem gondolhatják ezt komolyan." De válaszolni már nem tudott a kérdésemre ,mivel beértünk az irodába ,ami egy kis szoba szerűség volt.