Útközben sokat beszélgettünk ,és nevettünk. Olyan boldog voltam vele. Nem akarom elveszíteni. Míg sétáltunk ,egy hirtelen jött ötlettől vezérelve ,Andy felugrott a hátamra. Hamar odaértünk a főnökünkhöz. Bekopogtunk ,majd egy gyere után benyitottunk. Bementünk az irodába ahol már várt minket Blair. Köszöntünk neki ,leültünk vele szemben ,majd elkezdte mondani ami miatt hívott minket.
-Nos. Mint tudjátok a One Direction októberben kiad egy új számot. Nektek az lesz a feladatotok ,hogy feldolgozzátok ezt a számot. Andy! Te lejátszod a gitárodon, Rye pedig énekel ,néha beszállsz te is. -bólogattunk ,hogy megértettük -Ez az egyik dolog. A másik: Kellenek emberek. Csináltam még plakátokat. Elküldöm nektek e-mailben ,majd az lenne a dolgotok ,hogy kiposztoljátok Facebookra,Twitterre és Instagramra. Ugyan ezt a szórólap ötletet kinyomtatjátok ,és a környéken forgalmasabb helyekre kitűzitek. Ha van időtök ,már pedig lesz, elmentek Londonba ,és oda is kirakjátok szintén forgalmas helyekre. Ez után hátradőlünk és várunk a szám kiadásáig.
-Rendben-mondtuk egyszerre.
-Köszönöm
Felálltunk az asztaltól,kimentünk a házból ,majd hazasétáltunk. Az úton egy csomót beszéltünk. Egyre többet beszélünk egymással. Mint a testvérek. Neee. Mi van ha szeretem ,de csak ,mint öcsémet. Elvégre amikor megöleltem éreztem ,hogy törékeny ,és meg tudom védeni. Lehet előbújt a nagytestvér énem. Tényleg nem értem magam. Mire végeztem a gondolatmenetemmel haza is érkeztünk. Felmentünk a lakásunkba ,leültünk az ágyra,elővettem a laptopom ,majd megnyitottam az e-mailjeimet. Egy olvasatlan üzenet Blairtől. Megnyitottam ,majd jobban szemügyre vettem. Egy képet és egy kisebb szöveget küldött. A képen a plakát ötlet volt a szöveg pedig így szólt:"A bandátok neve RoadTripTV. Minden platformot belinkeltem. A jelszót,felhasználónevet szintén megtaláljátok lejjebb. Nektek annyi a dolgotok,hogy kiposztoljátok a hirdetést,és kinyomtatjátok egy pár száz példányban. Üdvözlettel:Blair."
Megmutattam Andynek ,majd úgy tettünk ahogy a levélben volt. Mikor végeztünk indultunk Londonba. Lementünk a kocsihoz ,majd Andy beszállt a vezető ülésbe ,én meg az anyósülésbe. Az út fele már eltelt néma csendben. Ezt a pillanatot az törte meg ,hogy a mellettünk lévő sávból egy kocsi áttért a mi sávunkba. Ránéztem Andyre aki sokkosan maga elé bámult ,és nem mozdult meg.
-Andy! ANDY. ÚR ISTEN! MI VAN VELED?
A kocsi már vészesen közeledett mikor átvettem az irányítást ,és teljesen az út szélére húzódtam. Az utolsó pillanatban a szembe jövő autó visszakanyarodott a saját sávjába ,én pedig megkönnyebülten fellélegeztem. Teljesen lehúzódtam ,majd rátapostam a fékre. A két szék közül kivettem egy palack vizet,lecsavartam a tetejét majd lefröcsköltem egy kicsit, amitől észhez tért. Ráraktam a kezem a combjára ,majd belenéztem a szemébe.
-Mi történt?-kérdezte meg még mindig egy kicsit zavartan
-Majdnem karamboloztunk ,te lesokkoltál ,én meg átvettem az irányítást.
-Köszönöm
-Veled mi történt?-néztem rá aggódó tekintettel
-Tudod...-kezdett bele -kisebb koromban a szüleimmel éppen tartottunk haza ,amikor hasonló történt velünk annyi különbséggel ,hogy apa hirtelen döntött ,és lesodródtunk az útról. Súlyos sérüléseket szenvedett,mi anyummal kisebb horzsolásokkal megúsztuk ,apa viszont elvesztette a lábát. Azóta egyszer sem fordult elő ,hogy ez felelevenítődött volna...de most ahogy megláttam a kocsit lesokkoltam ,és -jelentek meg az első könnyei -minden lejátszódott előttem azzal a nappal kapcsolatba.
A mondata végére már sírt. Átöleltem ,majd szorosan magamhoz húztam. Viszonozta azt ,majd még szorosabban magához vont. Könnyei utat törtek maguknak.
-Nyugi. Minden rendben van. Semmi nem történt hál' Istennek. Nyugodj le ,és ha gondolod átveszem az utolsó métereken az irányítást. -pusziltam meg a fejét.
-N...ne..nem kell...tényleg. -kapkodta a levegőt a sírástól
-Gyere. Átülsz a helyemre ,én meg elvezetem a kocsit. Nem fogom engedni ,hogy ilyen állapotban vezess.
-Rendben. -szipogott
Mindketten kiszálltunk. Átjött az én oldalamra ,majd átöleltem. Ahogy engedtem el ,arcát kezeim közé fogtam ,majd belenéztem a szemeibe.
-Minden rendben lesz. Ígérem-majd egy puszit leheltem arcára. Átmentem a vezető üléshez,beültem és elvezettem a kocsit Londonba. Ott megcsináltuk a dolgunkat ,majd Andy felhozta az ötletet: menjünk el kajálni. Beültünk a kocsiba ,elvezettem egy kajáldába ,majd beültünk megenni valamit. Megkaptunk a rendelésünket ,majd hozzáláttunk megenni. Egyszer csak egy fiú vágódott le Andy mellé.
-Szia Andy. Hogy vagy? Barátod?-mutatott rám
Andy elkezdett fuldokolni a félrenyelt ételtől. "Ennyire utálna? Ó Rye. Olyan hülye vagy. Nem veszed észre ,hogy semmit nem akar tőled? Nem igaz ,hogy ennyire nem tűnik fel!"
-Mi? Dehogy. A munkatársam
"Aucs. Ez ennyire fáj? Hisz igaza van. Semmi nincs köztünk ,és egészen biztos vagyok benne ,hogy nem is akar semmit tőlem."
-Oh,értem. -rámnézett,majd kezet nyújtott amit elfogadtam.-Andy exe vagyok-"HOGY MI?"nyeltem egy nagyot
-Andy munkatársa. A nevem Rye.
-Zach vagyok
ESTÁS LEYENDO
Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT
FanficHey. A nevem Ryan Leonard Beaumont. 3 testvérem van. 2 fiatalabb és 1 idősebb fiú. 22 éves vagyok és Londonban élek ,de nem volt ez ám mindig így. Bristolban nőttem fel bátyámmal és a szüleimmel. Kiskoromban sokat énekeltem otthon. Mindig is szerett...