Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT

💙18. rész💙

*Csipogás* A szemeim kipattantak. Oldalra fordítottam a fejem ahol a telefonom megállás nélkül jelezte azt ,hogy ideje lenne felkelnünk. Kikapcsoltam az ébresztőmet ,és visszafordultam. Elkezdtem simogatni Andy arcát ,mert ő nem kelt fel a riasztásra. "Hogy? Ezt még az alattunk lévők is meghallották szerintem" Elkezdett mocorogni ,de a szemét nem nyitotta ki. Apró puszikat adtam neki ,mire egy kicsivel több életjelet mutatott.
-Jó reggelt! -szólalt meg szinte suttogva.
-Jó reggelt drágaság! -adtam neki mégegy puszit ,mire arcán apró pír jelent meg. Kinyitotta a szemét ,és rám nézett.
-Köszönöm -mosolygott rám
-Mégis mit? -néztem rá furcsán.
-Hogy velem vagy. Azt hittem a tegnapi után hozzám se akarsz majd szólni. De nem hagytál magamra -szorosan magához húzott.
-Nem állt szándékomban. Fontos vagy nekem. -felemeltem fejét ,és egy apró puszit adtam ajkaira. Buksiját visszahelyezte mellkasomra ,és így feküdtünk egymás mellett.

*Andy szemszöge*
Imádtam ajkait. Mindig azon lógnék ,ha lehetne. De mégis mi van velem? Biztos kíváncsiak vagytok ,miért csókoltam meg Ryet. Egyszerű...én sem tudom. Mikor belenéztem szemeibe megszűntek számomra a legkisebb hangok is a lakásban. Ahogy arról kérdezősködött ,hogy zavart-e ,hogy megbámolta a fiút ,elgondolkodtam rajta. "Miért esett ilyen rosszul? Semmit nem érzek iránta. Mégis zavar ,hogy több figyelmet szentel egy újnak mint nekem. " aztán megtettem. Nem tudom miért. Hirtelen jött ,de nem bántam meg. Imádtam. Akkor nagyon megbántam ,mert nem tudtam mi lesz a reakciója. Azt hittem megutál ,kilép a bandából és soha többé nem láthatom ,de amikor visszacsókolt nagy kő esett le a szívemről... és azt mondta ,hogy fontos vagyok számára. Ennél boldogabb nem is lehetnék. Imádtam vele aludni ,vele kelni ,vele lakni ,vele élni. Imádtam Őt. Ahogy feküdtem a mellkasán ,szíve dobbanásait hallgattam. Mint a gyerekeknek az esti mese ,úgy nyugtatott meg engem ez is.
-Alszol? -zökkentett ki gondolatmenetemből
-Nem. Csak gondolkoztam.
-Min gondolkoztál ennyire?
-Hát...csak azon ,hogy nekem is fontos vagy -öleltem meg. Magához szorított. Olyan jól esett ölelése. Biztonságban éreztem magam.
-Elindulok készülődni.
-Mégis hová? -néztem rá furcsán.
-Blair tegnap üzent ,hogy ma délelőtt 9-re megérkezik a másik fiú...és -nézett a telefonjára- most 7 óra 56 perc van.
-Maradj még egy picit -bújtam hozzá
-Muszáj mennem...de aztán visszajövök. Ígérem.
-Szavadon foglak.
-Rendben -mosolygott ,majd felállt az ágyból ,és elindult öltözni. Imádom a mosolyát. Elolvadok tőle. Ez olyan fajta mosoly ami téged is mosolygásra tud késztetni. Úgy gondoltam ,hogy addig én is átöltözök. Felhúztam egy farmert és egy zoknit ,majd fel alá járkáltam a szobában egy pólót keresve. Ahogy találtam egyet ,vettem volna fel ,mikor két kéz magához húzott hátulról. Hátam és mellkasa a hirtelen érkezésre egymásnak csapódott. A hirtelen cselekedetre szaporábban kezdtem el venni a levegőt ,szívem majd' kiugrott a helyéről. Belebújt a nyakamba ,lehelete csiklandozta azt. Átölelte derakam és kis puszikkal kezdte el behinte nyakamat. Jól eső bizsergés futott át rajta. Hátradöntöttem a fejem ,hogy jobban odaférjen. Hasamat kezdte el simogatni ,majd keze lejjebb vándorolt ,és a farmeron szélénél megállt. Beleakasztotta ujjait ,majd elkezdte lejjebb tolni. Gyorsan odakaptam a kezem ,és megállítottam. Elvettem karjait a testemtől ,hogy meg tudjak fordulni. Belenéztem a szemébe ,ami szomorúságot és értetlenséget sugárzott. Közelebb hajoltam hozzá ,és egy csókot leheltem ajkaira.
-Ne álmodozz! -mondtam neki pimaszul -A reggeli még nincs kész.
-Ha megcsinálom lehet? -nézett rám sokat mondó és egyben izgatott szemekkel.
-Nem. -mosolyogtam rá. -De ilyet -adtam neki mégegy csókot- talán kaphatsz.
-Már itt sem vagyok- szorosan magához húzott, megcsókolt , majd elindult a konyhába reggelit készíteni. Felvettem a pólót amit már egy ideje fel akartam ,és kimentem Rye után. Leültem az asztalhoz ,és vártam míg kész lesz az ennivaló. Lerakott a bútorra 2 tányért, rá a kaját. Jó ízűen megettük. Ahogy végeztünk megtöröltem a számat ,és odahajoltam Ryehoz. Szájára adtam egy kis puszit.
-Köszönöm szépen. Nagyon finom volt.
-Ez is -majd mégegy csókot lehelt ajkamra.
A reggeli után indultunk Blairhez. Mire odaértünk 8 óra 54 perc lett. Becsengettünk. Sophia nyitott ajtót. Beengedett ,majd mondta, hogy Blair vár minket az irodájában. Bekopogtunk ,és egy 'gyere' után bementünk oda is. Köszöntünk egymásnak ,majd leültünk az asztallal szemben lévő 2 székre.
-Nos. Brooklyn még a héten beköltözik , a másik fiú pedig ma érkezik a városba. Nemsokára itt lesz ,szóval megkérlek titeket ,hogy menjetek addig a stúdióba.
-Rendben -mondtuk szinte egyszerre.
Bementünk a stúdióba,leültünk, beszélgettünk, és vártunk. Az ajtó kinyílt és Blair oldalán egy talán velem egymagas fiú lépett be. Fekete haja és kék szeme volt. A szeméhez tökéletesen illett a haja ,és a nagyobb összhatásért ,elől egy kis rész kékre volt festve. Haja egy picit szemébe lógott ami mégjobban vonzotta a tekinteteket. Az enyémet a legjobban.
-Itt is van. Bemutatnám nektek Michael Cobbant.
-Úr Isten -szólalt meg a mellettem lévő fiú.
Mi ez az 'úr isten'? Ne reagáljon már minden újra így!
-Igen Rye. Beszéltük ,hogy ti ismeritek egymást ,így ő egy kis meglepetés lett. Remélem a hangja is ekkora meglepetést okoz majd. -mosolygott ránk.
Megindult felénk a fiúval a nyomában. Megállt az asztal mellett,rámutatott egy székre ,hogy oda üljön a fiú ,majd ő leült Rye másik oldalára. -Akkor kezdjünk is bele. -elindított egy számot ,és figyeltük az újonc hangját. Miközben énekelt ,egy kéz siklott a combomra. Ijedtemben megrázkódtam egy kicsit , aztán oldalra sandítottam. Egy széles vigyort láttam meg mellettem. Farmeron keresztül is éreztem tenyere melegét. Melegsége átjárta a testemet. Ahogy a fiú hangját figyeltem ,teljesen ledöbbentem. Rettentő jó hangja van. Mély ,de borzasztóan jó. A szám végeztével Blair üdvözölte a bandában, elköszönt tőlünk ,majd otthagyott minket ,hogy tudjunk egy kicsit beszélni ,addig a szülei aláírják a saját  részüket. Rye felállt az asztaltól üdvözölni haverját. Egy jó ideje hallgattam amit beszéltek ,mikor meguntam ,és elindultam az ajtó irányába. Épp ,hogy elhagytam az előző helyemet ,mikor szinte ugyan oda kerültem vissza.
-Hova mész? -nézett mélyen a szemembe, ölelésében tartva.
-Kimegyek levegőzni.
-Menjek veled?
-Nem kell. Nyugodtan beszélgessetek.
-Baj van? -kérdezte sokkal halkabban ,hogy csak én halljam.
-Nincs -mondtam neki kicsit flegmábban.
-Nem úgy nézel ki.
-Tényleg nincs semmi -próbáltam gyengíteni a hangomon ,hogy úgy tűnjön mintha tényleg nem lenne semmi.
-Rendben. Menj ki levegőzni. Nemsokára én is megyek veled.
-Oké.
Elengedett öleléséből ,én pedig kimentem az udvarra. Leültem a hintaágyba ,és néztem magam elé. Picivel később gondolkozásomból egy ember zökkentett ki. Ránéztem ,majd rámosolyogtam. Beleültem ölébe ,és fejemet vállára hajtottam. Csendben voltunk. Nyugodt csendben. Gondolkozós csendben. Egy idő után felemeltem fejemet ,és megcsókoltam.
-Mi a baj?
-Nem tudom.
-De van valami.
-Nem tudom. Igazából semmi ,csak most jól esett egy picit egyedül lenni.
-Elmenjek?
-Nem. Dehogy. Ennyi magány pont elég volt -helyeztem vissza fejemet az előző helyére. Rye a derekamra rakta kezét ,és magához húzott ,már amennyire lehetett. -Na menjünk vissza. Elköszönünk aztán induljunk haza. Vagy megvárod Mikeyt?
-Nem tudom. Arra gondoltam ,hogy elmehetnénk a városba valahova kajálni. Ketten...
-Rendben...de ha szeretnéd nyugodtan elhívhatod Mikeyt is. Biztos örülne neki.
-Meglátjuk. Ha szeretne akkor jöhet ő is.
-Akkor menjünk.
-Oké -gyors csókot adott,felálltam a helyemről ,és bementünk. Mikey épp akkor ért ki az irodából Blairrel az oldalán.
-Haver! Nincs kedved bejönni velünk a városba?
-Hát... A szüleim ellesznek egy ideig ,szóval de...van. Szólok nekik ,hogy elmentem ,és indulhatunk.
-Oké. Kint megvárunk.
Elköszöntünk a férfitól ,aki aztán vissza is ment a fiú szüleihez. Kimentünk a házból, megvártuk Mikeyt ,és elindultunk a városba. Útközben sokat beszélgettünk. A városban sétálgattunk még egy kicsit ,aztán beültünk az egyik kajáldába.

Igen. Tudom. Nagyon sajnálom😕 már nagyon régen ígérgetem ,hogy kirakom az új részt. Már 4 napja belekezdtem ,de soha nem tudtam teljesen befejezni. Most viszont volt rá erőm ,és kész lett. Köszönöm ,hogy ennyien olvassátok az én szerencsétlenkedésemet. Remélem nem okoztam túlzottan nagy csalódást😅 A következő résszel kapcsolatban inkább nem mondok semmit😅 Igyekszem minnél hamarabb publikálni. Sziasztok☺❤