Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT

🏘4. rész🏘

Megérkeztünk egy nagy ház elé.

-Nos. Ez lenne az új otthonod/otthonunk. Menjünk be!

Elõre indult velem a nyomában. Mentem utána mintha a kiskutyája lennék. Felmentünk a második emeletre majd elõvett egy kulcsot és benyitott a 64-es lakásba. Elõre engedett ,majd õ is bejött. Bezárta az ajtót ,addig én körülnéztem. Ahogy beléptem képek voltak a falon. Csapatképek ,aranylemez ,Blair. Azta! Blair aztán elég sikeres!

-Megmutathatom a lakás többi részét is ,vagy bámészkodsz még egy picit az ajtóban-nevetett Andy
-Ömm,igen. Bocsi-vakartam meg a tarkómat

Elém állt majd rám mosolygott. Ne csináld ezt kérlek!

-Akkor induljunk-hátat fordított nekem ,és elindult-Balra van a stúdió ,mellette a fürdõ ,elõttünk egy vendég szoba ,és ha itt befordulunk a szobám ,vele szemben a WC és mellette a konyha található ,de akkor nézzünk be a helyiségekbe.

A stúdió egy kis szoba volt ,teli gitárokkal ,egy zongorával és pár mikrofonnal. A fürdõ egy kádból ,polcokból és egy mosdókagylóból állt. A vendégszobában 1 ágy ,egy szekrény és egy tükör volt. Andy szobájában 2 emeletes ágy ,egy hatalmas tükör és egy kanapé helyezkedett el. A konyha egy komplett bútorsorból állt ,hûtõvel ,mikróval ,és minden mással ami egy konyhába kell.

-Köszönöm ,hogy körbe vezettél ,de ideje lenne indulni.-mondókámat még a konyhában ejtettem el. Mikor jöttem ki onnan épp jött be Andy ezért egymásnak ütköztünk. Majdnem elesett ,de megfogtam a derekát és visszarántottam ami épp annyira legyen elég ,hogy megszûnjön közöttünk az a pár méter távolság amit eddig tartottunk. Elkezdtem gyorsabban venni a levegõt, arcom színét még a paradicsom is megirigyelte volna. "Miért vált ki belõlem ilyeneket ez a fiú?"

-Tessék?-szólalt meg még mindig vészesen közelrõl.
-Hogy? -ütött ki rajtam a lányos zavar. El kezdett ficánkolni a kezem közt mire rájöttem ,hogy miattam nem tud elszabadulni. Engedtem a szorításból ,majd megállt elõttem pár lépéssel arrébb ,így már nem volt olyan kínos a helyzet
-Az elõbb elkezdtél mondani valamit
-Ki is mondtam volna?- dülledt ki a szemem
-Hát nyilván ,mert akkor nem jöttem volna a konyhába
-Ja ,hogy azt-vakartam meg a tarkómat
-Mert mást is mondtál? -nézett rám furcsán
-Nem. Dehogy. Felejtsd el! Annyit mondtam csak ,hogy most már ideje lenne indulni.
-Rendben. Akkor még ezen a héten találkozunk. Ha nem baj nem kísérlek vissza ,mert nemsokára jön Blair ,és úgyis vissza kéne majd jönnöm.
-Ugyan. Megértem persze. Akkor majd találkozunk. Szia-kikerültem majd elindultam az ajtó felé
-Szia

Visszanéztem majd egy mosolygó arccal találtam szemben magam. Belenéztem a szemébe majd õ is. Nem álltunk így sokáig mert eszembe jutott ,hogy én semmit nem akarok tõle és ,hogy azt se tudom mi van velem. Visszamosolyogtam rá ,majd becsuktam az ajtót. A szívem dobogása elkezdett csillapodni a lóvágtából ,és a levegõvételem is visszaállt a régi kerékvágásba. Visszamentem Blair házába ,majd még egy kicsit beszélgettünk ,és indultunk haza ugyanis Blairnek is indulnia kellett Andyhez.