Még aznap elmentem leszervezni mindent a másnapra. Azt akartam hogy minden tökéletes legyen.
Reggel boldogan pattantam ki az ágyból. Átmentem Andyék szobájába ám a helységben csak Andy volt és ő még aludt. Úgy gondoltam visszahozom a régi emlékeket és befekszem mellé. Óvatosan befeküdtem mellé és magamhoz öleltem. Azt hiszem vissza is aludtam mert Andy ébresztett csókjával. Hogy én mennyire hiányoltam ezt. Mosolyogtam egyet ezen ,majd abba maradt a puszilgatás.
-Jó reggelt drágaság!
-Jó reggelt!
-Talán rosszat álmodott a nagyfiú ,hogy bebújt mellém? -vigyorgott.
-Csak hiányoztál. Veled akartam lenni.
-Szeretlek
-Én is. -majd nyomtam egy puszit a szájára -Menjünk reggelizni. Majd éhen veszek. -végszónak pedig megkordult a gyomrom amin egy jót nevettünk.
Kiszálltunk az ágyból ,felöltöztünk ,majd elindultunk a konyhába enni. Mikey állt a gáztűzhely mellett ,és palacsintát sütött.
-Jó reggelt haver! Jó régóta csinálod már azokat. Segítsek?
-Sziasztok. Nem kell köszi. Mindjárt kész is vagyok ,de talán annyit segíthetsz ,hogy szólsz Brooklynéknak.
-Rendben. Máris megyek.
Egy gyors csókot adtam Andynek és már indultam is a fiúkhoz. Kopogtam,majd benyitottam. Brooklyn Jack karjaiban aludt még mindig ahogy Jack is.
-Fiúk! Keljetek! Reggeli!
Mintha csak egy varázsigét mondtam volna, Brooklyn kipattant az ágyból ,felráncigálta magára a ruháit ,és rohant le a lépcsőn. Jack pedig ugyan ezeket a műveleteket hajtotta végre csak úgy ezerszer lassabban. Megvártam őt,majd lementünk enni. Mikor végeztünk felálltam az asztaltól ,felkaptam a telefonomat ,és indultam megszervezni a randi utolsó mozzanatait. Ránéztem a telefonomra ami 4 órát mutatott ezért hazaindultam. Felöltöztem, minden apró dolgot elintéztem mikor kopogtak az ajtón.
-Gyere! -kiáltottam ki.
-Szia. Kész vagyok
-Hupsz. Így eltelt volna az idő? Nagyon restellem.
-Ugyan. Ne bánd! Nekem az a fontos ,hogy veled lehessek.
-De azért a meglepetésem se lesz semmi -mosolyogtam rá.
Közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezem.
-Nekem épp elég ajándék ,ha veled vagyok ,és te szeretsz.
-Nagyon is szeretlek-fogtam meg a fejét és nyomtam egy puszit orcájára. -Akkor indulhatunk?
-Persze
-Fiúk! Gyertek!
-Megyünk -szóltak vissza.
Felvettük a cipőt ,és indultunk.
-Rye. Tudom ,hogy azt mondtam ,hogy csak az a fontos, hogy velem legyél de nem randizni indultunk?
-Nyugi. Mindjárt meg fogsz tudni mindent.
Megérkeztünk a mozi elé ahol kiosztogattam a jegyeket ,majd bementünk a terembe. Leültünk a helyünkre majd nemsokára el is kezdődött a film. "Love,Simon" jelent meg az óriásvásznon. Andy rámpillantot ,én pedig bíztatóan rámosolyogtam ,és megfogtam kezét. Ahogy vége lett a filmnek felálltunk a helyünkről ,és a kijárat felé indultunk.
-Sziasztok! Jó szórakozást! -intettek a fiúk és elindultak haza.
-Sziasztok. Na gyere! Elviszlek valahova. Ne. Ne is kérdezd! Úgysem mondom meg -mosolyogtam rá.
-Ugye nem óriáskerékre? Az már tényleg nagyon elcsépelt lenne
-Hát. Ki tudja? -húztam ki magam.
Addig mentünk míg egy nagy hotelhoz nem értünk. Bementünk,intettem a portásnak ,beszálltunk a liftbe és felmentünk a tetőre. A tetőn meg volt terítve egy asztal, körülötte és rajta pedig gyertyák égtek. Odasétáltunk, és kihúztam Andynek a széket.
-Foglalj helyet kérlek! Mindjárt hozzák a vacsoránkat.
-Nahát Rye. Ez gyönyörű! -nézett körül elcsodálkozva- Ezt szervezted tegnap óta?
-Igen. Remélem örülsz neki.
-Hogyne örülnék? Ez valami elképesztő!
A tetőről a városra nyertünk rálátást. Még mindig nagy a mozgolódás így a kocsik fénye minden utcát megvilágít ahogy elsuhannak. A közvilágítások és a lakások fénye pedig az egész képnek egy életet ad. Gyönyörű összkép tárult szemünk elé. És sikerült a legmagasabb épület tetejére megszervezni mindezt.
-Uraim! Kérnek esetleg egy kis bort? A vacsorát bármelyik percben meghozhatják. -eszméltünk fel a nézelődésünkből a pincér szavaira.
-Köszönjük.
Ahogy mondta, pár perc múlva meghozták a vacsorát. Megettük majd beszélgettünk egy kicsit.
-Köszönöm Rye. Egyszerűen fantasztikus ez a nap. Gyönyörű ilyenkor a város ,és eszméletlen ez az egész. Olyan hihetetlen.
-Olyan gyönyörű mint te. Andy! Én -megköszörültem egy kicsit a torkomat a pánik miatt. Nem jöttek a szavak. Nyeltem egy nagyot,mély levegőt vettem és neki kezdtem- Mikor 3 éve jelentkeztem a bandába nem hittem volna, hogy valaha beleszerethetek egy fiúba. Csak Dorothy létezett. Ám mikor kettesben maradtunk elkezdtem valamit érezni irántad. Féltem saját magamtól ,hisz ennek nem így kellett volna lenni. Vagyis egész idáig azt hittem ez rossz, és most is csak arra tudok gondolni ,hogy ez életem legnagyobb hibája mert te nem úgy érzel irántam ahogy én ,de ezt meg kellett már tennem. Nagyon régóta mar belül a tudat,hogy te miként tekintesz rám. Tegnap mikor Mikeyval beszéltem és te meghallottad, a szívem leállt. Fel akartam rá készülni ,hogy egyszer elmondom neked ,de nem tudtam. Amit tegnap mondtam mind igaz volt ,ahogy ezek is mind.- belenéztem a szemébe és hagytam pár másodpercet míg feldolgozza a hirtelen szerelmi vallomásomat- Andy. Én szeretlek ,és azt szeretném ha mindig mellettem lennél. Ha tudnék rád vigyázni,ha este kezeim közt aludnál el, és reggel kezeim közt kelnél fel. -odamentem mellé, leguggoltam, megfogtam a kezét és a szemébe néztem -Andy Fowler! Lennél a barátom?
Csend telepedett közénk. Nem válaszolt. "Te hülye. Megint elbasztál mindent. Túl sok volt neki. Miért hitted azt, hogy tetszeni fog neki?"
-Rye. Én..
-Sajnálom
-Mégis mit?
-Túl sok volt. Sajnálom
-Nyugi. Csak gondolkoztam,hogy mit is mondjak,hogy ne tűnjön teljesen sablonosnak. Rye! Én nagyon szeretlek. Mióta a banda tagja vagy, fontos lettél számomra. Szeretek veled lenni, szeretlek megölelni, szeretem hallani a fokozatosan gyorsuló szívverésed amit én váltok ki belőled. Szeretem a sok gondoskodást amit tőled kapok. Így egyetlen válaszom van a kérdésedre: Igen. Lennék a barátod. -biztatóan megszorította a kezem, majd megfogta fejemet, lehajolt hozzám és mély érzelmes csókot adott ajkaimra. Nem egy gyors csók volt. Nem egy olyan amit eddig adtam neki. Teli volt érzelmekkel, az elmúlt 3 év történéseivel. Nem volt tolakodó. Szerettem őt és vele akartam lenni minden percben. Ahogy elváltak ajkaink belenéztem mélyen szemébe.
-Egy valamit nem tettünk meg tegnap. Amit nem ott és akkor akartam. Én most szeretném. -néztem rá sunyi mosollyal
-Ennek igazán örülök -jelent meg egy széles vigyor az arcán és nekiesett ajkaimnak.
A folytatást csakasorozatok oldalán találjátok meg. Erősen 18+-os folytatása van,csak az nézze meg aki bírja.
ESTÁS LEYENDO
Concealed Emotions (Randy ff🐝🌵) BEFEJEZETT
FanficHey. A nevem Ryan Leonard Beaumont. 3 testvérem van. 2 fiatalabb és 1 idősebb fiú. 22 éves vagyok és Londonban élek ,de nem volt ez ám mindig így. Bristolban nőttem fel bátyámmal és a szüleimmel. Kiskoromban sokat énekeltem otthon. Mindig is szerett...