Jó fiú rossz lány

7. Rész - Miért?!

Össze szedtem Jayt majd haza indultunk hozzám ahol el láttam a sérüléseit. Nagyon megilyedtem de sikerült segitenem rajta.

Mikor felébredt...

Dilayla szemszöge:

Mikor felébredt ugy a nyakába ugrottam, hogy fel is szisszent picit mire bocsánatot kértem tőle és már finomabba újra át öleltem. De ekkor kérdezett valamit ami nem a megszokott hol vagyok? Mi történt? Hanem egy olyan kérdés ami ugy sziven ütött azt hittem ki ugrom az ablakon!

Ki vagy? - Tette fel a kérdést amit nem akartam elhinni.

Jay ugye csak viccelsz? - Mondtam neki ilyedségemben azt remélve, hogy el mosolyodik és azt mondja igen és meg csókol.

De ekkor az ellentétét kaptam meg annak a válasznak amit akartam.

Nem. Miért kéne? - Mondta egyik szemöldökét felvonva.

Amugy te honnan tudod a nevem? - Tett fel egy újjabb kérdést.

Mire már arcomat egy kósza könnycsepp szántotta fel.

Ekkor megilyedt egy kicsit mert szerintem rá jött, hogy fontos szerepet töltöttünk be egymás életében.

Majd mikor már nem sírtam remegő hangon újra megszólaltam.

Jay... Mi együtt vagyunk. És ez az egyik osztálytársunknak Levinek nem tetszett. És verekedtetek. Beütötted a fejed de nem gondoltam, hogy ez lesz.

Majd újra átöleltem annyi különbséggel, hogy most vissza ölelt. Egyszer csak fel-le mozogtak a vállaim mert sírtam. Nagyon sírtam és ennek már hangot is adtam. Ő a hátamat simogatta. Mikor lenyugodtam egy ötlet villám csapásként jutott eszembe.

Jay... Mi lenne... Ha... Elmennénk egy pszichológushoz, hogy meg tudjuk miért nem emlékszel rám és, hogy vissza kaphatod-e rólam az emlékeid. - Mondtam el ötletem olyan halkan, hogy azon se csodálkoznék ha nem hallotta volna. De igen még is meg hallotta.

Bólintott egyet.

Hétvégén el mentünk egy pszichológushoz.

Egy kedves barna hajú kék szemű olyan 40-es éveiben járó nő fogadott minket. És a beszélgetés során az is ki derült, hogy nagyon kedves!

Mikor bekopogtunk és ő behívott minket. Helyet foglaltunk a nővel szemben akinek mint kiderült a neve Kate.

Kate mosolygot egyet rám majd Jayre és meg kérdezte, miben tud segiteni miért jöttünk hozzá.

Én csak elsírtam magam. A kedves nő oda jött és megsimogatta hátam nyugtatás képp. Majd egy kis idő múlva mikor lenyugodtam még mindig rekedtes és sírós hangommal meg szólaltam.

Jay és én együtt vagyunk, viszont történt valami ami nagyon bele rondított kapcsolatunkba. Kate figyelmesen hallgatott. Az egyik osztálytársunknak is tetszem ezért össze verekedtek és Jay beütötte a fejét. És... Már megint sírva de kinyögtem, hogy nem emlékszik rám.
És megszeretném tudni montam szipogva, hogy vissza kaphatja e rólam az emlékeit vagy kezdhetünk mindent a nulláról, mint két idegen.

Kate egy kedves mégis sajnálkozó és szomorú mosolyt küldött felénk.

Majd válaszolt.

Nem vesztette el az emlékeit, teljesen különben nem szorongatná most is a kezed. Csak most nem emlékszik. De az emlékei vissza jönnek majd. Vagy egyszerre mind mint egy villám csapás vagy, szépen fokozatosan de vissza jönnek. Addig is mutasd meg neki, hogy milyenek voltatok együtt és viselkedj vele ugy mint az elött. - Az utóbbi mondta nekem szólt.

Köszönjük. - Mondtam Katenek aki egy szivesen és egy kitartást mondott el majd el köszönt tőlünk és mi Jayel kézenfogva mentünk haza.

Mikor haza értünk...

Mikor haza értünk csak le dobtam cipőm felszaladtam szobámba és sírva kiabáltam.

MIÉRT?! - Ordítottam párnába.

Miért akkor amikor végre boldog voltam?! Ordibáltam újra.

És csak sírtam és sírtam. Közben elő vettem a rajzot amit Jay még akkor rajzolt nekem mikor még utáltuk egymást.

Még mindig potyogtak a könnyeim és azt kérdezgettem magamtól, hogy miért nem én felejtettem el. Annyival egyszerűbb lett volna.

Egyszer csak Jay lépett be az ajtón engem bámulva.

Menj ki kérlek. Nem akarom, hogy így láss. - Mondtam neki. Mert télleg igy volt.

Nem mondott semmit csak mellém ült az ágyra. És aztán meg látta a képet amit szorongatok és melyet oly hevesen fürkészek szemeimmel.

Egyszer csak megszólalt ezzel megtörte a köztünk lévő csendet.

Mondtam, hogy egyszer megvalósul ez a kép. - Mondta 1000 wattos mosolyal arcán.

Olyan hirtelen kaptam rá a felyem, hogy meghúztam a nyakam de ebben a pillanatban az sem érdekelt.

JAY TE EMLÉKSZEL?! - Kiáltottam fel örömömben.

Igen emlékszem Dil. (Igen Jay Dilnek szokott hívni mert hát elég hosszú nevem van.)

-----------------------------------------------------------------

Sziasztok Sajtos Ropik!
Meghoztam az újrészt!
Bár kicsit késöbb mint szerettem volna,de itt van.
Szerintem elég lapos lett.
De azért remélem olvasható.
A kövit igyekszem hamarabb hozni.
Na szisztok kis Ropik!

By.: Sajtos_Ropi_Girl