Jó fiú rossz lány

12. Rész - Miattam Történt!!! Bocsáss Meg!

1. Pont azért mert féltékeny vagyok!
2. Ez választ a második kérdésedre az első válaszban találod.
3. Attól, hogy nem vagyunk együtt lehetek féltékeny.
4. Ez van velem! A féltékenység az van velem! - Mondta ordítva könnyes(?) szemekkel majd vissza ment a fa házhoz de most a garázsba indult. Fel ült a motorra és el is húzott én pedig követtem és fel ültem motoromra intettem Máténak aki az ablakból figyelt majd Szabi után is mentem. De én nem vettem fel a bukó sisakot sem semmit csak úgy mentem mert féltem, hogy elveszítem! Nagyon rossz ötlet volt....

Dilayla szemszöge:

Csak követtem az ugyan olyan motort mint az enyém annyi különbséggel, hogy az sötét kék volt nem zöld mint az enyém. Tudtam, hogy azon ki ül és követtem míg meg nem állítja járgányát. De egyszer csak a földel közelebbi ismeretséget szereztem pont mikor elég közel kerültem az eddig követett személyhez. Már csak azt látom, hogy Szabi ott térdel erőtlen testem mellett és sír miközben azt mondogatja, hogy minden rendben lesz mindjárt jön a segítséget. De még mielött minden elsötétült volna hallottam egy mondatot amit sírva alig érthetően mondta de én értettem.

Kérlek ne hagyj itt Dilayla! Nem akarlak elveszíteni, mert abba bele halnék... Én.. SZERETLEK!!! - Ez a mondat vízhangzott a felyemben majd utána teljes sötétség és film szakadás.

Egy erősen megvilágított szobában tértem magamhoz, így mikor ki nyitottam szemeim azokat rögtön be is kellet csuknom mert a fény nagyon bántotta a szemem. Egy csipogást hallottam amely folyamatos volt és nem esett jól füleimnek ez tény de annyira nem volt zavaró tényező. Az viszont igen, hogy nem tudom mi történt. Arra emlékszem, hogy Szabit követtem és egyszer csak a motorommal együtt a földre kerülökde utána semmire. Majd egyszer csak egy számomra melegséget árasztó hang villan be a fejemben. De ezen a hangon most hallatszott, hogy sír miközben beszél hozzám.
Kérlek ne hagyj itt Dilayla! Nem akarlak elveszíteni, mert abba bele halnék... Én.. SZERETLEK!!! - Ezek a szavak vízhangoztak fejemben pont mint miután kimondta ezeket.

De most veszem észre, hogy valaki a széken ül az ágyam mellett és a kezem fogja és az ágyamra hajtja fejét és alszik. Édes ahogy halkan szuszog. Békés arca kócos haja össze vissza áll. De ami aggasztott, hogy hulla fehér volt és jég hideg volt keze, szeme alatt fekete karikákat véltem felfedezni ajkai lilásak voltak. Mint ki már egy hete nem aludt semmit. Ilyesztő volt. Mikor felültem és kezeimet óvatosan kihúztam hatalmas mancsaiból meg láttam, hogy eggyik csuklómtól a könyökömig egy kék inkább fekete folt húzódik. És nem bírom mozgatni bal karom ami most olyan ronda. Jobb bokám úgy szintén nem bírom meg mozdítani. Akkor is rá állok nem érdekel. De, hogy fel ne keltsem az alvó fiút óvatosan fel akartam állni de infúzió volt a job kezembe szúrva. Király. Akkor is felállok ha bele döglök is. Mikor bal bokámra rá álltam meg próbáltam a másikra is rá állni de fel szisszentem és vissza emeltem a levegőbe jobb lábam ezzel a balt arra kéztetve tartsa meg teljes sújom. Mikor fel szisszentem az eddig békésen alvó fiú hirtelen kapta fel fejét.

Dilayla te mi a szentlekvároskakaót csinálsz?! - Kérdezte ilyedt tekintettel.

Próbálok rá állni a lábamra? - Inkább kérdeztem mint mondtam. De értette a célzást.

Miért nem bírsz nyugton maradni és leülni a formás kis popódra hmm? - Kérdezte tőlem és én tudtam, hogy igaza van. Ebben minden képpen.

Egy váll rándítással jeleztem neki, hogy fogalmam sincs.

Mióta vagyok itt? - Kérdeztem tőle terelve elöbbi kínosnak mondható témánkat.