A Múlt El Múlt....

302 6 4
                                    

(Ez a rész a szereplők múltjáról fog szólni! Még a kezdetek előttről. Most csak a 2 fő szereplőt rakom ki a többi egy kovi részt fog kapni... Akit nem érdekel ne olvassa aki itt marad jó szórakozást!:) )

Dilayla:

Sziasztok! Már a történetből kicsit meg ismertetek.. De amit nem tudtok az a múltam, a hátterem. Erről mesélek egy kicsit.

Február 14-én láttam napvilágot. Egy ideig New Yorkban laktam. Aztán mikor jött anya halála onnantól fel fordult az addig nyugalmas életem.... Hogy hogy vesztettem el az egyik legfontosabb embert az életemben? Egyszer anyu csúszott a munkával és sietett a bátyámért a suliba és értem az oviba. Igen olyan régen történt.. (Testvérem csak 2.-os volt az annyit jelent, hogy akkor volt 7 éves.) De én tisztán emlékszem. Ott ültem az ovónéni ölében és egyre csak sírtam, közben azt kérdezgetve hogy hol az anyukám? A kedves nő meg csak próbált nyugtatni egy három és fél éves kislányt akinek nem tudja hol az anyukája csak úgy mint a kislány aki az ölében ül. Majd egy kemény másfél óra aggódás után a kislányra vigyázó nőt telefonon hívták fel, hogy az anyukámat ne várják mert soha nem fog értem jönni.... A bátyám el hozta a suliból és bár sietett nem vezetett szabálytalanul a részeg sofőr viszont aki a kereszteződésnél egyenesen anyáékba hajtott annál inkább.. A testvérem hátul ült viszont a másik kocsi oldalról a kocsi elejének ment Így anya a helyszínen életét vesztette. A bátyámnak semmi komoly baja nem lett egy hét kórházi megfigyelésben részesült a kissebb sérülések miatt. Az nap apa jött értem. Apa nem sokáig bírta anya nélkül és el kezdett inni.. Sokszor bántott minket mikor ittas állapotában volt.  Viszont az oviba kénytelen voltam így kék meg zöld foltokkal meg jelenni. Ezt a kedves nő aki AZON a bizonyos napon ott maradt velem észre vette és a gyámügyeseknél jelentette. Úgy volt, hogy majd a testvérem és én is nevelő otthonba kényszerülünk menni mivel apánál nem maradhatunk de amit a kedves óvónéni tett értünk azt soha nem felejtem el.. Nevén nevezve Shara. Örökbe fogadott minket.. Innentől kezdve 10 éven át vigyázott rám. Ma is tartjuk a kapcsolatot és nyári szünetekben vissza szoktam látogatni New York városába mintha csak a vérszerinti anyukám látogatnám. Akkor költöztünk Magyarországra mikor a testvérem fel nőtt és lakhattam vele. Én ekkor töltöttem be 14. élet évem. De Sharat mint igazi anyám úgy szerettem és amikor csak tehetem vissza megyek hozzá és férjéhez aki apám helyett apám volt mindig is. Bennek és Sharanak nem lehet közös gyereke mivel a kedves nő sajnos meddőségben szenved. Pedig meg érdemelné, hogy lehessen gyermeke és boldogak legyenek. Mind ketten meg érdemelnék.. Ezért döntöttek úgy, hogy örökbe fogadnak minket. De azt mondták ezt amúgy is meg lépték mivel régen Sharat is bántották otthon erre különösen érzékeny volt. Hát így történt, hogy Magyarországon tengetem mindennapjaim testvéremmel Markkal. "Apámmal" nem tudom mi van nem keresett és én sem őt. Nem is érdekel.. De amit még tudni kell az az, hogy miért nem maradtam Sharaval és Bennel New Yorkban... Mert ezt látja logikusnak egy normális ember. Mert.. Mint tudjátok Zacket ismertem már. Ő is ott lakott New Yorkban.. Ráadásul szomszédok voltunk. Egy nyári napon mikor egyedül voltam otthon, és mivel nyár volt ki volt nyitva az ablak. Nem tudom, hogy jutott át a kerítésen de be jött be mászott az ablakon. Egyenesen a szobámba jutott ahol én nem tartózkodtam éppen bent. Emlékszem, hogy akkor értem haza a futásból és fürödni voltam. Mikor be mentem a szobámba egy szál törölközővel körbe csavarva mivel a ruhám az ágyon hagytam Zack is ott ült. És akkor meg próbált meg erőszakolni csak akkor ért haza a testvérem és nem jött neki össze a dolog. De tudta Zack mit akart és ezért költöztünk el. Ezt Sharaéknak el sem mondtam de úgy döntöttem nem is fogom....De azt nem gondoltam,hogy utánam jön majd. Lényegében ennyi a nagy múltam.

Szabi:

Az én életem nem volt túl egyszerű..

Van anyám nem úgy mint Dil-nek de testvérem és apám az nincs.. Illetve volt... A testvérem egyszer beteg lett. Azt hittük egyszerű tüdőgyulladás vagy valami el vittük orvoshoz kapott antibiotikumot is meg minden.. De egyszer el kezdett fuldokolni. Persze nyilván mentőt hívtunk meg ilyenek. Nagyon meg volt ilyedve mindenki.. De volt is mitől félni ugyan is a testvéremnek valami olyan betegsége volt ami ugyan gyógyítható ha időben észre veszik és azonnal kezelést kap de ez nála nem történt meg. Túl késő volt már és bele halt a betegségbe.. Ekkor voltam mind össze 10 éves. Nagyon nem tudtam feldolgozni már azt sem, hogy a testvérem itt hagyott és ennek tetejében apám anyát hibáztatta, hogy anyu nem vette észre a betegséget időben pedig ha figyel akkor a testvérem nem hal meg. Pedig ő sem vette észre.. De ő anyát okolta... Ezért el hagyott minket. Rólam egyszerűen mondott le mert engem soha ne szeretett úgy mint nálam 5 évvel idősebb bátyjám szerette.. Mindig velem volt több baj és nem szeretett úgy. Így nem is meg lepő az sem, hogy nem keresett egyszer sem mióta le lépett ki tudja hova. Azóta anyára vigyáztam minden erőmmel. Egy kis meg fázást is fel tudok fújni mint ha legalább is olyan beteg lenne mint testvérem Ashton volt.. És én szoktam dolgozni járni én keresem meg a megélhetésünkhöz szükséges pénzt. Anyát féltem mindennél jobban. Viszont ez a trauma azzal is járt, hogy senkit nem engedtem magamhoz közel. Majd Máté egyszer oda jött hozzám el kezdtünk beszélni és valahogy legjobb barátokká fejlődtünk. De csak is kizárólag vele beszéltem. Aztán egyszer az osztályfőnök sétált be hozzánk órára egy gyönyörű lánnyal oldalán. Ez a lány volt az én Harcos Dilaylám.. Le ült pont a leghátsó padba ami mögöttünk volt Mátéval. Már akkor el varázsolt. El kezdtünk beszélgetni majd Dil be csapódott hozzánk..

---------------------------------------------------------

Sziasztok! Tudom, hogy NAGYON de NAGYON rég volt már rész... Amit nagyon sajnálok. Nagyon régóta írom ezt a részt és egyszerűen nem jutottam a végére.. Szoval az eredeti tervtől el térve most csak a 2 fő szereplőt rakom ki... A következő részben meg a többit.. És akiről eddig nem volt kép arrol most lesz majd.... És hiába kérdezitek mikor lesz folytatás mert nem tudom.... Valószínű, hogy ha most a héten nem rakok ki részt akkor a jövőhéten biztosra tudom mondani, hogy NEM lesz rész családi okok miatt.... De akkor jövőhét után várható valamikor rész... (Meg teszek minden tőlem telhetőt) Remélem megértitek.

Addig is legyetek rosszak😈🖤

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 08, 2019 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Jó fiú rossz lányWhere stories live. Discover now