10. Rész - Legjobb Reggel

1K 47 4
                                    

Máté: Szabi te hülye! Az te vagy te nyomorék! Gondolkozz már haver! Itt beszélek veled mint ahogy ígértem neki*rá mutat Dilre* és nagyon is szeret téged! Láttam a fánál mindent az ablakból! Látszott, hogy néz RÁD! Ahogy az is, hogy te hogy nézel RÁ! Ahogyan azt is láttam mit műveltetek egymással. Én sem vagyok vak ne nézzetek hülyének!

Dilayla: MIVAN?! Máté látta?! Ezt nem hiszem el! Basszus!

Máté: Ez a lány szeret téged vedd már észre a rohadt életbe!

Író szemszöge továbbra is:

Máté: Ez a lány szeret téged vedd már észre a rohadt életbe!

Szabi: Ezt ő mondta? *Eléggé halkan kérdezte haverját.*

Máté: Basszus. Layla ki fog nyírni. *Nevetett fel.*

Szabi: Tőlem nem tudja meg. *Mondta vigyorogva.*

Máté: *Először Dilre pillant majd mikor engedélyt kap az elöbb említetttől vigyorogva folytatja.* Igen ő mondta. És azt is, hogy csak azért nem lépett mert félt, hogy elveszít és nem fogsz vele beszélni. És azt is mondta, hogy inkább lesz csak a barátod mint még annyi se. Szerintem közelíts felé.

Szabi: Én.. Ezt. Nem is tudtam.. Hogy Dilu sze.. Sze.. Szeret... *Teljesen elpirult*

Dilayla: *Mátéra kacsintottam aki épp engem figyelt, hogy akarok e valamit majd vette a lapot miután megfordultam Szabi felé átöleltem és csak élveztem illatát mely semmihez nem volt fogható.*

Máté: Eddig nekem sem esett le. Ma jöttem rá, hogy nagyon össze illetek. Persze mindig is tudtam, hogy izzik köztetek a levegő de nem gondoltam, hogy ez szerelem. *Mondta bizalmasan mivel azt hitte Dil mostmár alszik.*

Szabi: *Míg Máté prédikálását hallgatta Dilaylat figyelte ahogy "álmában" ölelte. Majd még mindig az alvó lányról egy percig sem levéve a szemét kezdett beszélni.* Eddig én is így voltam. Éreztem a bizsergést ami akár hányszor hozzám ért végig futott rajtam de nem tudtam, hogy ez kölcsönös. De ma jutottam el arra a pontra, hogy nem bírom tovább.

Máté: Akkor mi a francot tököltél ott kint?!

Szabi: Ezt, hogy érted?

Máté: Szabi ne játszd a hülyét.. Miért nem csókoltad meg? Miért nem mondtad el neki, hogy odáig vagy érte meg vissza?

Szabi: Mert.. Én. Nem... Nem tudom..

Máté: Haver ne legyél ilyen béna! Dilaylat már ismered.. Nem bántana! Sőt viszonozta volna!

Szabi: Igazad van. Télleg szeretem.. És ezért lépni fogok, közeledni felé.

Dilayla: *Amint ezt meghallotta nagyon boldog lett viszont a következő pillanatban nagyon elfáradt és elnyomta az álom. Biztos beütött neki a mai nap sok izgalma.*

Jó fiú rossz lányDonde viven las historias. Descúbrelo ahora