Valamit érzek... (JIKOOK)

1. FEJEZET: Azok az édes szemeid

Ami azt illeti, ha mi heten akarunk valahova menni együtt, akkor ezer százalék, hogy valaki közülünk késni fog. És ez azon a napon sem történt másképpen mikor elindultunk Hawaiira. 

-Hol van Namjoon?-Kérdeztem a repülőtéren ülve a többiektől. 25 perc volt az indulásig és Namjoon sehol sem volt. 

-Ha nem jön meg szerintem hagyjuk itt.-Felelte Yoongi megrántva a vállát. 

-Ugyan már, biztosan nemsokára itt lesz!-Szólt közbe Jimin aki Yoongi és Taehyung mellett ült. Én Hoseok és Jin között ültem.-Na most írt nekem, hogy pár perc és itt van!-Jelentette ki Jimin kezében a telefonjával. Hoseok válla felett néztem a tökéletes arcát amint mosolyog valamin amit a telefonjában néz. 

Imádom a mosolyát. Igazából mind a hatan imádjuk Jimin mosolyát. Csak mert olyan édes. 

-Van valami az arcomon...?-Szakított végül ki a gondolataimból miközben felém pillantott. Hirtelen lesütöttem a szemeimet és csak megráztam a fejemet. Jimin felvette a napszemüvegét, mindenki remélte, hogy nem fognak jönni a fotósok a maradék ideig még fel nem szállunk a repülőre. 

Őszintén szólva elég izgatott voltam az úttal kapcsolatban. Végre előttünk állt egy hónap szünet amit végig pihenhettünk! 

-ITT VAGYOK!-Hallottuk meg Namjoon kiáltását mire mindannyian felpattantunk a helyünkről és odasiettünk hozzá. 

-Mi tartott ennyi ideig?-Kérdezte Taehyung felvont szemöldökkel. Bár pont Tae az aki nem szólalhat meg ez ügyben, hiszen ő is mindig késik!

-Mikor megjöttem elkellett mennem mosdóba ami sikerült is, viszont utána teljesen elkeveredtem a tömegben! De végre itt vagyok!-Namjoon kifújta magát majd gyorsan levette magáról a fekete bőrdzsekijét és eltette a táskájába.

-Na gyertek induljunk ha elakarjuk érni a gépet Honoluluba!-Szólt ránk Hoseok miközben elindult. Mi is utána mentünk. 

Végülis úgy mentünk, hogy Hoseok és Yoongi elől ment, utánuk Jin, Namjoon és Taehyung, mi pedig hátul baktattunk Jiminnel. 

-Te félsz a repüléstől?-Kérdezte Jimin rám pillantva. Aznap egy sima fehér póló volt rajta egy fekete farmerral. Szerettem mikor ilyen egyszerűbben öltözködött. Végülis egyébként is mindegy volt, hogy mit vesz fel mert a végén mindig az arcára tévedt a tekintetem. 

-Nem igazán. Hiszen sokat szoktunk repülni.-Ahogy elnéztem az arcát azonnal leesett, hogy ő bizony fél.

-Én egy kicsit félek. Igazából minden repülés előtt félek.-Idegesen elnevette magát. Többiek már odamentek a nőhöz aki megnézi a jegyeket és felenged a repülőre, de én megállítottam Jimint. 

-Figyelj, mielőtt még felszállnánk a repülőre szeretném ha megnyugodnál. Eddig is ott voltam tulajdonképpen szinte minden repülő utadnál, szóval most is itt vagyok.-Hosszosan belenéztem a szemeibe, és mikor láttam, hogy megnyugszik elmosolyodtam. 

-Köszönöm.-Halványan elmosolyodott.

-Ti nem jöttök?-Kérdezte Yoongi visszafordulva felénk. 

-De, de máris megyünk!-Végülis időben sikerült felszállnunk a repülőre és kényelmesen elhelyezkednünk az első osztályon. 

Jimin előttem ült egy sorral Taehyung mellett, kicsit azért sajnáltam, hogy nem egymás mellett ültünk. Bár tudtam, hogyha kell Tae is megtudja nyugtatni.  

Mi mindig összetartunk heten. 

Mikor fel szállt a repülő mindenki elkezdett valamit csinálni unaloműzésképpen. A mellettem ülő Hoseok olvasott, Jin, Suga és Namjoon zenét hallgatott, Tae pedig aludt. 

Mi pedig Jiminnel csak bámultunk ki az ablakon, nézve a felhőket. Pár perc végtelen csönd elteltével aztán Jimin hátra nézett egyenes rám. 

Egy másodpercre mind a ketten elmosolyodtunk, ő pedig hamarosan visszafordult. 

Én pedig bámultam magam elé azon gondolkodva, hogy miért bánom annyira azt, hogy már nem nézhetek bele azokba az édes szemeibe... 

Sziasztok! :) Elstartolt az első BTS sztorim remélem tetszett az első fejezet! Tudom, hogy még nem történt sok izgalom, de ez még csak a bevezető volt a kövi már sokkal eseménydúsabb lesz! :) Ha tetszett mindenképpen dobj egy vote-ot illetve írd meg a véleményedet kommentben! További szép napot minden kedves ólvasómnak! :)