Valamit érzek... (JIKOOK)

10. FEJEZET: Én a tiéd, te az enyém

Csak most már nem barátságból, hanem szerelemből...

-Nézzétek srácok ezt a csodás látványt!-Kiáltott fel Ji Song még mielőtt válaszolni tudott volna valamit Namjoon. 

-Szerencsés vagy, hogy itt élhetsz!-Mondta Jimin, és ahogy onnan hátulról láttam rámosolyogott a lányra. 

Erre pedig végül győzött a féltékenységem. Nem is gondolkodva előre sétáltam hozzájuk:

-De azért nem olyan jó itt élni. Hiszen tudjátok, itt a sok vadállatt!-Mondtam miközben szépen betolakodtam közéjük. Valamit tennem kellett, és akkor ez bizonyult a legjobb ötletnek. 

-Nem tudom, én szívesen élnék itt.-El sem hittem, hogy Jimin ezt mondta! 

Elfintorodva megráztam a fejemet, mire Ji Song kérdőn nézett rám. 

-Jimin te jobban szeretsz Dél-Koreában lenni. Hiszen az-az otthonod!-Ideges lettem attól, hogy Jimin azon gondolkodik, hogy milyen lenne itt élnie. 

Azt akartam, hogy velem legyen! Velem legyen Koreában, vagyis az otthonában! 

-Még bármi bekövetkezhet.-Jelentette ki Jimin miközben lehajtotta a fejét. 

-És ha ide jössz én itt leszek neked!-Felelte Ji Song elmosolyodva. Én azt sem tudtam, hogy hova kapkodjam a fejemet. Nem is értettem, hogy mi történik abban a pillanatban. 

-Visszamegyek Namjoonhoz...-Suttogtam magam elé, majd megfordultam és gyorsan visszasétáltam a sor végére. 

Miért kell folyton elmennie? Miért hagy mindig egyedül?-Jimin-

Mikor visszaértem Namjoon már nagyban beszélgetett Yoongival és Jinnel, ami persze egyáltalán nem bántam mert így legalább le tudtam maradni egy kicsit. 

Csak hogy egyedül tudjak lenni, és tényleg megtudjam csodálni a tájat ami körülöttem volt. 

Majd pár perc elteltével mikor már lehajtott fejjel baktattam előre a gondolataimba temetkezve, lépteket hallottam meg magam előtt, mire felkaptam a fejemet. Előszőr azt hittem, hogy Namjoon az, de miután pislogtam megláttam Őt. Jimin sétált felém egyenesen belenézve a szemeimbe. 

Komolyan, hirtelen nem tudtam, hogy nem-e csak fantáziálom az egészet! 

-Miért jöttél el?-Kérdezte mikor odaért elém. Olyan három lépés volt köztünk ami számomra olyan volt mintha kilométerek lettek volna. 

-A kérdés inkább az, hogy miért maradtam volna?-Feleltem megrántva a vállamat. Jimin úgy vonzott engem mint a mágnes, csak azt akartam abban a pillanatban, hogy a testeink egymásba fonódjanak... 

-Nem értelek Jungkook, te mondtad, hogy nem akarsz semmit sem! Akkor most minek viselkedsz így?-Olyan nehéz lett volna abban a pillanatban mindent elmondani Jiminnek! Főleg, hogy úgy látszott ő már rálelt a társára Ji Song mellett! 

De valamiért jó volt az, hogy Ji Song bejött a képbe. Hiszen ekkor sikerült csak igazán felfognom, hogy mennyire sokat jelent nekem Jimin. 

-Namjoon mindent elmondott.-Jelentettem ki válaszadás helyett, mire Jiminnek elkerekedtek a szemei. 

-Miről mondott el mindent?-Ahogyan ezt kérdezte elcsuklott a hangja. Szinte én is éreztem, hogy mennyire retteg a válaszomtól. 

-Arról, hogy mit mondtál neki az első este mikor ideérkeztünk. Tudok mindent Jimin. Azt, hogy te már régen nem barátként tekintesz rám.-Igazából nem hittem volna, hogy elmerem neki mondani amit tudok.