Valamit érzek... (JIKOOK)

9. FEJEZET: Abban reménykedem, hogy szeretsz még

Közben pedig úgy éreztem, hogy ahogy minél jobban haladunk beljebb a dzsungelban, én annál inkább kezdem elveszíteni Jimint... 

Úgy hittem, hogy mindegy miket mondok Jiminnek vagy miket teszek vele, mert ő úgyis mindig velem marad. De nem így lett. És persze, hogy igaza volt!

Minek várt volna rám? Rám aki még saját magát sem volt képes elfogadni? 

Mikor Ji Song leállította az autót, mindannyian kiszálltunk belőle, hiszen onnantól gyalog haladtunk tovább. 

-Miközben megyünk, egyáltalán ne széledjetek szét!-Mondta Ji Song nekünk, miközben befelé indultunk az ösvényen. 

Ő ment elől Jiminnel, én pedig szorosan utánuk, Namjonnal az oldalamon. 

-És egy komoly kapcsolatod sem volt?-Kérdezte Ji Song Jimintől. 

Komolyan nem akartam elhinni, hogy ez a lány már megint erről akar beszélgetni Jiminnel. Ökölbe szorítottam a kezemet miközben őket bámultam. 

Fájt azt látni, hogy Jimin milyen felhőtlenül beszélget Ji Song-al... Azt kívántam, hogy bárcsak én lennék a lány helyében. 

-Nem, odáig senkivel sem jutottam el. Tudod engem szeretnek kihasználni az emberek.-Jimin fájdalmasan elmosolyodott. Nyilvánvalóan nem tudta, hogy ott vagyok mögötte, és én mindazt hallom amit ő mond. 

Viszont én tudtam azt, hogy rólam beszél. Ki akartam Jimint használni? Nem, sohasem akartam. De neki ez mégis így jött le... 

-Ne menjünk inkább hátra Jungkook?-Kérdezte Namjoon, mire rá néztem. 

-De, azt hiszem menjünk...-Feleltem miközben elindultam hátra Yoongi és Jin mögé. 

Namjoon is gyorsan utánam jött. Igazából egyáltalán nem is figyeltem a körülöttem lévő gyönyörű tájat. Csak a földet láttam miközben lehajtott fejjel baktattam előre. 

-Most már elmondhatod, hogy mit mondott neked az első este itt Jimin.-Jelentettem ki Namjoonra emelve a tekintetemet. 

-Biztos vagy benne, hogy elmondjam?-Kérdezett rá felvont szemöldökkel. 

-Nagyon is biztos vagyok benne.-Feleltem magabiztosan belenézve a szemeibe. 

Tudni akartam. Beleakartam kapaszkodni még egy kis reménybe ami elhitette velem, hogy Jimin még szeret. Hogy van még arra esély, hogy az enyém legyen. 

A szívem vadul kezdett kalapálni mikor Namjoon nekikezdett beszélni: 

-Oké, akkor elmesélek neked mindent.-Mondta sóhajtva egyet.-Szóval Jimin éjjel bejött hozzám és felkeltett, hogy beszéljünk. Kimentünk az erkélyre, leültünk két székre és kiöntötte nekem a szívét.-Magyarázta, én pedig lélegzet visszafojtva vártam a folytatást.-Igazából minden olyan három-négy hónapja kezdődött vele. Azt hiszem azt mondta, hogy akkor vígasztaltad meg őt valami kis dolog miatt amiért nem is kellett volna szomorúnak lennie. De te ott voltál mellette, és átölelted. Így kezdett bele a mesélésbe.-Amint Namjoon kimondta a szavakat, rögtön emlékeztem arra az estére. 

Összeveszett egy családtagjával valami piti dolog miatt, és ezért borzasztóan elszomorodott. Én pedig mikor láttam mi van vele átöleltem, ő pedig szorosan hozzám bújt. Aznap egész éjjel összebújva beszélgettünk. Így visszagondolva nekem is borzasztóan sokat jelentett az a bizonyos este. 

-Na és aztán már nem lehetett megállítani az érzéseit. Azt mondta, idézem: "Valami olyat kezdtem el érezni amit nem lett volna szabad" Igen, pontosan ezt mondta nekem!-Kiáltott fel Namjoon, mire én csak lehajtottam a fejemet. 

El sem akartam hinni, hogy Jimin végig érzett irántam valamit. Olyan jól titkolta! Soha egy jelet sem vettem észre ami arra utalt volna, hogy többet érez irántam barátságnál! 

-Azt mondta, hogy már nem bírja tovább. Utálja a titkolózást, és folyton kényelmetlenül érzi magát mikor veled van. Azon is elgondolkozott, hogy elköltözik a lakásból ahol együtt lakunk, és akkor csak munkatársak lesztek.-Na ezen aztán teljesen elszörnyedtem. Komolyan megőrültem volna, ha Jimin kiköltözik a lakásból. 

Bár kezdődik ott, hogy nem is hagytam volna ezt neki. Csak a testemen keresztül hagyhatta volna el az otthonát! Hiszen mi lett volna velem ha nem látom minden reggel azt az édes álmos arcát? Kit néztem volna helyette, mondjuk Yoongi "mindenkit megölök még nem iszok egy kávét" fejét? Hát az minden csak nem cuki... 

-De szerencsére erről gyorsan lebeszéltem. Éppen szerettem volna ha elmondja neked, és igazából végül azt is beszéltük meg, hogy beszélni fog veled az érzéseiről. Beszélt veled?-Kérdezte Namjoon mire újra felnéztem rá. 

-Az érzéseiről nem igazán beszélt velem. Viszont tudod sok minden történt mostanában velünk... De én eltaszítottam magamtól.-Ez volt az a pont mikor színtisztán rájöttem arra, hogy addig nem nyugszom még Jimin újra nem lesz az enyém. 

Senki mást nem akartam, csak is ő kellett. Ő volt a másik felem. Az aki kiegészített a hétköznapokban. 

-Miért taszítottad el Jungkook? Ő mindenét odaadná érted!-Förmedt rám Namjoon haragos tekintettel. Igaza volt, Jimin bármit megtett volna értem. 

-Tudom, hogy hülyeség volt. De helyre szeretném hozni! Viszont most itt van Ji Song!-Ha akkor nem lett volna ott Ji Song odarohantam volna Jiminhez és elmondtam volna neki mindent.

Igen, helyrehozom Jimin. Helyrehozom mert szeretlek téged. És ahogy pár hónapja átöleltelek, most is úgy foglak. Csak most már nem barátságból, hanem szerelemből...  

Ez most egy kicsit rövidebb fejezet lett, de hát néha ilyen is kell! :) Attól függetlenül kiderült pár dolog Jiminről többek közt az is, hogy mit érez pontosan Jungkook iránt! Innentől fogva pedig hajrá Jungkook, hogy visszaszerezd Jimint aki már kezd lemondani rólad talán örökre...