Valamit érzek... (JIKOOK)

3. FEJEZET: Szenved...

Végülis úgy aludtam el, hogy végig ez a kérdés járt a fejemben. 

Miért kell a szerelemnek ennyire fájnia? Miért nem szerethetnek viszont? Miért?-Jimin-

Reggel mikor kinyitottam a szemeimet, Jimin alvó arcával találtam szemben magamat. 

-Tökéletes.-Mondtam ki hangosan a gondolataimat. Tényleg az volt ahogy ott aludt. Semmijébe sem tudtam belekötni, és igazából nem is akartam. 

-Mi a tökéletes?-Jött a kérdés mire majdnem leborultam az ágyról. Jimin lassan kinyitotta a szemeit, majd elmosolyodott rám nézve. 

-Te...te már fent vagy?-Próbáltam terelni a témát miközben felültem az ágyon.  

Jimin is felült még mindig mosolyogva. 

Vajon tudja, hogy rá céloztam? Csak remélni tudom, hogy nem... 

-Igen, már fent vagyok.-Örültem neki, hogy hagyta elterelni a témát. Viszont aztán amint felkelt az ágyból észrevettem, hogy hirtelen milyen kedvtelen lett. 

Kivett a kis szerkényből ahova tegnap bepakoltunk egy fehér pólót piros rövidnadrággal, és egy szó nélkül bement velük a mosdóba. Pontosan tudtam, hogy valami baja van. Csak azt nem tudtam, hogy mégis mi. 

Pár másodperc elteltével én is felálltam majd odacsoszogva a szekrényhez, én is kivettem egy pólót és egy rövidgatyát. Gyorsan magamra kaptam őket, és úgy döntöttem, hogy elég lesz a naphoz a strandpapucsom is, mert úgyis a strandra készültünk a fiúkkal. 

Jimin kijött a mosdóból és mikor én pont bementem volna utána fogat mosni, Jin, Namjoon, Yoongi, Hoseok és Taehyung zihálva befutottak a szobánkba. 

Teljesen kétségbe voltak esve, azt hiszem, hogy Jiminnel mind a ketten sejtettük, hogy mi történt.

-Rajongók...-Ennél nem is kellett többet mondania Jin-nek. 

Jiminnel kifutottunk az erkélyre és akkor megláttuk. Több mint ötven ember állt és sikoltozott a szálloda előtt. Gyorsan visszamentünk a  fiúkhoz akik addigra elhelyezkedtek az ágyakon. 

-Most mit csináljunk? Így nem tudunk kimenni.-Mondta Jimin föl-le járkálva a szobában. 

-Már meg is van mit kell tennünk!-Kiáltott fel Yoongi felpattanva az ágyról.-Biztos van valahol egy hátsó kijárat ahol szépen kitudunk lopózni!-Jelentette ki miközben már indult is kifelé. 

-Várj...nem hinném, hogy jó ötlet.-Szólt közbe Namjoon.

-Hát én biztosan nem maradok itt egész nap, szóval Yoongival tartok!-Állt fel Hoseok is, majd az ajtóhoz sétált. 

-Ha lassan és halkan kilopózunk nem fognak észre venni minket!-Felelte Jimin, és mikor ő is az ajtóhoz állt, rögtön utána mentem. Hiszen nem hagyhattam, hogy nélkülem kimenjen és esetleg ne tudjam megvédeni. 

Meg igazából...hát mellette akartam lenni...

Végül felállt mindenki, bár Namjoon és Jin nem támogatta különösebben az ötletet. 

Yoongi állt elől szóval lassan kinyitotta a szoba ajtaját. 

-Oké, a folyosón nem látok senkit sem, ezek szerint nem tudják, hogy melyik a mi szobánk.-Mondta Yoongi majd kilépett a szobából.  Hoseok gyorsan utána ment, én pedig amint Jimin elindult szorosan mögé szegültem. (Persze csak a biztonság kedvéért.)  

Elképesztően gyorsan vert a szívem amint haladtunk végig a folyosón. Mindenki ideges volt, hogy mikor találnak ránk, és akkor aztán nincs menekvés.