Valamit érzek... (JIKOOK)

2. FEJEZET: A jelenlétedben nem tudok tisztán gondolkodni

Én pedig bámultam magam elé azon gondolkodva, hogy miért bánom annyira azt, hogy már nem nézhetek bele azokba az édes szemeibe...

Örültem mikor végre leszálltunk a  géppel este, és megérkeztünk Honoluluba. Már alig vártuk, hogy elmenjünk a strandra másnap. Viszont előtte megkellett találnunk a  szállásunkat.

-Taehyung!-Kiáltottam fel a reptéren mire mind a hatan felém kapták a tekintetüket.-Megnézted, hogy hol a szállás?-Kérdeztem felvont szemöldökkel. Tudtam, hogy ha nem nézte meg akkor elég nagy pácban vagyunk. 

-Persze, már csak egy taxi kell ami odavisz!-Felelte mire kicsit megnyugodtam. Szóval kifelé indultunk mind egymás mellett. Meglepő volt, hogy egyáltalán nem voltak sehol sem rajongók és fotósok. Ennyit jelent ha nem tudják, hogy hova mész. 

Persze mindig is szerettünk találkozni rajongókkal, de akkor az a hónap a pihenésről szólt. És hát bárcsak pihentem volna...de igazából semmi sem úgy alakult ahogy terveztem. 

Mikor kiértünk heten betuszkoltuk magunkat egy taxiba a csomagjainkat pedig betettük a csomagtartóba a sofőr segítségével. Úgy sikerült, hogy végülis Yoongi, Hoseok ölében kötött ki, én mellettük ültem a hátsó ülésen, Jimin melettem, ő mellette még Jin és Taehyung. Az egyetlen aki kényelmes ült az Namjoon volt, hiszen ő levadászta az első ülést! 

És pont ez miatt történt meg az ami miatt előszőr zavarodtak meg teljesen az érzéseim. Jimin, mivel egymáshoz voltunk simulva rátette a kezét a combomra és a bal lábát is. Sokszor volt azelőtt olyan, hogy átkarolt, de akkor...akkor egészen másmilyen érzés volt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hova nézzek, teljesen bepánikoltam.  

Közben Tae angolul elmondta a sofőrnek, hogy hova kell menni mire az elindult. 

-Izgatott vagyok a nyaralás miatt!-Szólt oda nekem Jimin mire ránéztem. Ő elmosolyodott és elnevette magát azzal az édes hangjával. 

-Biztosan jó lesz!-Válaszólt helyettem Yoongi, mit ne mondjak azért elég viccesen nézett ki Hoseok ölében, de nem zavartatta magát. 

Jimin még egyszer elmosolyodott majd a lábát kezdte el fixírozni. 

A szállás ahol egy hónapot töltöttünk szerencsére nem volt messze, szóval nem ment túl sokat a taxis. 

Gyorsan kifizettük és megköszöntük, majd kiszálltunk az autóból, és kivettük a csomagjainkat is. Mindenki boldogan szívta be a friss levegőt miután majdnem meghaltunk az autóban. 

-Szóval itt fogunk lenni egy hónapig!-Mutatott Tae az előttünk lévő szállodára. Hatalmas épület volt, és mindenhol üveg ablakok voltak terasszal, amitől tök jól nézett ki!

-Menő.-Jelentette ki Yoongi miközben beléptünk, és a recepciós pulthoz sétáltunk. 

-Jónapot Kim Taehyung névre foglaltunk három szobát.-Mondta Tae. 

Hamarosan megkaptuk a szobák kulcsát, a hetedik emeletre kellett menni, szóval beszálltunk a liftbe és elindultunk. 

-És ki hol lesz?-Kérdezte Jimin mikor felért a lift és kiszálltunk. 

-Hát van egy három ágyas szoba és két-két ágyas. Szóóval ki akar hárman lenni egy szobában?-Fordult felénk Tae a folyosón. 

-Nekem két ágyas kell!-Jelentette ki Yoongi.

-Nekem is szóval ad ide az egyik kulcsot.-Tette még hozzá Hoseok. Tae oda adta a kulcsot nekik ők pedig elkezdték megkeresni a szobát a hosszú folyosón. 

-Tudom, hogy Jungkook nem szereti ha sokan vagyunk vele egy szobában, tehát Jin, Namjoon és én legyünk a  hármasban, ez a szoba pedig a tiétek.-Nyújtotta oda nekem Tae a kulcsot, de én csak lefagyva figyeltem. 

Igazából nem arról volt szó, hogy nem akarok egy szobában lenni Jiminnel. Hanem éppen arról volt szó, hogy én nagyon is egy szobában akartam lenni vele, és ez miatt szégyelltem magam. 

-Nektek biztos jó így?-Kérdeztem próbálva menteni a menthetőt. Úgy éreztem mintha a világ direkt összeesküdött volna ellenem. 

-Persze, nekünk jó ha neked is!-Felelte Jin elmosolyodva miközben beindultak a szobájukba. Jimin elvette Tae-tól a kulcsot majd felém fordult. 

-Akkor azt hiszem egy szobában leszünk!-Miközben ezt mondta elmosolyodott majd ránézett a kulcsra.-Á, pont itt vagyunk a szoba előtt!-Kiáltott fel gyorsan kinyitva a szoba ajtót. 

Mikor beléptünk egy egészen nagy előszobában találtuk magunkat. Jobb oldalon volt két egy ágyas ágy balra pedig egy kisebb konyha rész. A mosdó pedig az ágyaktól jobbra helyezkedett el. 

Mindenhol vörös szőnyegek voltak. De tényleg. MINDENHOL. 

Az ágynemű fehér színű volt, a falaknak pedig egy kicsit szűrkés beütésük volt, ami végülis jól ment a vöröshöz. 

-Szerintem nagyon jó ez a szoba!-Vigyorodott el Jimin mire én is rámosolyogtam. 

-Igen, jó lesz itt egy hónapig! Már alig várom, hogy holnap kimenjünk a standra!-Már tényleg nagyon vártam. Végre nem kellett dolgoznunk hanem kitudtunk kapcsolódni. Méghozzá együtt ami csak hab volt a tortán. 

-És a tengerpart...Annyira örülök, hogy végre itt vagyunk, és azt hiszem, hogy itt sikerülni fog örök élményeket szerezni!-Tényleg sikerült örök élményeket gyűjtenünk, főleg nekünk kettőnknek.

Jimin letette a bőröndjét a bal oldali ágyra, én pedig a jobb oldali ágy mellé gurítottam az enyémet. 

Háromnegyed óra elteltével már mind a ketten lezuhanyoztunk és kicsit berendezkedtünk a szobába. 

-Ma történt valami? Csak mert elég szótlan voltál a repülőn is.-Mondta Jimin mikor mind a ketten leültünk az ágyunkra a pizsamánkban. 

Szóval ennyire feltűnő lenne a viselkedésem?-Kérdeztem magamtól, de legbelül tudtam a választ. Hát persze, hogy feltűnő volt! Hiszen Jimin jelenlétében mindig furán viselkedtem. A féltékenykedésről pedig már nem is beszélve... 

( I.M: Ezekre gondolok a féltékenykedés alatt :D) :

-Nem...nem semmi sem történt! Csak kicsit tudod fáradt vagyok!-Feleltem zavartan lehajtva a fejemet. 

-Ó, értem akkor aludjunk, hogy holnapra kipihenten ébredjünk.-Jimin lekapcsolta a villanyokat majd mind a ketten befeküdtünk az ágyunkba. 

Igazából még szerettem volna vele beszélgetni, de valahogy nem tudtam mit mondani. 

Végülis bármennyire is sokan rajongtak értünk, én sokszor éreztem magamat egyedül. Mintha egy végtelen körben lettem volna, és sosem tudtam volna utolérni a fiúkat. De legfőképpen Jimint nem. 

Mit szólnának az emberek ha tudnák, hogy milyen gondolatok cikáznak egész nap az agyamban?-Végülis úgy aludtam el, hogy végig ez a kérdés járt a fejemben.