Valamit érzek... (JIKOOK)

15. FEJEZET: Hihetetlen vagy

Erre már nem is kellett több nekem, az ajkaira hajoltam majd lágyan elkezdtem csókolni.

Jimin szemszöge: 

Sokat küzdöttem az érzéseim ellen. Túl sokat. 

Amint Jungkook elkezdte csókolni az ajkaimat, hihetetlen félelem járt át belülről. 

Mi van ha örökre elveszítem? Mi van ha ez az utolsó csókunk? 

Nem akartam beszélni Hai Ran-al egy kicsit sem, de hogy mondhattam volna nemet legfőképpen az anyámnak? Azt akartam, hogy büszkék legyenek rám minden tekintetben. 

Rossz gondolataim ellenére beletúrtam Jungkook hajába így még jobban elmélyítve a csókot. Pár másodperccel később Jungkook átmászott az ölembe mire átkaroltam a derekát. Ebben a pillanatban hihetetlen nyugodtság járta át az egész testemet. 

Ahogy ott ült az ölembe miközben csókolóztunk... Nem is kívánhattam volna nála jobbat. 

Pontosan nem is tudom, hogy mikor szerettem belé. Azt tudom, hogy már a nyaralás előtt is éreztem iránta dolgokat, de az érzéseim csak Hawaii-on teljesedtek ki. Amikor csak egymás szemébe néztünk elpirultam meg lehajtottam a fejemet. 

Fura, hogy a legjobb barátomból milyen gyorsan a szerelmem lett. Az meg még furább, hogy mindezt egy előre megrendezett házasságért elakartam dobni... Pedig sosem szerettem egy lányt sem szerelemből! Soha! 

Kínomban sokszor csak felnevettem attól a  gondolattól, hogy feleségem lesz. 

Jungkook benyúlt a pólóm alá, ami persze jóleső borzongással töltött el, de én mégis megállítottam a kezét. 

-Nem akarom így.-Suttogtam mikor elváltak ajkaink. 

-Hogy nem akarod?

-Úgy, hogy most ez van.-Feleltem belenézve a vágytól megtelt szemeibe.-A szüleimnek nem mondhatok nemet,-Erre Jungkook kiszállt az ölemből és idegesen felállt az ágyról. Olyan hirtelen haragú...nem jött rá, hogy még nem fejeztem be.-de Hai Ran-nak igen.-Fejeztem be a mondandómat. Jungkook megdöbbenve felém kapta a tekintetét. Látszott, hogy nem érti. 

-Ez mit jelent?-Kérdezett vissza miközben visszaült mellém az ágyra. 

-Azt hiszed, hogy én minden nap nem azon agyalok, hogy hogyan tudnám rendbe hozni ezt? Hát mert akkor elkell, hogy mondjam, hogy de! Folyton azon jár az agyam, hogy mi az-az út amivel nem tagadna ki a családom. Csak nem akartam benned hamis reményeket ébreszteni... Ezért nem szóltam.-Adtam ki magamból szinte egy szuszra ezt az egészet. 

Minden órának minden percében gondolkodtam és gondolkodtam. Ha csak úgy kerek-perec megmondtam volna a családomnak, hogy nem veszem el azt a lányt-miután már beleegyeztem a lánykérésbe-mert mást szeretek, ezer százalék, hogy megharagudtak volna akár örökre. Szóval ez nem volt egy járható út attól függetlenül, hogy a legkönnyebb volt. 

Én voltam a hülye, hogy beleegyeztem, de a múltat már nem lehet megváltoztatni.  

És ha még valamikor nem volt késő helyrehozni a hibákat amiket elkövettem az ebben a pillanatban volt. Mivel itt még a Bighit-el sem írtam alá a szerződésbontást illetve a házassági papírokat sem. 

-Milyen reményekről beszélsz?-Kérdezte gyengéden maga felé fordítva az arcomat. 

-Azokról a reményekről amik szerint nem veszem el Hai Rant. És bármennyire is azt gondolod, hogy én elakarom venni, tévedsz. Nem emlékszel, hogy az elején én akartam elmondani mindenkinek ezt köztünk mikor megcsókoltalak?-Összekulcsoltam a kezeinket egy halvány mosollyal a számon.-Van tervem Jungkook.-Jelentettem ki végül.