Valamit érzek... (JIKOOK)

8. FEJEZET: Ki ez a lány?

És én úgy csináltam mintha nem vettem volna észre, hogy sír. 

-Sajnálom Jimin, de ezt senki sem tudhatja meg.-Jelentettem ki belebámulva a szemeibe. Sokáig nem tudott megszólalni. 

Csak szavak nélkül néztük egymást. A csönd most mégis többet mondott minden szónál. Jimin továbbra is szenvedett miattam. 

Bárcsak tudtam volna akkor, hogy mi a helyes döntés! Akkor annyi szenvedést megspórolhattunk volna! 

-Semmi gond Jungkook, menjünk enni.-Felelte miközben az ajtóhoz sétált és kinyitotta azt. 

Végül nem várta meg a válaszomat, csak kilépett az ajtón, egyedül hagyva engem. 

Harag és szégyenérzet volt bennem abban a pillanatban. Nem akartam, hogy Jimin miattam legyen szomorú, éppen hogy azt akartam, hogy Miattam legyen boldog! Látni akartam a mosolyát, majd szorosan átölelni, és azt mondani neki, hogy szeretlek... 

Pár perc elteltével megembereltem magamat, felöltöztem, majd az ebédlőbe csoszogtam lehajtott fejjel. 

Beérve a fiúkhoz lépdeltem majd leültem Hoseok és Jin közé. 

-Jó reggelt...-Motyogtam az orrom alatt fel sem nézve a tányéromból. Egyáltalán nem volt étvágyam, ezért csak belekortyoltam az előttem lévő pohár vízbe. 

-Na és, mi mára a terv?-Kérdezte Jin ásítva egyet. Mivel nem néztem fel, igazából azt sem tudtam, hogy Jimin egyáltalán az asztalnál ül-e. 

-Túrázni megyünk!-Felelte Tae, mire felkaptam a fejemet. És bárcsak ne tettem volna... Jimin pont előttem ült, és sikerült egyenesen belenéznem a szemeibe. Amiben haragot véltem felfedezni. 

Igen, Jiminben tömény harag dúlt. 

-Óóó, a múltkorin is úgy elfáradtam!-Panaszkodott Yoongi fejcsóválva. 

-Nem érdekel, ezúttal mindenki jönni fog! Hiszen azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk!-Mondta Namjoon ellentmondást nem tűrően. 

És én ezek közben le sem tudtam venni a szemeimet Jiminről. Komolyan, teljesen megbabonázatt azokkal az édes szemeivel...

-Jimin, minek küldtél ki a szobából, ha fel sem öltöztél?-Kérdezte Yoongi miközben Jimin pizsamájára mutatott. 

Istenem...akkor ez a kérdés nagyon nem jött jól... 

-Semmiért sem.-Felelte Jimin miközben lehajtotta a fejét. 

-Na valamiért biztos kiküldtél! Mi volt az?-Cukkolta Yoongi tovább vigyorogva. 

-Hagyd már Yoongi.-Szóltam rá haragosan mire Jimin rám emelte a tekintetét. 

-Jólvan, csak vicceltem.-Felelte és mikor Yoongi újra elkezdett enni, Jimin hálásan nézett bele a szemeimbe. 

Egyszerűen muszáj volt megvédenem. Nem szerettem volna azt látni, hogy csesztetik, bármennyire is zavaros volt a kapcsolatunk abban a pillanatban.  

Másfél óra elteltével:

Másfél óra alatt sikerült mindenkinek összeszednie magát, ez idő alatt egyáltalán nem sikerült kettesben maradnom Jiminnel, pedig nagyon is szerettem volna, vele beszélni. Szerettem volna ha tudja, hogy szeretem, de talán jobb lenne ha távolságot tartanánk. Milyen hülye is voltam! 

Véget vetettem volna csak így az egésznek! 

Végülis egészen bekellett mennünk taxival egy bizonyos dzsungel részre, ahol egy terepjáró várt minket.