Valamit érzek... (JIKOOK)

13. FEJEZET: Feleség

Csak te létezel számomra Park Jimin.

Végül erőt vettem magamon és én is bementem az étkezőbe Jimin és Ji song után. Persze Ji Song azonnal Jimin mellett foglalt helyet ezért nekem Namjoon és Jin mellé kellett leülnöm. 

-Ma is te leszel a túravezető, Ji Song?-Kérdezte Namjoon rá nézve a lányra. Természetesen ő volt társaság középpontja és mindenki vele beszélgetett. 

Viszont amikor Ji Song Namjoon felé fordult sikerült elkapnom Jimin tekintetét. Annyi érzelem volt abban a szemkontaktusban! Éreztem, hogy szeret. 

De hát ha szeretsz valakit akkor nem hagyod el. Ez...ez nem így megy... 

-Ó igen, direkt úgy csináltam a beosztást, hogy veletek legyek!-Erre megforgattam a szemeimet, és máris tudtam, hogy megint szar napom lesz ha elmegyek túrázni. 

-Örülök, hogy őszinték voltatok velünk.-Suttogta Namjoon nekem mikor Ji Song újra elkezdett Jiminnel beszélgetni.-Viszont meg kell kérdeznem: Minden rendben van?-Természetesen Namjoon is észrevette a feszült hangulatot ami belőlem jött. 

Borzasztó volt, hogy csak beszélgetni szerettem volna Jiminnel, de egyszerűen nem bírtam! 

-Az van, hogy Jimin el akar menni.-Feleltem magam elé bámulva. 

-Nem akar már Hawaii-n maradni?-Rá emeltem Namjoonra a tekintetemet aki felvont szemöldökkel bámult rám. Persze, hogy nem értette! Senki sem értette, hogy mi a célja Jiminnek! 

-Sehol sem akar maradni. Még én sem tudom Namjoon, hogy mi folyik itt. Csak kérlek engedd, hogy nekem mondja el előszőr és ne szólj a többieknek erről!-Bólintott egyet majd szótlanul rá nézett velem együtt a nevetgélő Jiminre. 

Ott abban a másodpercben úgy tűnt, hogy boldog. Pedig a látszat nagyon is csalt. 

Fél órával később: A reggeli után:

Ji Song persze az egész napot betáblázta nekünk túrával, hogy még több időt tölthessen Jiminnel. Viszont volt egy apró bökkenő: Jimin már nem akart vele több időt eltölteni. 

Szóval mikor mindenki magához kapta a kis táskáját kimentünk a  szálloda hátsó ajtaján ahol természetesen ott várt minket a terepjáró. Már éppen száltam volna fel kedvtelenül hátra mikor Jimin megfogta a kezemet és visszarántott maga mellé. 

-Akkor jó szórakozást nektek, mi más fele megyünk!-Kiáltotta a többieknek Jimin majd válaszukat meg sem várva indultunk el egyenesen a hosszú utcában. 

-Hogy-hogy nem akarsz Ji Song-al együtt menni?-Kérdeztem nagy megdöbbenésemben miközben a kirakatokat néztük egymás mellett haladva. 

-Tudom, hogy féltékeny vagy rá, de semmilyen érzelmem sincsen az irányába.-Jelentette ki felém villantva azt az édes mosolyát. 

-Elmondod, hogy mi történt veled? Hogy miért van csak ez az egy hónap neked velünk?-Ahhoz, hogy tisztán lássak, végre megkellett tudnom az igazságot. 

-Nézd, itt a kávézónk amiben nem régen voltunk!-Állt meg Jimin mire én is megláttam azt  a kávézót amiben sikerült megsértenem Jimint elég rendesen.-Gyere menjünk be!-Válaszolni sem volt időm mert Jimin a karomnál fogva behúzott a helyiségbe. 

Bent rendeltem magunknak két kávét aztán pedig leültünk ahhoz az asztalhoz ahol az előszőr ültünk. 

-Semmit sem így terveztem.-Ekkor végre megnyílt nekem. Lehet a kávézó otthoni hangulata tette, vagy az, hogy kettesben voltunk, de végre elmondott mindent őszintén.-Nem gondoltam volna, hogy ez lesz abból ha egy szobába kerülünk. 

-És bánod?-Félve kérdeztem ezt meg. Fájt volna, azt hallani, hogy bánja, mert én semmit sem bántam meg ami történt. És soha nem is fogom. 

-Te is tudod, hogy nem bánom. De azt bánom amiért most összetörlek téged. Békésen akartam elválni tőletek, a csapattól!-Az elválást egyáltalán nem Jimin találta ki. Nem, Jiminnek ezt a szájába adták. 

Azt hitték, hogy olyan könnyen elengedjük? Azt hitték, hogy beletörődöm abba, hogy soha többet nem látom? 

-Miért törnél össze engem?-Kérdeztem miközben gyengéden megfogtam a kezét. Szükségem volt arra, hogy megérintsem. Neki pedig az érintésemre volt szüksége. 

-Pontosan egy hónappal ezelőtt beszéltem az öcsémmel, és igazából ez az egész nagyon összetett. A család már több hónappal ezelőtt is hiányolt engem és sokszor veszekedtünk az miatt, hogy sosem vagyok otthon. Anyám azt mondta, hogy sosem lát személyesen, még egy sms-re sincs időm a sok munka miatt.-Jimin felsóhajtva lehajtotta a fejét. 

Ő borzasztóan sokat dolgozott a csapatért aminek nyilvánvalóan az lett a következménye, hogy a családjára egyáltalán nem jutott ideje. Nyilván nekem könnyű volt, hiszen minden nap vele lehettem! 

-Jimin, semmi baj. Kérlek folytasd.-Suttogtam neki mire belenézett a szemeimbe majd újra szóra nyitotta a száját: 

-És amikor egy hónapja felhívott az öcsém közölte velem, hogy az anyám beteg lett. Legyengült a szervezete, sokat kellett korházba járniuk. Persze én ezekről sem tudtam addig a másodpercig. Aztán tudod ellátogattam hozzájuk egy napra.-Itt bólintottam egyet jelezve, hogy emlékszem rá. Kár, hogy akkor nem mentem vele, mert akkor nem ért volna hidegzuhanyként amit ezután közölt velem-Ott pedig anyám mikor kettesben maradtunk elmondta az egyetlen vágyát nekem: Szeretné ha feleségül mennék egy lányhoz akit nekem szántak.-Na itt teljesen elfehéredett az arcom és másodpercekig csak szótlanul ültem Jimint bámulva. 

-Te pedig igent mondtál a házasságra...-Végül ennyit sikerült kinyögnöm. 

Meg sem tudnám mondani, hogy itt pontosan mit éreztem! Szomorúság volt bennem, de ugyanakkor akkora harag is, hogy feltudtam volna borítani menten az asztalt aminél ültünk. 

-Kb húsz napja állítottam elő a szerződésbontást a BigHit Entertainment-el. Amikor visszaérek akkor írom alá és akkor végleg kilépek a csapatból.-Itt már egyre erősebben szorítottam Jimin kezét mert nem voltam képes elengedni. 

-Jimin...-Suttogtam a nevét könnyes szemekkel.-Azt mondtuk nem lesz feleségünk az este. Emlékszel?-Semmi másba nem tudtam kapaszkodni, csakis a szerelmünkbe. 

A kérdés már csak az volt, hogy elég erős-e ahhoz, hogy túlélje ezt. 

-Annyira sajnálom Jungkook! Sosem fogom szeretni azt a lányt. Csak te létezel számomra és ez akkor is így marad ha soha többet nem látjuk egymást.-Lehetetlen volt számomra elképzelni azt, hogy soha többé ne lássam Jimint. 

-Nem hagyhatsz itt minket! Nem hagyhatsz itt engem! Nem szenvedhetsz egész életedben!-Kiáltottam rá miközben idegesen kapkodtam a levegőt.-Fiatal vagy Jimin!

-Nem mondhatok nemet a családomnak.-Jimin letörölt az arcáról egy könnycseppet mire nekem is elkezdtek potyogni a cseppek a szemeimből. 

Talán ha nem szerettem volna belé akkor nem fájt volna ennyire. De belé szerettem. 

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a fejezet amiben kiderült, hogy Jimin miért készül elmenni. Innentől kezdődnek csak az igazi megpróbáltatások a számukra! Készen álltok a következő fejezetekre? :) Vajon elég erős a szerelmük vagy végleg veszni hagyják az érzelmeiket?