Valamit érzek... (JIKOOK)

20. FEJEZET: Szél súgja -Epilógus-

Legalább hallott valami jót. 

-Akkor repülhetünk is vissza Hawaiira?-Kérdezte Ji Song kilépve a kávézóból. Jiminnek és nekem még akkor is egy önelégült mosoly volt az arcunkon a mosdóban történtek miatt. 

Csak vigyorogtunk egymásra mint két hülye. 

-Előtte még van egy elintézni valónk- Felelte Jimin felsóhajtva.

-Micsoda? -El sem tudtam képzelni,  hogy mi miatt nem mehetünk rögtön a reptérre. 

-Fel kell hívnom Hai-Rant. Anyám azt mondta,  hogy nekem kell neki megmondanom.-Jimin elővette a telefonját.

-Hangosítsd ki.-Jelentettem ki. -Szeretném hallani mit mond rá. -Tettem még hozzá kissé idegesen. 

Bár nem volt rá okom, de hát nem tudtam folyton parancsolni a rossz érzéseimnek!

-Ez biztos,  hogy jó ötlet? -Szólt közbe Ji Sing felvont szemöldökkel.

-Nem baj,  kihangosítom,  csak maradjatok csendben. 

Jimin elkezdte csörgetni Hai-Rant.  Kb két csörgés után fel is vette:

-Most már tudsz normálisan beszélgetni velem Jiminssi?!-Kiáltott bele a telefonba Hai-Ran mint valami sakál, mire Ji Song hangosan felnevetett.-Mi az a lány hang a háttérben?!-Ha tudta volna,  hogy már mennyire nem ér semmit a féltékenykedése... 

-Valami fontosat kell mondanom,  és szeretném ha megértenéd a döntésemet Hai-Ran... -Hagyta figyelmen kívül Jimin a lány kérdéseit.

Rátettem Jimin vállára a kezem,  majd bíztatóan rá mosolyogtam.

-Mi... Milyen döntést? -Hai-Ran hangja elcsuklott és még telefonon keresztül is éreztem,  hogy mennyire ideges.

-Ma beszéltem a szüleimmel és megmondtam nekik,  hogy nem akarlak elvenni. -Ezután egy elképesztően hosszú és kínos csend következett. 

-Te sosem akartál elvenni,  igaz?  Csak a családod miatt egyeztél bele... -Itt már nem volt nyávogós hangja,  hanem sokkal inkább csalódott volt. 

Abban a pillanatban nagyon megsajnáltam azt a lányt. 

-Ha egy doramában lennénk ez a lány ellenetek fordulna és szét akarna titeket választani... -Suttogta Ji Song a fülembe az elméletét ami mosolygásra  késztetett.  

-Sajnálom Hai-Ran, ha bármivel kitudlak engesztelni akkor azt kérlek mondd el.-Jimin tényleg nagyon bánta amit tett. 

Sok mindenkit megbántott azzal,  hogy bele eggyezett a jegyességbe. Köztük engem is.  De ez nem történt volna meg ha már három hónappal korábban is őszinték lettünk volna egymással.

Mert nem biztos,  hogy akit szeretsz az nem érez ugyanúgy irántad.

-Például azzal,  hogy soha többet nem keresel! -Azzal kinyomta a telefont.  Azóta se hallottam a nyávogós hangját. 

És hát titkon örülök is neki...

-Ez nem sült el valami jól.-Mondta Jimin a telefonjára meredve.

-Szerintem meg még jól megúsztad!-Kiáltott fel Ji Song mosolyogva. - Hidd el,  járhattál volna rosszabbul is! 

-Ji Song-nak igaza van.  Bár szinte biztos vagyok benne,  hogy már is a szüleidet hívja.

-Hát többet már nem tudok tenni.  Én ezt most lezártam magamban.-Nézett rám Jimin azokkal az édes szemeivel.-Menjünk vissza és élvezzük végre azt a nyaralást.