Valamit érzek... (JIKOOK)

17. FEJEZET: Ji Song!

-Mindig megvédelek. 

(Bocsánat amiért nem volt rész, de nálam néha van olyan amikor kell egy kis pihenő, meg most amúgy is összejöttek rendesen a dolgok, de próbálkozok jó fejezeteket hozni! Ne haragudjatok!)

Imádtam Hawaiit. Elképesztően jó hely, csodás tájakkal és csodás kultúrával. De egyszer miden véget ér. Ahogy az ott töltött időm is. 

A visszautazásunk napján kezdtem el megkedvelni Ji Song-ot. Elképesztően sokat segített nekünk a Koreában töltött időben amiért a mai napig hálás is vagyok. 

Még a szállodában elbúcsúztunk a fiúktól Ji Song-al pedig a repülőtéren találkoztunk. Semmi kézfogás nem volt, sem pedig köszönés még fel nem szálltunk. A fotósokra mindig gondolni kell, és nem volna jó egy pletyka ami azt taglalja, hogy valamelyikünknek a barátnője Ji Song. 

-Ez tisztára izgalmas volt!-Kiáltott fel Ji Song mikor felértünk a repülőre. 

-Miért volt izgalmas? Hiszen csak csendben sétáltunk egymás mellett.-Feleltem szorosan Jimin mögött sétálva. Igazából itt még mindig nem tudtam magamat túltenni azon, hogy Ji Song flörtölt Jiminnel. 

-Éppen ezért! Annyira izgalmas életetek van!-Fordult hátra egy mosollyal a száján.-Na itt a székem.-Mutatott maga mellé, majd gyorsan be is ült az ablak mellé. 

-A miénk pedig itt van.-Jelentette ki Jimin miközben helyet foglalt Ji Song mögött. 

Tudtam, hogy nincsen jó kedve. Egész reggel meg sem szólalt és meg sem csókolt pedig többször is odahajoltam hozzá legalább egy puszira. Bántotta valami. 

-Mi a baj?-Kérdeztem mikor helyet foglaltam mellé. Próbáltam megfogni a kezét, de ő elhúzta azt tőlem.

-Aggódom Jungkook. Hai Ran nem is tudja, hogy visszamegyek Koreába. Még semmit sem tud!-Jimin elkezdte rágni a körmét mire gyengéden elhúztam a kezét a szájától. 

-De megfogja tudni. Itt vagyok Jimin. Ji Song is itt van! Mi veled vagyunk.-Mondtam, de ő még mindig idegesen nézett bele a szemeimbe. 

-Mi van ha nem leszek képes elmondani? 

-Ezt, hogy érted?-Kérdeztem vissza most már én is idegesen. 

-Lehet, hogy felhívja a szüleimet akik...-Jimin itt lehajtotta a fejét és nem folytatta a mondatot. 

-Akik?-Próbáltam szóra bírni, de nem válaszólt.-Jimin, beszélned kell velem. Túlságosan is magadba zárkózol a világ elől.-Közben az utaskísérő köszöntötte az utasokat majd lassan elkezdtünk felszállni a repülőgéppel. 

-A szüleim majd próbálnak lebeszélni arról, hogy véget vessek a jegyességnek. És jók abban, hogy lebeszéljenek dolgokról.-Szólalt meg végre továbbra is lehajtott fejjel. 

-Nem bízol saját magadban?

-Hát pont ez az! Nem tudom, hogy bízhatok-e magamban!-Az állánál fogva felhúztam a fejét és talán a kelleténél dühösebben néztem bele a szemeibe mint szükség lett volna rá: 

-Fejezd ezt be. Döntsd el végre, hogy mit akarsz és ne nézz mindenkit hülyének! Olyan embereket akarsz elhagyni akiket szeretsz? Akkor tessék Jimin, van választásod még. De fejezd ezt végre be.-Tényleg elegem volt. És nem Jiminből, hanem azokból a dolgokból amiket mondott. 

Nem vártam meg a válaszát hanem átültem Ji Song mellé. Neki direkt két jegyet vettünk, mert nem szeretett volna más mellett utazni ezért nem volt gond a helyváltás. Csak hagyni akartam kicsit Jimint  a gondolataiban, persze nem mondtam le róla! Csak szerettem volna ha végre erős a szüleivel és Hai Rannal szemben ha már megcsinálta a hülyeséget.