Valamit érzek... (JIKOOK)

14. FEJEZET: Nem látlak már

Talán ha nem szerettem volna belé akkor nem fájt volna ennyire. De belé szerettem. 

-Jimin kérlek...-Valahogy már nem tudtam itt mit mondani neki, ezért elkezdtem könyörögni. 

Könyörögtem, hogy ne hagyjon itt minket. 

-Miért teszik ezt veled? Miért akarják, hogy egy olyan lányhoz menj hozzá akit nem is szeretsz?!-Kezdtem egyre dühösebb és dühösebb lenni. 

-Ők a családom. Azt teszem amit kérnek tőlem.-Felelte Jimin kihúzva a kezét az enyém közül. 

Pont szóra nyitottam volna a számat mikor Jimin telefonja elkezdett csörögni. Gyorsan kivette a zsebéből azt majd felvette. 

-Halló?-Szólt bele miközben egyenesen a szemeimbe nézett.-Á, szia anya!-Nem vagyok rá büszke, de ökölbe rándult a kezem amint megtudtam, hogy az anyja van a vonal túlsó végén.-És...és mit mondott?-Jiminnek hirtelen elfehéredett az arca, én pedig már is tudtam, hogy rossz hírt kapott.-Ma akar beszélgetni velem?-Mikor ezt kérdezte Jimin újra megfogta a kezemet ami elképesztően jól esett.-Rendben... akkor rád csörgök kettőkor. Oké, szia.-Ezzel le is tette a telefont majd jó pár másodpercig csak bámult a szemembe szótlanul.

-Mit mondott?-Törtem meg a csendet, és próbáltam erősnek mutatni magamat. 

-Hát beszélt Hai Ran-nal akit... akit nekem szántak...-A mondat végén lehajtotta a fejét, nekem pedig igencsak nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne álljak fel az asztaltól és lépjek le.-Szóval ma délután kettőkor szeretne velem beszélni videó chaten.-Na ha valaha is nagyon, de nagyon féltékeny voltam, akkor az ebben a pillanatban volt. 

Amit itt éreztem az már egy új szintje volt konkrétan a féltékenységnek. Már látatlanban is utáltam azt a lányt. 

-Most mondanám azt, hogy nem lesz semmi baj sem, de fogalmam sincs, hogy mi jár a fejedben. Nem tudom, hogy akarod-e ezt az egészet a lánnyal.-Jimin erre idegesen felkapta a fejét: 

-Azt hiszed, hogy én akarom ezt? Soha életemben hozzá sem értem egy lányhoz sem! 

-Hát akkor meg mégis mit csinálsz? Remélem tudod, hogy a szenvedést választod ahelyett, hogy élnél.-Miután ezeket mondtam csak végtelennek tűnő másodpercekig bámultunk egymás szemeibe. De persze Jimin nem válaszólt.-Induljunk.-Jelentettem ki elengedve a kezét, majd felálltam az asztaltól és meg sem várva kifelé indultam. 

-Jungkook, várj!-Kiáltott utánam mikor kiléptem a kávézóból. Mivel nem fordultam meg mellém futott.-Éppen ezért nem akartam szólni a nyaralás végéig!

Mert nyilván úgy jobb lett volna, ha az utolsó pillanatban tudom meg. Mit hisz, hogy akkor elfogadtam volna?

-Ez most  nem rólam szól Jimin!-Kiáltottam vissza rá miközben a hotel felé vettük az irányt.-Csak is arról van szó, hogy elbaszod az egész életedet! 

-Nem fogok ellent mondani a szüleimnek! Én csak...én csak kiakartam élvezni ezt az egy hónapot veletek mert aztán vége van. Már nem fogom mindennap látni az arcodat és azt a hülye mosolyodat... Nem látlak már...-Jimin letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról mire már nem tudott érdekelni, hogy az utcán vagyunk, és szorosan átöleltem. 

Beletúrt a hajamba majd a vállamba fúrta a fejét. Újra éreztem ahogy a forró könnyei eláztatják a pólómat amibe a szívem szakadt meg. 

Jimin egy döntés előtt állt: Vagy elveszi azt a lányt mert a családja úgy kívánja, vagy velünk marad és együtt átvészeljük ezt az időszakot. Viszont az egyetlen probléma az-az volt, hogy nem tudtam, hogy Jimin pontosan mit akar. 

Egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy ő nem akarja elvenni a lányt.

20 perc elteltével:  A hotelba érve:

-Szóval a lány mondta, hogy beszélni akar veled?-Kérdeztem belépve a szobánkba. Az ágyamhoz sétáltam majd leültem rá. 

Szerintem abban a pillanatban úgy néztem ki mint egy darab szar. Valahogy élni sem volt kedvem. 

-Neve is van.-El sem akartam hinni, hogy ezt mondta Jimin. 

De hát végülis a jegyesét meg kellett védenie! 

-Ez most komoly? Azt várod tőlem, hogy miután ma reggel lefeküdtünk, mosollyal a számom nyeljem le, hogy megakarsz házasodni?-Azt hiszem, hogy ez volt az a pillanat amikor teljesen nekem volt igazam. 

Én is mindent megtettem a családomért és azért küzdöttem, hogy büszkék legyenek rám. De ha azt kérték volna tőlem, hogy házasodjak össze egy lánnyal akit nekem szántak száz százalékban nemet mondtam volna! Hiszen nem vagyok hülye! 

-Ejthetnénk ezt a témát? 

-Akkor miről beszéljünk? Arról, hogy milyen szép az idő odakint? Nehogy már a szőnyeg alá söpörd azt ami itt reggel történt!-Mutattam az ágyamra amin ültem. 

Nem akarom a szőnyeg alá söpörni. Csak kevésbé fáj ha nem beszélek róla.-Jimin-

-Ejtsük a témát!-Kiáltott rám most már fennhangon miközben leült az ágyára. 

-Ahj, Jimin...-Suttogtam felkelve az ágyamról. Lassan odacsoszogtam hozzá és leültem mellé.

Gyengéden a combjára tettem a kezemet mire kicsit megrándultak a lábai. 

-Ki az akit kívánsz?-Kérdeztem miközben lassan az ágyékához csúsztattam a kezemet. 

-Ah, Jungkook...-Nyögött fel egy kisebbet. Egyre hevesebben kezdte el venni a levegőt amit több nyögés is követett. 

-Ki az akit kívánsz?-Kérdeztem újra két nyögése közben. 

-Téged Maknae... Téged kívánlak.-Erre már nem is kellett több nekem, az ajkaira hajoltam majd lágyan elkezdtem csókolni. 

Sziasztok! Előszőr is ezer bocsánat amiért nem volt rész, igyekszem, hogy többször ne legyen ilyen! :) Másodszor pedig szeretném megkérdezni, hogy szeretnétek látni Jimin szemszögéből egy részt? Mindenképpen írjátok meg kommentben, hogy szeretnétek-e! :)