Avengers - Egy banda története

Kezdetek

A magángép pontosan reggel 10 órakor szállt le a Stark területen. Tony unott arccal nézett ki az ablakon New York magas épületeire és tömött utcáira. Rengeteg helyen járt már, apja munkájának köszönhetően, ám sehol sem sikerült otthon éreznie magát. Bár hogy is sikerülhetett volna, hiszen pár hétnél tovább sose maradtak sehol. Sosem járt iskolába, apja mindig magán tanárt fogadott mellé, éppen ezért sok barátja sem volt. Egyet kivéve. Legjobb barátja mintha még mérföldekkel távolabb is olvasott volna a gondolataiban éppen ekkor telefonált.
-Heló! - köszönt bele Rhodey vidáman a telefonba. Tony megnyomott két gombot és kihúzta barátja hologramját maga elé. - Milyen New York?
- Még nem sokat láttam belőle.. - sóhajtott Tony. - Apám csak holnap érkezik egy másik géppel, fogalmam sincs nekem miért kellett előbb jönnöm. Ó, megvan, hiszen csak fölösleges teher vagyok neki.
Tony mosolyra húzta a száját, de Rhodey ismerte már olyan régóta a barátját, hogy tudja, semmi vidámság nincs a mosolyában.
- Ne legyél cinikus Tony. Tudom, hogy csak haragszol rá, amiért valószínűleg megint az asszisztensével küldött valamit a szülinapodra. Mellesleg, boldog szülinapot! Remélem nem hitted, hogy elfelejtem.
Tony mosolya szélesebb lett. - Nem, Rhodes. Nem hittem. Csak gondoltam a katonai suliban van elég elfoglaltságod és nem lesz rám időd.
- Tony, te vagy a legjobb barátom és ezen soha, semmi nem fog változtatni. Ez a 19. szülinapod, valamikor meg kell ünnepelnünk! Meddig lesztek New Yorkban?
- Fogalmam sincs, apám nem érzi szükségét annak, hogy ilyen lényegtelen információkat osszon meg velem. - Tony magára kapta a bőrdzsekijét és lassan felállt a repülő kényelmes bőrüléséből. - Kösz a szülinapi üdvözlésért és sok sikert a sulihoz. Később még beszélünk.
Rhodey hologramja megrázkódott, ahogy sóhajtott egyet. - Rendben Tony. Vigyázz magadra és kérlek csak most az egyszer.. Kerüld a bajt!
- Ismerhetnél már ennyire Rhodey.. Nem én keresem a bajt, egyszerűen az talál meg engem. - mondta Tony egy ravasz félmosollyal a száján.
- Persze...
Rhodey arca egy pillanat alatt eltűnt, mire Tony a farzsebébe süllyesztette a telefonját és köpcösen lesétált a gép lépcsőjén. Odalent Happy, a személyes testőre várta.
- Üdvözlöm Mr. Stark! Hogy telt az út?
Tony ránézett a nagytermetű ám mindig vidám arcú férfira, akit többet látott, mint az apját és melegség töltötte el. Happy barátságos tekintete áll a legközelebb ahhoz, amit Tony otthonnak tud nevezni.
- Nyugi, apa nincs a közelben.
Happy tartása lazult, majd összehúzta a szemöldökét.
- Miért nem mondtad előbb? Én meg tolom itt a full formálisat...
- Most mit mondhatnék? Szeretem ha Mr. Starknak hívnak. Hízelgő.
Happy fintorgott, de szinte egyből utána mosolyra húzta a száját. Amint Tony mellé ért, belekezdtek a szokásos köszöntésükbe. Kétszer összeöklöztek, utána lepacsiztak, majd egy bonyolult kézmozdulatot követve megölelték egymást, de csak félig, amolyan "férfias" stílusban.
- Na és merre jár az igazi Mr. Stark? - kérdezte Happy, amikor beültek egy golfkocsiba. Bár a leszállópálya is a Stark területhez tartozott, elég messze volt a lakás, amiben Tonyék az elkövetkezendő pár hétben lakni fognak. Tony tudta mekkora munkával jár ez mindig Happynek és a csapatának, hiszen már napokkal előbb ideküldik őket, hogy leellenőrizzék, minden biztonságos-e. Tony apja, Howard nem kockáztat mióta...
- Holnap jön, szóval addig nyugtunk van. - Terelte el inkább a gondolatait Tony. - De térjünk a lényegre, tudom, hogy már alig várod, hogy elmondhasd mi a napi teendőim.
- Ami azt illeti.. - Happy bevett egy kanyart és csak utána folytatta - Apád nem hagyott semmi feladatot. Még tanárt sem küldött mára.
Tony meglepődve felkapta a fejét a telefonjából. Általában alig tudott elszabadulni, mert az apja minden napját teljesen beosztja.
- Nem tudom, hogy ennek mi az oka - folytatta Happy - De ez nem azt jelenti, hogy neked azonnal..
- Happy. - vágott közbe Tony - Tudom, hogy most jön az a rész, ahol le akarsz beszélni arról, hogy szórakozni menjek, de megkíméllek minden erőfeszítésedtől. Ha a napom szabad, majd én keresek magamnak elfoglaltságot.
- Igen sejtettem, hogy ilyesmi terveid lesznek, ezért teletankoltam a kocsit és oda viszlek ahova akarod. Hiszen mégiscsak szülinapod van.
- Jaj, reméltem, hogy elfelejted.
Happy nem vette le a tekintetét az útról, de Tony így is látta rajta mennyire örül magának. - Na lássuk azt az ajándékot!
- Miből gondolod, hogy.. én.. - Happy sóhajtott egyet és megrázta a fejét - A mögötted lévő dobozban van.
- Remélem a tavalyihoz hasonlóan valami kötött pulcsi.
Bár Tony nem mutatta, igenis sokat jelentettek neki a testőr által adott ajándékok, hiszen végre nem valami, drága és személytelen dolgot kapott, amit az apja pénzéből vettek olyan emberek, akik még csak nem is ismerték. Happy viszont ismerte. A pulcsinak is nagyon örült, hiszen a kedvenc bandája volt rajta.
- Azt mondtad tetszett! - hökkent meg egy pillantra Tony barátja.
- Tetszett is, csak húzlak. - Tony mosolyogva nyitotta ki a bár rémesen, de legalább saját kézzel csomagolt dobozt. Amikor meglátta a benne fekvő papírokat elakadt a szava. Ami Tony Starknál igazán ritka jelenség.
- Nemrég kitakarítottuk az apád egyik raktárát és ott találtam ezeket. Én.. nem volt szívem kidobni őket és úgy sejtettem neked kellene szóval..
Tony továbbra sem szólalt meg csak kivett egy lapot a kupac tetejéről és olvasni kezdte a rajta lévő kottát. Bárhol felismerte volna az édesanyja kézírását. A dobozban még egy tollat is talált, melyen az anyukája és egyben Tony kedvenc idézete volt olvasható.
- Tudom, hogy szereted titkolni, de a múltkor hallottam, ahogy zenélsz és.. hihetetlenül tehetséges vagy. Nem volna szabad hagyn..
- Szerinted mit szólna apám? - szólalt meg ekkor halkan Tony - Ha egy nap bejelenteném, hogy az a sok drága magántanár mind fölösleges volt, mert a zenéléssel akarok foglalkozni? - Happy szólni akart, de Tony gyorsan folytatta, miközben visszahelyezte a papírt a dobozba és rátette a tetejét. - Erre inkább majd válaszolok én. Anyám még megértette volna de ő... nem. Őt nem érdekli, hogy engem ez... tesz boldoggá.
Az utolsó szavakat szinte suttogta.
- Sajnálom Tony. Ha tudom, hogy ez..
- Nem. Ne kérj bocsánatot. Ennél jobb ajándékot még sosem kaptam szóval, köszönöm.
Happy megkönnyebbülten bólintott, majd leparkolt a ház elé. Már ha háznak lehet nevezni azt a luxus villát, aminek a falai fele golyóálló üvegből áll, a berendezése drágább, mint néhány ház egész felépítése, saját uszodája és golfpályája van. Tony szinte meg sem várta, hogy a kis kocsi megálljon, már ki is pattant belőle és a ház felé vette az irányt.
- Nem sokára kitalálom hova akarok menni. Majd szólók. - Kiáltott még vissza Happynek.
Besietett a házba és gyorsan felmérte a terepet. Már egy ideje dolgozott valamin és itt volt az alkalom, hogy végre ki is próbálja. A dobozt letette az előtte lévő asztalra és előkapta a mobilját.
- Oké.. első próba. Jarvis, szkenneld be a ház alaprajzát!
Egy pillanatig semmi sem történt. Majd egy kifinomult, mély férfihang szólalt meg a telefonból.
-Igenis uram. - Tony nem tudta lemosni a vigyort az arcáról - A műholdas adatok alapján letöltöttem a ház alaprajzát.
Hirtelen az alaprajz jelent meg a nappali közepén, természetesen csak hologram formájában. Tony tanulmányozni kezdte a tervet, de úgy döntött még teszteli egy kicsit Jarvist. Elég régóta dolgozott már rajta, szinte évek óta, ezért nagyon elégedett volt magával, hogy végre sikerült.
- Jarvis, jelöld ki a hálószobákat! - 5 piros pont jelent meg a hologramban. - Ezek közül melyik néz az udvarra? - Az 5 pontból már csak 3 maradt. Tony úgy gondolta, teszteli Jarvis "emberségét" is, nem csak a gépi tudását. - Szerinted melyikben kéne megszállnom?
Jarvis nem szólalt meg és Tony megijedt, hogy túlbecsülte a mesterséges intelligenciát.
- Nem számítottam rá, hogy kíváncsi lesz a személyes véleményemre, uram. De én ezt ajánlanám. - már csak egy piros pont világított. - Az érvelésemet is hallani szeretné?
- Nem Jarvis, köszönöm. Inkább keress valami helyet, ahol jól lehet szórakozni és küldd el Happynek a címét. Írd mellé azt is, hogy csak estefele fogok indulni.
- Rendben uram.
Tony elégedetten bólintott és visszatette a telefont a zsebébe. Úgy érezte könnyebb lesz így az élete, hogy Jarvis mindenben segít neki. Felkapta a dobozt és felsietett a Jarvis által kijelölt szobába. A szoba persze csupa pucc és elegancia volt, de Tony már hozzászokott ehhez. Egyelőre nem akart az érzelmeivel foglalkozni, ezért a dobozt csak letette és a nap további részét még Jarvis fejlesztgetésével töltötte. Bár nem érezte szükségét, hirtelen nem tudott magával mit kezdeni. Késő délután azonban lezuhanyzott és átöltözött. Fekete farmert és inget vett fel. Ne mondja senki, hogy Tony Stark nem ad a megjelenésére. Haját egy lehetnyi zselével eligazította, majd lement a ház elé. Happy természetesen már a fekete bmw mellett várta.
- Jól nézel ki, Tony. - köszöntötte a testőr ismét.
Tony csak biccentett, majd beszállt az anyósülesre. Az úton csendben haladtak. Tonynak fogalma sem volt, Jarvis milyen helyet nézett ki, és ettől csak még izgalmasabb lett az egész kiruccanás. Úgy fél óra után Happy leparkolt egy tömött utca mellett, ahol egy villogó felirat hírdette a szórakozóhely nevét.
- Mehetünk? - kérdezte Happy miközben kikapcsolta a biztonsági övét.
- Igazából arra gondoltam... - kezdte Tony, de a testőr szilárdan közbevágott.
- Nem, Tony szó sem lehet róla.
- Kérlek Happy csak most az egyszer. Tudok vigyázni magamra és..
- Nem, az a baj, hogy nem tudsz. Hány verekedésből húztalak már ki? - mielőtt Tony közbeszólhatott volna, Happy leintette és folytatta - Hány balhédat simítottam már el, csak azért, hogy apád ne szerezzen róla tudomást? Apropó apád, szerinted mit szólna, ha beengednélek és történne veled valami?
- Hát, talán velem van a baj, de 19 évesen nem akarok testőrrel a nyakamon járkálni mindehova!
Happy kissé hárahőkölt, amitől Tony azonnal tudta, hogy megbántotta. Ám ahelyett, hogy bocsánatott kért volna, csak kipattant a kocsiból és bevágta az ajtaját. Még hallotta, ahogy Happy utána kiabál, de nem érdekelte, csak ment előre. Meglátta a hatalmas sort, de nem vette a fáradságot, hogy a végére menjen. A sor elején két gyönyörű lány állt, akik kb egyidősek lehettek Tonyval. Ami még furcsább volt, hogy mind a ketten vörösek voltak, azzal a különbséggel, hogy az egyiknek természetes hosszú halványvörös haja, míg a másiknak rövid, festett sötétvörös haja volt.
A testőr sem nézett Tonyra jó szemmel, egészen addig amíg egy elég vastag pénzkötegett nem nyújtott át neki.
- Mégis mi a francot képzelsz madagról? - szólt oda neki a természetes vörös.
Mielőtt Tony még bement volna, hátrafordult és kedvesen a lányokhoz szólt.
- Én nem hiszek magamról semmit, de.. én vagyok Tony Stark. Azt csinálok amit akarok.
Még látta, ahogy a két lány az égnek emeli a tekintetét, majd belépett a villogó fényekkel és emberekkel teli szórakozóhelyre.