Ootsu-Cinkos

Az ártatlan

Épp csak kinyitottam a szemem. Fogalmam sincs mióta aludtam. De... Amint kiélesedtek a dolgok...

- Rinne... Gan? - legalábbis azt hiszem így hívták amivel épp szemeztem - És.. Sharingan? - motyogtam még mindig félálomban. A szemek tulajdonosa a bal szemére tette a kezét. Vagyis... A hajára.

- Byakugan. - ezt megbeszéltük. Többet nem szólt, csak villámgyorsan elvágta a kezeimet és a lábaimat fogságban tartó indákat, majd már a vállára is kapott.

- H-Hé, mit csinálsz?! Ki vagy te? Hova viszel? Mit akarsz v...

- Túl sokat beszélsz. - ezután éles fájdalmat éreztem a fejemben, és megint elsötétült minden...
                         ❄❄❄
- O... Oh...

- Kezd magához térni.

- Tényleg Byakuganja van...

- Uh? - pislogtam - A... Szemem...

- Ne haragudj, de egyenlőre megfigyelés alatt kell tartanunk.

- Vagyis a szemembe kell világítani. - morogtam.

- Felvágták a nyelvét. - ekkor húzták arrébb a lámpát, és végre megnézhettem a felém magasodó alakokat: egy szőke férfi volt, az arcán három karcolással, a köpenyét leszámítva pedig full narancssárgában volt. A másik férfinek egy seprű volt a fején, pici szakálla volt az álla élén, és fehér köpenyt viselt. Igazából érdekelt volna, hogy az a seprű hogy áll meg olyan függőlegesen, ezért oda akartam nyúlni, de...

- Miért vagyok kiszögezve? - pislogtam.

- Ne haragudj. - kezdte a szőke - De amíg itt vagy, nem mászkálhatsz szabadon. - mondta a szemembe, és mintha tényleg sajnálta volna a dolgot - Hogy hívnak?

- Ootsusuki Dekota. - vágtam rá határozottam, majd felénken megjegyeztem - Habár fogalmam sincs, honnan kaptam ezt a nevet... - erre a két fickó értetlenül meredt rám.

- Mondd, honnan származol? - kérdezte most a másik.

- Um... Hát... Nem tudom. A föld alól. - meredtem magam elé - Miért érdekli ez? Ismerjük egymást? - választ viszont nem kaptam, helyette mindkét férfi felegyenesedett.

- Olyan 15-16 körülre becsülöm, de nem lehet tudni. - mondta halkan a barna hajú.

- Igazából... Alig tud valamit magáról. Olyan, mint egy ártatlan gyerek, akit még nem rontott meg a világ. - folytatta a szőke.

- És ha csak színjáték? - vágta rá a másik.

- Lehet hasonló, mint Kekkai Sumire.

- Tehát ne engedjük el még itt se?

- Semmit nem tud magáról. Valószínűleg az erejéről sem.

- Dehogynem! - vágtam közbe - Van Byakuganom! - erre mindkettő unottan meredt rám.

- Ezt eddig is tudtuk. Elég rád nézni. - vágta hozzám végül a seprűhajú, mire csalódottan elhúztam a számat.

- Jó, az addig rendben van, hogy egy darabig nem engednek el, de amikor mehetek az mikor lesz? - kérdeztem.

- Még pár nap. Talán kettő vagy három, attól függ hogy haladunk. Utána meglátjuk, jó? - mondta kedvesen a szőke, majd a fejemre tette a kezét és megsimogatta a buksimat.

- Oh... Ez jó... Még! - nyomtam oda a fejem a kezéhez, mire felnevetett.

- Mi? Ezt nem a te korsztályodnak kéne! - nevetett.

- Korosztály? - pislogtam.

- Igen. Nem tudod mi az? - ráncolta a szemöldökét a barna. Milyen kellemetlen alak ez...

- Umm.... Nem... - húztam el a számat.

- Sok bajunk lesz vele. Ugyanakkor rosszabb is lehetett volna.

- Azért jó, hogy Sasuke megtalálta. Bár eléggé megjisztett, mikor közölte, hogy a lány képben van a Sharingannal és a Rinnegannal... - mosolygott kínosan az, amelyik megsimogatta a fejem - Hé, Dekota. - nézett rám - Most mennünk kell. Remélem, meg találkozunk! - integetett, majd pukkant egyet. A másik pedig csak zsebre vágta a kezeit és elsétált. Én meg csak hunyorogtam a lámpafénybe. Mi volt ez? Hol vagyok? Milyen Sasuke? Minek kell engem megfigyelni? Miért esett olyan jól az a simogatás? És miért érzem úgy... Hogy ezeket a vasakat, amikkel az asztalhoz szorítottak... Könnyedén el tudnám törni...?

Na hali, hali! Ööö.... Meg se látszik, hogy elkezdtem nézni a Borutot. Igen, ez az ötlet elég hirtelen jött, de remélem hogy tudom majd folytatni, és hogy felkeltettem az érdeklődéseteket! Na de, ennyi lettem volna!

Dia/Divóra/lazardia2002