Ootsu-Cinkos

A csöndes

- Úú víz! - hajoltam ki a hajókorláton vigyorogva - Izé, akarom mondani, tehát így fest a tenger. - helyesbítettem, hogy ne tűnjek full hülyének.

- Úgy csinálsz, mint aki nem látott még tengert... - szólalt meg mellettem Boruto.

- Te se láttál még ilyet, úgyhogy csitu van. - morrantam fel, majd ismét a csillogó vízre vigyorogtam. Annyira szééép! Boruto elment a hajó orrába a többiekhez. Én hátul voltam. Nem szorultam társaságra, a táj mindent kárpótolt.

- Egészen jól néz ki nem?  - szólalt meg mellettem egy hang, mire groteszk fejjel felé fordultam. Ki meri zavarni a merengésemet?

- Jah. - válaszoltam hűvösen, majd ismét visszarévedt a tekintetem a horizontra. Kellemes szél volt, csak úgy dobálta a hajamat. De Mitsukiét is.

- Mit csinálsz? - kérdezte meglepetten, mikor elkezdtem birizgálni az egyik tincset.

- Puha. - jegyeztem meg, majd elengedtem - Puha a hajad. - kuncogtam.

- Ilyenkor boldog vagy igaz? - kérdezte a szokásos selyemmosolyával.

- Ühüm! - biccentettem - Valahogy feldob... Ez az egész. A víz, az utazás... Én ilyet még nem éreztem, de nagyon tetszik! - vigyorogtam a tengerre, és még erősebben fogtam a fehér korlátot. Hirtelen ötlettől vezérelve átlendültem rajta, majd ráültem.

- Nem lesz ebből baj? - biccentette oldalra a fejét a fiú - Ki is eshetsz.

- Nyugodj le kiskígyó, nem csobbanni jöttem! - vetettem oda szórakozottan. Aztán kis híján önként ugrottam le, mert valami csikizett a derekamnál - M-Mit csinálsz?!

- Így nem esel le. - mondta kedvesen. Furcsa érzés töltött el, ahogy lenéztem a hasamra, ahol Mitsuki kezei összefonódtak. Igazából tényleg biztonságosabbnak ítéltem meg, ha hátulról átkarol, mégis kellőképpen zavart a dolog, fogalmam sincs miért. Mindenesetre, Rejtett Köd kikötőjéig egyikünk sem szólt többet.
                          ❄❄❄
Uramisten. Ez volt az első gondolatom, mikor leszálltunk a hajóról, és beléptünk a nagy kapun. Emberek. Emberek mindenhol. Nem győztem kapkodni a fejem, a sensei meg alig tudta összetartani a csapatot, mindenki menni akart: szökőkutak, boltok, kajáldák, nyüzsgés, és finom illatok fogadták a látogatót. Az egész annyira... Fényűzőnek tűnt.

- Miért érzem úgy, hogy Konoha ehhez képest lepkefing...? - motyogta mellettem Boruto teljes extázisban. Meg tudtam érteni.

- Üdv! Egy kis figyelmet kérnék. - hallottunk meg egy idegen hangot. Arra fordítottam a fejem, és egy fiú állt előttünk. Olyasmi idős lehetett mint én, ha nem pár évvel idősebb. Vékony volt és magas, oldalán kard fityegett, rózsaszín szemeivel pedig pásztázta a társaságunkat. Mikor mindenki rá szegezte a tekintetét, mosolyogva intett egyet - Karatachi Kagura vagyok, az idegenvezetőtök. A Mizukage-sama engem bízott meg azzal, hogy vezesselek körbe benneteket Rejtett Köd faluban. - mosolygott kedvesen. Kardja van. Kesztyűt hord. És van egy furcsa "csík" az arcán. Ennek ellenére mégsem tűnt ijesztőnek, sőt. Kifejezetten barátságos volt a tekintete. Ami tovább is siklott a mellettem lévő Borutora - Te lennél a Hokage-sama fia igaz? Uzumaki Boruto. - erre a szöszi kézfogásra nyújtotta a kezét.

- Semmi közöm ahhoz az öreghez. Én egyszerűen csak Boruto vagyok! - villantott egy nyertes mosolyt, mire Kagura kezet fogott vele.

- Elsőként a Mizukage-samához megyünk! - közölte, majd elindult, mi pedig utána tipegtünk. Boruto és Kagura egészen jól elbeszélgettek, és a többiek is elvoltak hátul. Csak én voltam a magam csöndességében, majdhogynem legelöl. Szép ez a hely... De azért... Egy kicsit taszító ez a nagy nyüzsgés. Ez a sok ember. Vajon itt van olyan csendes, barátságos környék? Kagura olyan kedvesnek tűnik, biztos tud ilyet. Mondjuk egy eldugott kis dangost. Vagy egy olyan helyet, ahonnan rálátás van a tengerre.

- Kagura... - szólaltam meg halkan a fiú mögött, mire az hátra fordult.

- Tessék? - mosolygott rám kedvesen. Ez a mosoly... Sokkal valódibb mint Mitsukié! Ez tényleg kedves, nem olyan... Hát... Olyan Mitsukis selyemmosoly... Belenéztem a szemébe.

- Tudsz valami olyan helyet, ami kevésbé ilyen forgalmas és zajos?

- Persze. - biccentett - Majd lesz egy kis szabadidő, akkor megmutatom ha gondolod.

- Jó, jó de... Nem tudnád inkább elmondani merre van? - rágtam a szám szélét. A szabadidő ma délután lesz. Én pedig ha csak tehetem, szeretném felfedezni a terepet.

- Csak nem el akarsz szökni? - kérdezte kuncogva, és a szemében különös fény villant.

- Nem. - válaszoltam hűvösen. Mindketten egymás szemébe néztünk (csoda hogy menet közben nem buktam orra). Boruto végig figyelte a jelenetet.

- Hát jó. - sóhajtott Kagura - Arra van a Horizont sziklaszirt, onnan a legszebb a kilátás a partra. - mutatott el kelet irányába - Itt a főutca végén pedig van pár kevésbé forgalmas étterem és játékterem. - nézett egyenesen előre, én pedig követtem a tekintetét.

- Köszönöm. - biccentettem és rámosolyogtam. Viszonozta a gesztust.

- Hogy hívnak? Idősebbnek tűnsz a többieknél. - miért, ha nem lennék az, nem érdekelne a nevem?

- Ootsutuki Dekota. - nyújtottam én is a kezem, ahogy Borutotól láttam.

- Örvendek Dekota. - mosolyodott el a fiú, majd viszonozta a kézfogást, illetve az arcához emelte a kezem, és egy apró puszit nyomott a kézfejemre. Ez mi? Miért csinálja ezt? Még ilyet nem láttam... Mivel nem tudtam hova tenni a helyzetet, inkább visszahúztam a kezem, és jó mélyen elrejtettem a kimonóm ujjában. Azt hiszem, én is rászokok a kesztű hordására...

- Tudod... Roppantul hasonlítasz valakire... Akiről már korabban olvastam. - jegyeztem meg. A fiú felegyenesedett.

- Igen... Nos... - komolyodott el - A negyedik Mizukage unokája vagyok... - vallotta be, és az arcomat fürkészte - Nem is rémülsz meg? Egy gyilkos vére folyik bennem...

- Kaguya lánya vagyok. Érdekesen néznénk ki, ha ennyi miatt zavartatnám magam. - mondtam neki rezzenéstelen arccal. Ő pedig nagy szemekkel bámult rám.

- Kaguya... Ootsutuki, hát persze! - csapott a homlokára - Ez a te vezetékneved is, csak elkerülte a figyelmemet. Bocsánat. - nézett rám bűnbánóan. Hát... Én ilyet még nem láttam, hogy egy fiú... Ilyen aranyos legyen, amikor bűnbánóan néz... Awww....

- Semmi baj, más már azonnal tőrt fogott volna rám a nevem hallatán. - kuncogtam - Jó volt más fajta reakciót is látni. - mosolyogtam.

- Khm, khm... Épp beszélgetek Kagurával ha nem tűnne fel, te meg itt rabolod az időmet! - szólt be Boruto Kagura másik oldaláról. Mindketten odakaptuk a fejünket.

- Higgadj le szöszi, nincs több mondanivalóm. - tartottam fel a kezem védekezőn, majd visszabújtam Kagura mögé, Boruto pedig azonnal szóval tartotta a fiút. Sóhajtottam, majd óvatosan a kezemre pillantottam, ahova a puszit kaptam. Majd megkérdezem ChouChot, hátha tud róla valamit.