Ootsu-Cinkos

A független

- Rendben. Miket tudtatok meg róla? - kérdezte az a szőke fickó, aki elvileg az itteni Ho.. Ka... Ge... Vagy mi. Sosem hallottam még ezt a nevet.

- Az Ootsusuki klán leszármazottja, Kaguya készítménye. A saját sejtjeiből és fehér Zetsukból rakta össze. A pontos kora után még nyomozunk, de valószínűleg idősebb mint amilyennek látszik. - sorolta a tényeket, amiket én követni sem tudtam.

- Fehér Zetsu? - biccentettem kérdőn oldalra a fejem.

- Ismered? - meredt rám hirtelen az összes szempár. Megilletődve néztem rájuk - Ismered fehér Zetsut? - kérdezte újból, még izgatottabban.

- Öhm... Nem. Fogalmam sincs ki az. Miért, ki az? - eresztettem meg egy kínos mosolyt, mire mindenki egy fáradt és lelombozott "Hahjj..." sóhajt hallatva fordult vissza a munkájához.

- Fehér Zestu Kaguya teremtménye, olyan, mint egy elő fegyver.

- És én fegyverekből vagyok?! - kezdtem el nézegetni magam azonnal.

- Igen. - bólintott komoran Hokage.

- Bizarr... - rázott ki a hideg - És ki az a Kaguya? - tettem fel a következő kérdést, mire a mellette álló nő felnevetett.

- Pont olyan mint te meg a bijuuk, Naruto. - kuncogott.

- És mi az a Naruto. - pislogtam, mire Hokage és a rózsaszín hajú nő összenéztek.

- Én volnék... Dattebayo... - vakargatta meg a tarkóját.

- De nem Hokagénak hívnak? - ráncoltam a szemöldököm, mert most már tényleg semmit nem értettem. Azok ketten össze néztek és sóhajtottak egy nagyot.

- Ez hosszú lesz...

                            ❄❄❄
- Aaaaham. - bólintottam - Azt hiszem értem - És... Amit még pluszban mondott... Az Akadémia... Kellek én oda?

- Abban nem kételkedünk, hogy hatalmas tehetséges van. De az Akadémián megtanulod az elméleti és gyakorlati tudást hasznosítani. - biccentett a Hetedik.

- Biztos jó ötlet beengedni az Akadémiára Naruto? - nézett rá aggódva a rózsaszín hajú nő.

- Hm. - biccentett a szőke - A többiek majd segítenek neki. Jó kis csapat lesznek. Lakásnak pedig... Megkapja az én régi lakásom! - vigyorodott el. Én csak hallgattam meg figyeltem, hiszen olyan jól elcsacsogtak a társaságomban nélkülem....
                           ❄❄❄
A Hetedik háza kicsi volt. Ezzel tudnám jellemezni. Ennek ellenére mégis szinte azonnal jól éreztem magam ott. Igazából a nap jó részét az erkélykorláton töltöttem, lógattam a lábam és figyeltem az utcabelieket. Tudtam azt is, hogy valamelyik shinobi állandóan figyel, pedig már egy hete itt vagyok... Konohában. Furcsa hely, de tetszik. Holnap bemehetek arra az Akadémiára... Hm. Ott... Sokan lesznek nem? Ha megint le akarnak majd láncolni? Vajon van, amelyiknek Sharinganja vagy Rinneganja van? Van amelyik kedves? Vagy mind olyan csendesen mogorva lesz, mint Sasuke? Hmm...
                        ❄❄❄
- Gyere csak be! - hívott maga után Shino sensei. Kissé felénk léptekkel mentem be. Mindenki engem figyelt. Végigmértek, grimaszoltak.

- Olyan, mint amilyen az a Kaguya... Akiről a könyvekben tanultunk...

- Byakuganja van. Ne köss bele, mert megöl, mint Kaguya!

- Ő itt Ootsutsuki Dekota. Mától veletek fog tanulni. - mondta a sensei.

- Úgy tudom, van itt olyan, aki olyan idős, mint én. Melyikőtök az? - vettem át a szót. Mindenki morgolódni, fészkelődni kezdett.

- Iwabe-kun az!

- Minek kérdezte? Ez a legfontosabb egy új osztályban?!

- Én vagyok. Mit akarsz? - szólalt meg az egyik legfelül. Vörös turbánt viselt, napbarnított bőre és barna szemei voltak, egy sötét tincs pedig a szemébe lógott. Undokul nézett rám.

- Melléd ülni. Természetesen ha ennyire zavarlak, a pad másik végébe. - mondtam a szemébe rezzenéstelen arccal, mire meglepettség suhant át az arcán. Nem hiszem hogy ilyen választ várt. Én azonban nem vártam meg az övét, fogtam magam és felmentem oda, majd levágtam magam a padja másik végébe.

- H-Hé, nem mondtam, hogy...!

- Nem volt időd? - néztem rá kissé értetlenül, mire grimaszolt egyet.

- Most, hogy Dekota helye is megvan, kezdhetjük is az órát! - tapsolt párat a sensei, majd elkezdett magyarázni. Én figyeltem és értettem is nagyjából, de... Ennek a tanárnak nincs tekintélye... Konkrétan az első padban alszanak a dumáján, vagy jót beszélgetnek a másik takarásában. Iwabe végig figyelt és ugrásra készen volt, mint egy pattanásig feszült rugó. A többiek is gyakran forgolódtak felém, súgtak össze a másikkal, vagy aprókat böktek felém. Néha rájuk néztem, mire mindegyik visszavágta magát rendes ülésbe. Ez érdekes lesz... Csak legyen szünet...