Ootsu-Cinkos

Az esetlen

Másnap reggel az osztály eléggé.... Felbolydult.

- Reggelt. - ültem le Iwabe mellé - Mi a vita tárgya? - fordítottam felé a fejem. A fiú csak sóhajtott egy nagyot.

- Elvileg van valami sötét aura, amit csak Boruto lát, és már látta Denkinél meg Metalnál. - válaszolta, mire mindkettőnk tekintete automatikusan a Hokage fiára vándorolt.

- Szóval sötét aura mi? - ismételtem az orrom alatt Iwabe szavait. Boruto mintha csak megérezte volna a tekintetemet magán, azonnal ránk nézett. Illetve leginkább rám.

- Mi az? - kérdezte enyhén durcás csücsörítéssel. Mélyen a szemébe néztem. Látja... Pedig nem látok a szemében semmi különlegeset... Annyi, hogy kékebbek mint a Hetediké.

- Semmi. - legyintettem, majd elkezdődött az óra, mert belépett a sensei. Igazából nem is nagyon figyeltem rá. Denki és Metal... Most mindkettő normálisnak tűnik. Ez háromig nem áll meg. Ki lesz a következő?
                       ❄❄❄
Suli után még úgy gondoltam kóborolok egy kicsit a faluban. Mindenki aki látott, rémülten nézett rám, vagy gyorsan elfordult másfelé. Mindezt azért, mert Ootsusuki vagyok.... De amit Metalnál produkáltam... Mire vagyok még képes? Egyre gyorsabban szedtem a lábaim, amik az Akadémiához vezettek vissza. A könyvtár. Ott biztos van valami. De mivel még nem rég érkeztem... Nem tudom merre van.

- Bocsánat, de sensei... - hiába szóltam be a terembe, az üres volt. A tanáriban van? De lehet hogy már hazament, végül is délután van. Elindultam a tanári felé. Azonban kiáltozást hallottam meg kintről. Mi a fene van itt?

- A sensei tényleg meg akar ölni minket! - ilyen hatásvadász sikollyal csak Boruto képes megszólalni. Kiszaladtam az épületből

- Boruto! - szaladtam felé, mikor megláttam. Erre egy kéz rátekeredett a nyakamra és befogta a számat.

- Maradj csendben. Ha téged nem vesz észre, veled meg tudjuk ölni a senseit. - mi? Megölni? Mi baja ennek a gyereknek? A kéz elengedett, majd megfogta a derekam és felhúzott magához a faágra.

- Mi van? - suttogtam Mitsukinak - Miért kéne megölni a senseit? Eszednél vagy?! - ragadtam meg a kimonója ujját, kivel nem volt hajlandó rám nézni. Most viszont rám meresztette arany szemeit.

- Boruto szerint Shino senseit ugyanaz a sötét aura kerítette hatalmába. Ő pedig meg akar ölni minket. Mi sem tudjuk máshogy megállítani őt.

- Világos... - motyogtam, de azért még mindig nem teljesen voltam képben - Itt vagy te, Boruto és a sensei. Más valaki?

- Shikadai. - jött a rövid válasz.

- Értem.

- A te erőd felér a senseiével. Veled ki tudjuk iktatni.

- Muszáj megölni? Nem elég kiteríteni? - pislogtam a fiúra aggódva. Valamiért nem füllött a fogam ehhez az öldöklés dologhoz. Mitsuki mélyen a szemembe nézett.

- Te is egy kreált lélek vagy, mint én. Te ölésre vagy teremtve. Akkor meg miért habozol? - kérdezte faarccal - Az én Csillagom határozott, nem mereng feleslegesen.

- Hagyjál már ezzel a csillagozással... - húztam el a kezem, elengedve a kimonóját - Tisztára olyan, mint aki... Hogy is mondta Sarada? Mint aki udvarolni akar? - néztem rá gyanakodva, mire ő csak faarccal válaszolt hogy:

- Nem tudom mi az. - ezzel elugrott egy másik fára és akcióba lendült. Én meg csak lestem utána. Hallottam a zümmögést. De furcsán más volt, mint az eddig megszokott. Ez lenne Shino sensei jutsuja? Megráztam a fejem. Ide most tényleg kellek, még ha nem is jutnak velem sokra. Elrugaszkodtam arra amerre Mitsuki is ment. Egy tavacska szélén álltam meg. Boruto azonnal észrevett.

- Dekota! Használd a Byakuganod, és nézd meg Mitsukit! A víz alatt van! - mutatott a tó vizére a fiú, mire értetlenül ugrottam le a faágról. A sensei ott volt kiterülve, mellette Shikadai.

- M-Mi? - pislogtam.

- Nem tudod használni a szemed? - hallatszott mögülem Shikadai hangja.

- H-Hát... - megijedtem. Elvárások. Teljesítés. A kettő jelenleg meg sem közelítette egymást.

- Erre most nincs idő! - dobbantott Boruto, majd beugrott a vízbe.

- Boruto! - kiáltott utána Shikadai, de a fiú már a víz alatt volt. Mit csináltattam volna? Semmit nem tudtam tenni, teljesen lesokkoltam! - Dekota! - szólt rám a fiú, de én csak dermedten álltam nagyra nyílt szemekkel. Ő már lendült, hogy utánuk ugrik, mire a sensei megmozdult.

- Várj... Shikadai... Azok ketten... Miattam kerültek ebbe a helyzetbe... Én fogom... Megmenteni őket... Mert... - állt fel - A tanáruk vagyok! - ezzel... Ő is beugrott a vízbe. Elnevezem ezt a tavat Gyilkos tónak... Én is, és a parton maradt fiú is meredtek bámultunk a vízre. Semmi.

- Ch... - sziszegte, majd megindult.

- Byakugan! - mondtam hangosan, majd a kézjellel koncetráltam a chakrám. Láttam valamit, de az csak egy pillanatig tartott. És veszettül fájt.

- Miért csak most használod a szemed?! - rivallt rám a fiú. Felmordultam.

- Nem tudom használni, de ezt Borutonak soha nem vallanám be. - morogtam - Mellesleg jönnek felfelé. - ahogy ezt kimondtam, egy hatalmas bogár jött fel a felszínre, rajta Borutoval, Mitsukival és a senseiel.

- Hoy! Finoman! - nem zavar, hogy csurom víz lettem, csak az, hogy ezek alig voltak maguknál. Mondjuk nem csoda... Mind a három elterült a földön.

- De... Kota... - lihegte Boruto, miután felköhögött egy adag vizet - nem néztem volna ki belőled, hogy nem tudod használni a szemed... Annak ellenére, hogy Ootsusuki vagy... - tört rá az újabb köhögőroham. Egy jó nagyot vágtam a hátára, mire nem csak a vizet, szerintem a tüdejét is kiköpte csomagolóanyagként - Szerintem pont te ne akarj megítélni a nevem alapján. - morogtam oda neki. Nem szólt vissza. Én is így gondoltam.
                        ❄❄❄
Már sötétedett Konoha felett, én mégis az utcán kóboroltam. Nem tudom hogy, de ismertem Konohát. Tudtam hová megyek, hol vagyok, pedig sosem jártam ott. Ez is az... Anyám... Műve lenne? Megérkeztem. Csengettem.

- Hát megjöttél, papa! - nyitott ajtót egy kislány. Fekete, rövid haja volt, és csillogó kék szemei. Az arcán két kis csík húzódott, ezzel is aranyossá téve a kis pulcsiban és szoknyában toporgó kislányt.

- Ne haragudj, ha csalódást okozok.. -nevettem el magam zavartan - Te bizonyára Himawari vagy, igaz? - hajoltam le hozzá.

- Uhm! - biccentett mosolyogva.

- Na mi van, az öreg hazatolta a képét? - jött ki az ajtóhoz Boruto zsebre dugott kézzel, durcás fejet vágva.

- Nem, bocs. - egyenesedtem fel - Anyukádat keresem. - erre a fiú arcára fiült a döbbenet.

- Mit akarsz anyától?! - kérdezte, és már nyúlt a shurikentartójáért. Felemeltem a kezem, ezzel leintve őt.

- Mindössze annyit kérnék tőle, hogy segítsen edzeni a Byakuganom.