Ootsu-Cinkos

A boldog(talan)

A nap első sugarai arra késztettek, hogy kinyissam a szemem. Rámosolyogtam a plafonra, majd kikeltem az ágyból. A napom úgy indult, ahogy az előző időben jó párszor: magamra vettem a köntösömet és felkötöttem a hajam lófarokba, illetve küzdöttem egy sort a párnával, mivelhogy a szarvam beleakadt a párna gomblyukába... Ezután a konyha felé vettem az irányt, és megcsináltam magamnak a szokásos kis rántottámat, Dekotásan fűszerezve. Legutóbb vittem Chochonak is, és mikor megkóstolta, rám nézett, és full komoly arccal közölte, hogy "ez földönkívüli kaja". Én igazán nem tudom mi baja van vele. Nekem bejön. Ezután kiöntöttem a szokásos egy bögre tejecskémet, majd szépen, komótosan megreggeliztem. Ezután magamra öltöttem a kimonómat, a tőr és a shurikentartómat, megfésülködtem (vicces az ilyen hosszú lobonccal... ) és késznek nyilvánítottam magam. Kinyitottam az ajtót és meglestem a postaládámat. Ahogy minden kedden, ma is ott csücsült a doboz a ládában, én pedig nagy boldogan vettem ki, és berontottam vele a házba. Aztán visszamentem, hogy becsukjam a postaládát... A csomagom a megszokottakat tartalmazta, egy doboz ködrejteki különleges mochi, és egy levél Kagurától.

Drága Detoka!

Ma is szép napot kívánok neked! Remélem minden rendben otthon, és hogy ez a mochi is ízleni fog. Hogy álltok a genin vizsgával? Mi már a chunnin vizsgát tervezzük, a Mizukagétól tudom. Nagyon szeretnék vele tartani, hogy találkozhassak veled! Megpróbálom megbeszélni vele, de tartok tőle, hogy a távollétében rám bízza a falut... Na de visszatérve, te is ninja leszel ugye? Bármi is lesz, biztos nagyszerű leszel! Várom mihamarabbi válaszod,

Kagura

Juj, tényleg, a genin vizsga. És... Ninják leszünk... A legtöbben legalábbis. Van olyan, akiről tudom, hogy nem akar az lenni. És én? Én szeretnék az lenni? Nem tudom... Összehajtottam a kis cetlit, és beraktam a fiókba, a többi közé, majd ezen a kérdésen merengve elkezdtem majszolni a mochit.

                                                                                                    ❄❄❄

- Ez mi? - kopogtattam meg a kis tárgyat. Olyan volt, mintha egy szeme lett volna, és hosszú nyaka, meg aránytalan teste.

- Hé, összemajszolod a lencsét! - vette el tőlem a barna hajú férfi a kis kütyüt, és a legnagyobb óvatossággal kezdte el törölni a kabátja ujjával.

- És az miért baj? - pislogtam fel rá értetlenül.

- Mert ha összekoszolod a kamera lencséjét, nem tudok interjút készíteni a diákokról! - magyarázta - Minden diákot megkérdezek, hogy miért akar ninja lenni. Szóval, te miért szeretnél ninjává válni? - emelte fel a kamerát, és mögüle pislogott ki rám. Boruto a lépcsőkorlátnak támaszkodva nézett engem unottan.

- Igazából nem nagyon akarok shinobi lenni. - merengtem - Ami azt illeti, nincs is motivációm. Miért kéne annak lennem? - pislogtam a lencsébe.

- Az Ootsutsuki klán tagja vagy. Nem gondolod, hogy nagy jövőd lenne shinobiként? - hajolt ki a lila csíkos férfi.

- Miért lenne? Én igazán nem olyan régóta élek itt, de ahogy elnézem, az ember ma már hamarabb megél a pékként, mint ninjaként. És ha mochit készítenék? Az finom. De szívesen terveznék házakat is. - merengtem. 

- Reménytelen vagy. - morogta oda nekem Boruto - Anyuval gyakorolsz egy csomót, aztán közlöd, hogy nem is akarsz ninja lenni? - húzta el a száját, és valahol a szívem mélyén igazat kellett adnom neki. Megvontam a vállam.

- Te miért leszel ninja? - szegeztem neki, mire a szemöldöke egy kicsit fentebb szaladt, a kamera pedig azonnal felé fordult.

- Hát.... Hát mert... Azért mert... - dadogott. A férfi kikapcsolta a kamerát.

- Nem tudod mi értelme ninjának lenni? -kérdezte tőle komoran, mintha ő maga is shinobi lenne, nem is fotós. A szőke fiú lesütötte a szemét:

- Nem... - vallotta be, ami engem is meglepett. Azt hittem, a büszkesége majd nem engedi szóhoz jutni. 

- Magyarázza el kérem! Én sem tudom. - ragadtam meg a fotós kabátujját, ezzel kimentve Borutot a szorult helyzetből. Nem tudom miért, úgy éreztem a segítségére kell sietnem. A férfi sóhajtott egyet.

- Legyen... - és belekezdett a mondókájába.

                                                                                                          ***

Kedves Kagura!

Igen, készülünk a genin vizsgára. Én is megyek. Tudod, amit Shizuma mondott nekem ott nálatok, Ködrejtekben... Hogy a létezésem értelmetlen, és hogy nem tudom ellátni a fegyveri feladatom. Hát... Akkor úgy gondoltam, miért ne lehetnék ninja? Lehet majd hozzád is gyakrabban eljutok. A veszélyes küldetések meg majd tesztelnek, hogy meddig érdemes eljutnom/élnem. Nem, nem kell félned. Nem akarok meghalni. Szimplán csak nem tudok mit kezdeni magammal, és így akarom tengetni a napjaim. Na meg lehet tudok másoknak segíteni. Nem tudom mi lesz velem.... De te itt leszel nekem ugye? Miért vagy ilyen távol...? Már lassan nem is emlékszem az arcodra... Hónapokkal ezelőtt láttalak utoljára.... Megígéred, hogy  eljössz a vizsgára ugye?

Na de nem fájdítom ilyesmivel a szíved! Nagyon finom volt a mochi, köszönöm! Még aznap megettem, mikor megérkezett és nem adtam senkinek.... Mondjuk emiatt kicsit szégyellem magam...

...Hiányzol! 

Dekota