Ootsu-Cinkos

Az elszánt

- Ki mi csinál suli után? - kérdezte ChoCho az akadémiáról kifelé menet.

- Én elmegyek Shikadaiékhoz és kipróbáljuk az új videojátékot! - mondta Boruto csillogó szemekkel.

- Megyek edzeni! - boxolt a levegőbe Iwabe.

- Én is! - mosolyogtam a fiúra, mire mindenki elcsendesült és megállt ott a folyosón - Uh? Mi az? - pislogtam körbe. Olyan boldogan kiáltottam hogy én is, mivel végre egyszer úgy éreztem, beillek közéjük.

- Most.... Velem akarsz edzeni? - törte meg a csendet Iwabe. A többiek csak nagyokat pislogtak.

- N-Nem.... Boruto anyukájával edzek majd, hogy fejlesszem a Byakuganom... - motyogtam halkan, majd sietve hozzátettem - D-De ha szeretnéd, nem utasítalak visza, szívesen edzek veled! - erre a turbános hátrahőkölt.

- Én szívesen felmérem a képességeim, de téged majd később győzlek le... - hadarta. Szomorúan néztem a barna szemekbe, majd a földre vándorolt a tekintetem.

- Értem... Én... Nem akartam megijeszteni senkit... - motyogtam alig hallhatóan az orrom alatt. Ezután valami csörgést hallottam közvetlenül előttem. Felemeltem a fejem.

- Ne is foglalkozz vele! A férfiak nem tudják kezelni az ilyen erős, karakteres és csinos nőket, mint mi! - mondta ChoCho, majd a szabad kezével átdobott egy tincset a válla fölött. A másik kezében egy zacskó chips colt, amit épp az orrom elé tartott.

- Dagi... - jegyezte meg hátrébb Inojin, mire kuncogva kivettem egy kevés chipset és a számba dobtam úgy, ahogy ChoChotól láttam. Még nem ettem ilyet....

- Na? Milyen? Ugye milyen finoom? - kérdezte a lány, majd ő is bekapott egy marékkal.

- Ühüm! - a büdös életben nem eszek több ilyet, ez megvágta a szájpadlásom! - Nagyon finom! - bólogattam.

- Akkor nem kapsz többet. - ölelte meg a zacskót.

- Ööö.... Rendben, de miért? - pislogtam.

- Mert ha ízlik, akkor fenn áll a veszélye, hogy megeszed előlem. - nézett rám szúrós szemekkel.

- Az lehetetlen. - mondtuk egyszerre Saradával.

- Indulunk tovább? Kellemetlen, hogy mindenki minket néz, aki csak elmegy a folyosón... - sóhajtott Shikadai, mire a kis társaság megindult.

                       ❄❄❄

- Szia Himawari! Anyukád itthon van ugye? - simogattam meg a kislány fejét, mikor az ajtót nyitott nekem. Nem tudom mi van velem, mikor Boruto húgával vagyok. Nem tudom bántani és igyekszem elérni hogy mosolyogjon és örüljön. Mintha már olvastam volna erről... Valami ösztön szerűség, de nem jut eszembe a rendes neve.

- Igen, de még mosogat! Gyere be, nézd meg mit rajzoltam! - fogta meg a kezem, majd behúzott a lakásba.

- Várj, hadd vegyem le a szandát! - nevettem, majd leültem - Jó napot Hinata-sama! - kiáltottam hátra, mire egy kedves sziát hallottam ki a konyha felől.

- Szervusz, Dekota. - jelent meg az ajtóban az említett. Kissé fáradtan csillogtak a szemei, de a mosolya most is melegséget árasztott. Épp a kezét törölte egy ruhába, mikor felálltam.

- Kérlek bocsáss meg, amiért pont téged zavarlak ezzel a Byakugan dologgal... - hajoltam meg, mivel már hatszor és még négyszer megbántam, hogy őt akartam tanáromnak. Mert mondjuk ha jól tudom, Hanabi-channak nincs ket gyereke, akikkel annyira foglalkozni kell, és egy háztartást sem kell egyedül vezetnie - Ígérem igyekszem gyorsan tanulni, és ha bármiben tudok segíteni kérlek szólj... - egyenesedtem fel.

- Nem zavarsz. - ennyi volt az össz válasz, meg egy biztató mosoly - Gyere, kimegyünk hátra az udvarra. Megnézzük hogy állsz most, és ha úgy látom, átmegyünk a Hyuuga rezidenciára jó? - kérdezte, miközben már el is indult, én pedig pincsi módjára tipegtem utána. Persze azért szemügyre vettem a házat újból: barátságos volt és otthonos.

- Dekota-chaaan! - hallottam meg Himawari durcás hangját - Elfelejtetted megnézni a rajzom! - szaladt utánam, és a képembe nyomott egy papírt - Ez majd erőt ad az edzéshez! - mosolygott büszkén. A rajz zsírkrétával készült, de látszott, hogy sokat dolgozott rajta. A képen Hinata-sama és én voltam. Mindketten integettünk és mosolyogtunk.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá a kislányra, majd gondosan összehajtottam a papírt, aztán a kimonóm ujjába rejtettem. Himawari vigyorogva ment fel az emeletre, én pedig boldogan néztem utána. Végül Hinata-sama után mentem.

                      ❄❄❄

- Jól van. Megtámadlak, te pedig próbálj kitérni vagy visszatámadni. - ecsetelte az edzőm, miközben már meg is jelent a Byakuganja. Ez enyém is ilyen lenne? Ez nagyon menő!

- Igenis! - álltam be támadó pózba. Valószínűleg arra számít, hogy azonnal kitérek és védekezek. De a legjobb védekezés a jó támadás. Nem. Ez most nem a stratégiáról szól. A legjobb tudásomat kell elővennem.

- Itt jövök! - rugaszkodott el olyan hirtelen, hogy egy pillanatra mégis hátra akartam lépni. Naneeem, ha eddig eljutottam megyek tovább is! Úgyhogy a lehető legnagyobb lelkesedéssel rugaszkodtam el:

- De én is!