Ootsu-Cinkos

Az antiromantikus

Tényleg Sumire volt a tettes. És Boruto tényleg megmentette. És Mitsuki is benne volt a nagy kalandban, csak engem (meg a többieket, de részletkérdés) hagytak ki a buliból!

- Hát vesszek meg, de szerintem aranyos volt a Nue.... - birizgáltam a poharam magam előtt. Edzés után még egy kicsit Borutoéknál maradtam, így ő, Mitsuki, Hinata-sama és én részletesen kibeszéltük a történteket.

- Hagyjad már, ott se voltál! - legyintett Boruto, majd egy falatot dobott a szájába.

- Hah! Te nem tudod milyen fasza a kilátás egy kórházi ablakból. - mondtam csillogó szemmel - Mindent láttam! És oltári volt! - lelkesedtem - Kár hogy kimaradtam belőle... - meredtem magam elé.

- Te vágtad tropára magad. - jött a szöszi válasza.

- Mit mondtál?! - álltam fel indulatosan, mire a velem szemben lévő fiú us felpattant. Szinte szikrát szórtunk egymás szemébe.

- Gyerekek, ne veszekedjetek! - szólt ránk Hinata-sama.

- Miért akarsz mindenben benne lenni?! Nem látod, hogy mindenki szerint én vagyok a középpont? - bökte meg a mellkasom a fiú.

- Nem látod, hogy te csak bajt keversz, és azzal tűnsz ki a tömegből?!

- Gyerekek!

- Olyan vagy, mintha az utamba állnál! Tűnj már el!

- Bocsi, nem csak te akarsz erősebb lenni, hanem én is. És az zavar a legkevésbé, hogy ez neked nem tetszik!

- Kifelé. - hallottunk meg a fejünk felett egy ijesztően mély női hangot. Felnéztünk.

- A-Anya... - emelte maga elé a kezét védekezően Boruto.

- H-Hinata-sama... - erőltettem magamra egy mosolyt, és én is magam elé emeltem a mancsaim. Azt hiszem, az életben egyszer egyetértettünk Borutoval: az anyukája több mint ijesztő.... A pillanatot egy halk kuncogás törte meg, mire mind odakaptuk a fejünket.

- Viccesek vagytok. - támasztotta meg a fejét Mitsuki, és mosolyogva figyelt minket. Boruto és én levágtuk magunkat az asztalhoz egy "Nem is!" morgással, Hinata-sama pedig elmosolyodott, és úgy nezett a kígyófiúra.

- Tényleg? - mosolygott rá negédesen, mire egy bólintást kapott - Örülök, hogy jól érzed magad nálunk. - mondta, majd visszalibbent a konyhába.

- Boruto. - kezdtem a fiúra sem nézve.

- Tudom. Az. Nagyon. - motyogta kitalálva a gondolatom. Lessenek oda, létezik még összhang!

                       ❄❄❄

- Gyerekek... öhm... - köszörülte a torkát a sensei.

- Khm, láma... - köhintett mellettem Iwabe, mire kis híján elröhögtem magam. Bent az osztályteremben hatalmas zsivaly volt. Shino sensei csak kiejtette azt a szót, hogy "osztálykirándulás", mire fejére állt az egész tanterem. Innentől pedig a senseinek nem volt hatalma.

- Ejnye, hogy megint nekem kell csendet teremteni... - álltam fel sóhajtva.

- Ne már, megint ordibálni fogsz? Az rosszabb, mint Namira bőgése... - húzta el a száját Iwabe, mire gonosz mosollyal ránéztem:

- Pont azért csinálom. - a tekintetek visszakúszott az oszrályra. Az utolsó padban ültem, így majdnem mindenkire volt rálátásom - NA GYERMEKEIM, MINDENKI BEFOGJA!! - üvöltöttem el magam, mire tényleg csend lett, és mindenki felém fordult.

- Gyermekeim? - törte meg a csendet elsőként Inojin. Szórakozottan megvonták a vállam.

- Bocs, Kaguyától ragadt meg. - ültem le egy győztes vigyorral a fejemen.

- Khm, szóval... - szólalt meg újra a sensei - Az idei osztálykirándulás sorsdöntő lesz. Ugyanis először fordul elő, hogy a diákok elhagyják nem csak Konoha, hanem a Tűz földjének határait is. - kis szünetet tartott - Ködrejtekbe megyünk. - éés megint készült elszabadulni a pokol, de a sensei időben folytatta - Éppen ezért! - emelte meg a hangját - Szeretnék kijelölni valakit egy osztálykirándulás felelősnek. Van önként jelentkező? - totális csend. Én? Hiszen nem is olyan rég érkeztem, ráadásul miért vállaljak el egy csomó plusz nyűgöt az én rovásomra? Noha az is biztos, hogy ha más lesz a vezető az katasztrófája torkollik.... Épp fel akartam nyújtani a kezem, de... - Sarada? Elvállalnád?

- Szerintem legyen Boruto a kirándulás felelős! - mondta határozottan, mire furcsán néztem rá. Ez teljesen hülye?

- Mi? Én? - nézett fel a lányra a szöszi.

- Igen. Mivel felesleges tagadni, Boruto ennek az osztálynak a középpontja. - ekkor a fiú megkereste a tekintetem, és diadalittasan nézett rám. Én pedig egy gúnyos mosolyt vilkantottam felé, amit nem tudott hová tenni, így visszafordult. A mosolyt az váltotta ki, hogy rájöttem mit akar Sarada. Nem ő a hülye, Boruto. Hanem te. Sarada közben folytatta a beszédet, egészen meggyőzőnek hangzó érvekkel. A végére már mindenki egyetértett: Boruto lesz az ideig osztálykirándulás vezetője.

- Jelentkezni akartál, nem igaz? - súgta oda a padtársam.

- Való igaz. De Boruto sokkal jobb választás. Tőle nem félnek, sőt, szeretik. Bár szerintem akkor is egy idegesítő kis görcs.

- Hogy tudod ezt ilyen mosollyal mondani...? - meredt rám Iwabe. Rávigyorogtam.

- Jó mesterem van.

                            ❄❄❄

- Gyekotyaaa! - kiáltott utánam valaki az utcán. Már vége volt az iskolának, ráadásul aki teli szájjal is így tud kiabálni az nem lehet más, mint...

- Mondjad ChouCho! - fordultam meg kuncogva.

- Megyünk együtt? Te is a FanDangoba mégy igaz? - meredt rám nagy csillogó szemekkel.

- Nos... Igen... - nevettem el magam és megvakartam a tarkómat - Sarada? Vele szoktál menni nem?

- De. - tömött a szájába egy újabb adag fánkot - De Sajadának gyolga vany. Nem éj já. - magyarázta. Mire megértettem mit akar mondani....

- Világos. - biccentettem, majd elindultam, ChouCho pedig utánam.

- Te Gyekotya - nyelt egy hatalmasat a lány - Neked van pasid? - kérdezte.

- Micsodám? - pislogtam. Még sosem hallottam ezt a kifejezést.

- Barátod.

- Jaa! Persze hogy van! - világosodtam meg - Ott van ugye Iwabe, Denki, Metal, Himawari, és még Mitsukit is a barátomnak tekintem. - számoltam az ujjaimon.

- Nem úgy, te buta. - mordult fel - Fiúd. Akivel - érintette össze a két mutató ujját - Tudod.

- Nem. - meredtem rá pislogás nélkül. Sóhajtott.

- Tényleg ennyire hülye vagy?

- N-Ne nevezz így! Inkább magyarázd el... - motyogtam. Ott és akkor tényleg nagyon hülyének éreztem magam.

- A fiúd az, akivel jártok. Akivel szerelmesek vagytok egymásba. - érintette össze a mutató ujjait újból.

- Szerelmesek? Én... Még ezt sem hallottam... - húztam el a szám.

- Akkor mától a tanítványom leszel! Te nagyon, nagyon keveset tudsz a férfiakról, vagy a kapcsolatokról! - mutatott rám.

- Diszkrét leszek: mi van? - pislogtam.

- Ahj, gyere már! - ragadta meg a kezem (tiiiiszta porcukor meg ragacs volt a kezeee!!!) és behúzott a FanDangoba, ahova épp megérkeztünk - Lásd milyen jólelkű vagyok, meghívlak egy dangora! - mondta. Én csak csendben figyeltem mit csinál. Régen elvesztettem a fonalat, de megmondom őszintén, rossz előérzetem van ezzel a szerelem dologgal kapcsolatban... Bármi legyen is... Nem tetszik...