A Long Time Ago | jikook [befejezett]

5.rész

Jungkook szemszöge

Ez a csávó, Yoongi, annyira felidegesített! Ki volt egyáltalán és mit keresett Jiminnél?! És mi a faszért vagyok féltékeny?! Na neee... biztos csak valamit rosszul érzek, igen!

-Gyere beljebb...-áll el az útból Jimin.

Szótlanul megyek el mellette.

-Merre van a szobád? -kérdezem hidegen.

-A...a nappali után jobbra a második a-ajtó... -dadogja zavartan.

Nemes egyszerűséggel benyitottam. Be van sötétítve, és a TV képernyőjén a Démonok között egyik jelenete látható. Jimin lerakta a füzeteket az asztalára, majd felkapcsolta a kislámpát.

-B-bocsánat a kupiért, mi-mindjárt össze-összepakolok.

Megigazította a paplant az ágyán, tálat és poharakat szedett fel a földről, és vitte ki őket. Addig nekem volt időm egy kicsit körülnézni. Nem volt sok időm nézelődni, de azt láttam, hogy az asztalán voltak képek, az egyik azzal a sráccal készült, aki ma volt Jiminnél. Szintén így a falán is. Na jó... mégis ki a faszom ez?! Úgy érzem, mintha már találkoztam volna vele, de nem tudom, hol.

-Jungkook...- hallom Jimin lágy hangját a hátam mögül, mire megfordultam.

-Z-zavar, hogy e-ez a ruha van rajtam...?

-Nem érdekel, hogy mit viselsz - mondom az teljes unalommal hangomban. Igazából elég aranyos így, de arra aztán várhat, hogy ezt bármikor kimondjam.Mint hogyha fájdalom csillant volna meg íriszeiben. Ha így is volt, gyorsan eltűntette azt.

-Értem... -köszörüli meg a torkát. -Akkor, mivel kezdjük...?

-Matek? - ajánlom fel. Számomra az a legbonyolultabb, ezért jobb lenne, ha hamarabb túlesnénk rajta.

-J-Jungkook... egy pillanat -mondja Jimin és kiviharzik a szobából.

Hát ezt meg mi lelte? Az ajtó becsapódott utána. Nagyjából 10 perccel később visszajött, és istenem... Úgy néz ki, mint aki most rögtön elájul. Aggódva álltam fel a földről és mentem oda hozzá, attól félve, hogy elesik. Hogy miért érdekel? Jó lenne tudni, de most már tényleg!

-Erre semmi szükség, Kookie... -mondja egy halvány mosoly kíséretében.

-Maradj csendben - leültetem az ágyra

-Mára nincs több tanulás, rendben? Helyes.

-Nem bánod, ha lefekszem...?

-Csak nyugodtan. Figyelj Jiminie... Sajnálom. Amit mondtam és amit tettem. Csak... hirtelen nem tudtam, hogy mit csinálhatnék.

-Nem a te hibád, Kookie. Szólnom kellett volna -mondja a szemkontaktust feltűnően kerülve.

-Hogy tehetném jóvá, 'Minnie? -nézek szemeibe, melyek lassan megtelnek könnyekkel.

Olyan régen használtam már ezt a becenevet. Már akkor megtetszett neki és nekem is, mikor először szólítottam így.

-Nekem elég az, ha itt vagy velem... Hiányoztál, Jungkookie - egy mosollyal arcán elkezd szipogni.

Így még gyönyörűbb, mint általában. Szemei már is piroslani és csillogni kezdtek, hófehér bőrén lassan, nedves csíkot húzva maguk után cseppennek le könnyei. Nem tudom magam megállítani, és kezemmel arcához nyúlok. Gyengéden végigsimítok a puha bőrfelületen.

-Kook...ie...? - szája enyhén megremeg, engem pedig maga alá kerít a vágy, hogy sajátommal érintsem azt.

Mintha nem én irányítanám a testem, lassan közel hajolok hozzá, mígnem ajkaink találkoznak. Jimin egy pillanatra lefagyott, mintha nem hinné el, ami most történik. És őszintén megmondom... én sem hiszem el.