A Long Time Ago | jikook [befejezett]

19.Rész

Megérkeztek az iskolába. Jungkook elengedte Jimin kezét, de csak azért, hogy átölelje a derekát és úgy húzza magához. Az ő szemében mindenki Jimint figyeli. Igazából ezzel nem is téved nagyot, hiszen tényleg a legtöbb ember foga a barátjára fáj. Az ő barátjára. Hozzá tartozik, nem máshoz. Erősebben szorította Jimint, aki erre felfigyelve rá pillantott.

-Kookie? Valami baj van? -kérdezi halk hangján, ezzel visszarántva Jungkookot a valóságba.

Nem gyengített szorításán, de már nem vette körül gyilkos aura.

-Úgy néztél ki, mint aki bármelyik pillanatban képes lett volna megölni valak- -Jimin nem tudta végigmondani a mondatot, mivel Jungkook félbeszakította egy erőteljes csókkal.

Mivel a folyosó közepén voltak és mindenki őket nézte, az idősebb próbálta eltolni magától. Ám Jungkook teljesen maga felé fordította Jimint, bal karjával közelebb húzta a derekánál fogva és jobbját Jimin gyenge pontjához vezette. A nyakához. Hátulról cirógatta ujjaival óvatosan a nyakhajlatát.

Jimin szinte az ölelésébe olvad. Ismerik egymás gyenge pontjait. Jungkook tudja, hogy ha Jimin nyakát piszkálja, szinte bármivel, akkor nyert ügye van. Csakúgy, mint most. Már nem érdekli, hogy hányan nézik őket vagy hogy hol vannak. Csak azt akarja, hogy Jungkook tovább csókolja és simogassa.

Csak akkor válnak el egymástól, mikor egy hangot hallanak mellőlük. Jimin nem néz arra, Jungkook mellkasába rejti élénk piros arcát. A fiatalabb még szorosabban és közelebb ölelte, a másik kezét is a derekára ejtve. Igazából mindig, de főleg amikor hozzábújik, úgy érzi, meg kell védje a szőkét. Nincs más lehetőség.

-Nem tudom, hogy ez miféle vicc -kezdi Mrs Kim, a matematika tanárnő, szigorú pillantással-, de most azonnal hagyják abba. Ezt nem tolerálom! -habár nem mondta ki, mindenki tudta, hogy azzal van baja, hogy mindketten fiúk. A nő egy megrögzött homofób, ugyan ezt még próbálta nem hangoztatni. 

-Én pedig nem tudom, hogy miért ne lenne tolerálható az, hogy megcsókolom a szerelmemet! -vág vissza Jungkook, egy pillanatra sem félretéve nemtetszését.

Jimin hirtelen nézett fel a nőre, aztán a másik fiúra, aki elmosolyodott és megsimogatta szőke tincseit, majd megpuszilta a homlokát.

-Nem csak az zavarja, hogy a szerelmem nem egy lány? -folytatja Jungkook.

-Nem tűröm el tovább ezt a stílust! Büntetés, mindkettejüknek! Iskola után a termemben.

A nő elment, Jungkook pedig újra Jimin ajkaira tapadt, aki ezúttal habozás nélkül viszonozta. Kezeivel a fiatalabb mellkasára simított. Többször senki nem zavarta meg őket, kivétel Taehyung, aki hangosan közeledett feléjük. Jungkook morogva elvált Jimintől, de még mindig nem engedte szabadon öleléséből. 

-Sziasztok! -integet hevesen Tae, aki éppen most érkezett melléjük. 

Mivel Jungkook miatt elölről nem tudta, ezért hátulról ölelte meg Jimint. Ez pedig egy borzalmas döntés volt. Amint megérintette Jimint, Jungkook gyilkos pillantásokat vetve rá, arrébb húzta a szőkét. Próbálta még közelebb húzni magához, még nagyobb részét eltakarni a saját testével, de ez nem igazán volt lehetséges. Úgy szorította, mintha az élete múlna rajta. 

Jimin, valószínűleg sosem vallaná be, de leírhatatlan boldogságot érez. Talán ez nem normális, de örül, hogy Jungkook nem akarja többet elveszíteni vagy másénak tudni. Elégedetten vigyorogva néz végig mindenkin, aki az ő helyében akar lenni. Annyi biztos, hogy sokat változott, mióta először újra találkoztak Jungkookkal. 

Az ebédlőben ülnek, Jimin Jungkook ölében. Velük van még Taehyung, Taemin és mindenki, aki részt vett a múltkori táncversenyen. Jungkook a másik pólója alá nyúlva cirógatta ujjaival a hasát, közben fejét a vállán pihentette. Jimin képtelen volt elrejteni a mosolyát. Egyikük sem igazán figyelt, hogy miről folyt a beszélgetés, igazából csak egymásra koncentráltak. 

-Nem megyünk be a büntetésre -suttogja Jungkook Jimin fülébe. -Annál van egy sokkal jobb ötletem -Jiminnek oda sem kell néznie, tudja, hogy a másik vigyorog. 

-Mi az? -kérdezi gyanakodva. 

-Meglepetés -puszilja meg a nyakát. 

Jimin csak remélni tudja, hogy nem egy olyan meglepetés lesz, mint a legutóbbi...