A Long Time Ago | jikook [befejezett]

13.rész

Park Jimin viharos hétfő reggelre ébredt. Mikor az órára nézett, az még csak hajnali 4-et mutatott. Lassan felkelt és szobája ablakához állt. Gondolataiba mélyedve nézte az esőben ázó házakat, azt a pár embert, aki az utcán volt, a gyorsan elsuhanó autókat. Az ember ilyenkor jön rá, hogy mennyire nem figyeli a környezetét a mindennapok rohanásában. Ezen gondolatokkal fejében feküdt vissza az ágyába, de nem jött álom a szemére.

6 óráig, mikor az ébresztőórája megszólalt, csak forgolódott, amikor felkelt. Felvette új ruháit és új szemüvegét, a fürdőszobában megmosta az arcát és a fogát, majd egy gyors reggeli után izgatottan és félve elindult az iskolába. Út közben gondolatok ezrei jártak a fejében, ám mikor az iskola kapujához ért, mintha teljesen kiürítették volna az elméjét. Nagyot nyelve bement. Nem voltak sokan az udvaron sem az épületben. Akivel viszont találkozott, az megbámulta. Elment az első órai termébe. Nem volt bent tanár, de az ajtó nyitva volt, szóval bement. Nagyot sóhajtva lerakta fejét a padra és lehunyta szemeit. Később, még becsöngetés előtt egy hangos kiáltásra lett figyelmes a folyosóról.

Kiment, hogy megnézze, mi történik. Egy kisebb diáksereg állt a lépcső mellett. Átverekedte magát és megnézte a felfüggesztett papírokat. A szokásos tánc- és ének verseny plakátját rakták ki. Mint mindig, most is lehetett egyedül vagy csapatokban jelentkezni.

-Hé, Chim! -hallja meg Jimin a nevét.

-Nem jelentkezel velünk? -ment oda hozzá Taemin és Taehyung.

-Nem, ne haragudjatok -utasítja vissza egyből. -De segíthetek másban, meg majd szurkolok nektek.

-De, jö- -kezdi Taehyung, de a rózsaszín hajú nem engedte, hogy befejezze a mondatot.

-Nem, Tae -jelenti ki határozottan. Sajnálom, de nem tudod megváltoztatni a döntésemet.

-Kár. Oh, egyébként Jiminie. Jól nézel ki -boxol játékosan a vállába Taemin.

Taehyung és Jimin visszamentek a terembe. Azon kezdtek el agyalni, hogy milyen zenére táncoljanak. Több ötletük is volt, amit majd meg fognak osztani Taeminnel is.

A csengő megszólalása után lassan elkezdtek beszállingózni a diákok majd a tanár is, aki nem volt túl jó kedvében, ezért a harmadik késő személy után elővetetett egy lapot, és dolgozatot íratott. Jimin természetesen egy árva szót nem tanult, így emlékezetből írt egy 4-est.

Az órák után a két barát elment a táncterembe. Elmondták a zenével kapcsolatos ötleteiket Taeminnek.

-Hmm... -gondolkozik- szerintem a Lie tökéletes lesz. Van pár mozdulat, amit beletehetnénk a koreoba -ezzel elkezdi azokat mutatni.

A táncteremben lévők mind megtapsolták. Egy kis ötletelés után elkezdték gyakorolni az alapokat. Jimin a padlón ülve figyelte a többieket.

A szakkör után Tae Jimin kíséretében vett egy jelentkezési lapot és felírta a csapatukat. Jobb ötlet híján, közös megegyezés után elnevezték magukat "No Name"-nek. Átadták az egyik tanárnak és elindultak az iskolából.

-Jimin, átjössz hozzánk? A szüleim nem lesznek otthon, a húgom pedig valami barátnőjénél alszik.

-Bocsánat, Tae. Már megígértem anyának, hogy ma segítek neki -hazudik Jimin. Igazából csak haza akar menni és semmit se csinálni.

-Értem, kár. Amúgy miért nem fogsz táncolni?-Nincs kedvem. Meg nem akarok egy egész iskola előtt fellépni.

Jimin egyedül volt a házban. A sötét szobájában az egyetlen fényforrás a telefonja volt. Ott ült a rendetlen ágyán, egy zacskó zsebkendő kíséretében. Térdeit mellkasához húzva zokogott. Telefonján a Jungkookkal közös képeit nézegette. Arról a napról is van képe. Az okozza neki a legtöbb fájdalmat. Elfeküdt, s lassan álomba sírta magát.