A Long Time Ago | jikook [befejezett]

9.rész

Két hónap az elég sok idő. 

Pontosan ennyi ideje vagyunk együtt Jungkook-kal. Igazából, eddig ez volt életem legjobb időszaka. Sokkal boldogabb voltam, mint általában, és végre úgy éreztem, hogy megtaláltam a belőlem hiányzó darabot. Ma szombat van és el fogunk menni a vidámparkba, aztán pedig én sem tudom, hogy mi lesz. Azt mondta, hogy a többi meglepetés. 

Délután 1-kor elkezdtem készülődni; letusoltam, megmostam a hajam, és legalább fél órát eltöltöttem a ruhám kiválasztásával. A célom elsősorban az volt, hogy Jungkook szerint nézzek ki jól. Egy tapadós fekete farmert és egy fekete fehér csíkos hosszú ujjú felsőt vettem fel, nyilván a közös gyűrűnkkel és a szemüvegemmel együtt. Nemrég megjegyezte, hogy jobban tetszem neki benne.

Tűkön ülve vártam, hogy megszólaljon a csengő, ami nagy nehezen megtörtént. Azonnal felpattantam helyemről, majd az ajtó előtt megtorpantam. Párszor átsimítottam a hajamat, leporoltam és megigazítgattam a ruhám, majd egy hatalmas mosollyal kitártam az ajtót.

 -Sz-szia Ggukkie -köszönök pironkodva az ajtóban türelmesen várakozó fiúnak. 

-Helló, Chim -vigyorog rám. Nem tudom miért, de... olyan furcsának hat ez most. Rossz előérzetem lesz tőle. -Készen vagy? -nyújtja felém kezét, ezzel elűzve a rossz gondolatokat.

-Igen -válaszomat bólintás kíséri, majd megfogtam kezét és egymásba fontam ujjainkat. Nem sokáig maradtunk így, csupán addig, amíg beültünk az autójába. Mikor elindultunk, a combomra rakta óriás kezeit, úgy, ahogy mindig szokta. Fél óra kellemes csendben eltöltött kocsiút után megérkeztünk a vidámparkba. Kiszálltunk a járműből, és elmentünk beállni a kígyózó sorba, hogy jegyekhez jussunk. 

-Egyébként jól nézel ki -jegyzi meg Kook.

 -Köszi... örülök, ha tetszem -mosolygok rá és ölelem magamhoz izmos karját, figyelmen kívül hagyva a lenéző vagy undorodó pillantásokat. Másik kezével gyengéden megsimogatja fejemet, majd motyog valamit, amit nem értek, szóval visszakérdezek, de azt mondja, hogy semmi. Furcsa...

Mikor végre bejutottunk, a szemem kétszeresére nőtt. Bármerre néztem hatalmas hintákat, vagy édességárusokat láttam. 

-Ggukkie, Ggukkie, először menjünk oda! -kezdem rángatni az egyik legmagasabb hinta felé.

 -Nyugi, Chim. Időnk mint a tenger, bőven ki tudod próbálni az összes játékot -lassít a tempón Jungkook. 

-Naaah -nyafogok. -Siessünk, Ggukkie~ -biggyesztem le ajkaim, és újra húzni kezdem. Lemondó sóhajáról már tudtam, hogy nyert ügyem van. A vidámpark után elmentünk moziba, ahol szerencsére nem horrort néztünk, hanem egy vígjátékot. Viszonylag jó volt, de nem voltam túlságosan elragadtatva. Ez után Jungkook elvitt vacsorázni, egy puccos étterembe. Miután ettünk és fizettünk -vagyis Kook kifizette mindkettőnk kajáját, mert nem engedte, hogy én fizessek-, beültünk az autóba és vezetni kezdett, de nem hazafelé, hanem egy erdei út felé. 

Ahogy egyre jobban haladtunk felfelé egy dombszerűségen úgy kezdtem életem legszebb látványát megpillantani. A tetején leparkolt, majd kiszállt és nekem is kinyitotta az ajtót. A kocsi elejének dőlve Jungkook vállára hajtottam a fejem, és csendben nézelődtem. Megbabonázó csillagok díszítették a tiszta, sötétkék eget. Szokatlan nyugodtság és boldogság töltött el.

-Jimin, szeretnék valami fontosat mondani -szólal meg komoly hangon Jungkook én pedig éreztem, hogy szívem kihagy egy ütemet. Hogy a félelemtől vagy a boldogságtól, az más kérdés.

-Igen? -fordulok felé teljes testemmel.

- Jimin, vége van. Szakítok veled - mondja teljes nyugodtsággal.