A Long Time Ago | jikook [befejezett]

16.rész

Sziasztok! Végre megtörtént az átírás. Kérlek, olvassátok el újra, mert történtek kisebb-nagyobb változtatások a történetben. Köszönöm!

Most pedig jó olvasást!

---------------

Jimin az eső kopogását hallgatta az ablaküvegen. Nem figyelt sem a tanárra, sem az osztálytársaira. Kimerült volt, és a cseppek monoton hangja olyan volt most számára, mint egy altató. A fejét akaratlanul a padra hajtotta és mintha szemhéjain ólomsúlyok lettek volna, úgy hunyta le őket.

Egy óvatos, lágy érintés a vállán rázta fel álmából. Félig nyitott szemekkel oldalra nézett. Jungkook arca rajzolódott ki előtte. Teljesen normálisnak érezte ezt; hirtelen elfelejtette, hogy mi is történt köztük. Hogy már nincsenek együtt. Hogy többet nem ébredhet a másik gyengéd érintéseire.

Majd, mikor felfogta, hogy a másik fiúnak nem kellene ezt tennie, el akart húzódni az érintése elől. De képtelen volt. Túl jó, túl ismerős, túl nyugtató volt. Egy ideig szótlanul figyelték egymás vonásait. Jimin azt, hogy Jungkook még mindig milyen jóképű, Jungkook pedig azt, hogy Jimin mennyit fogyott. Az arccsontjai is kiállnak.

-Vége van az órának -mondja halkan Jungkook. Kezét továbbra sem vette el a másik válláról.

Jimin megköszörülte a torkát.

-Köszi, hogy felébresztettél -ő maga is meglepődött, hogy kijött bármiféle hang a torkán.

Lassan felállt, s Jungkook keze a padra esett. Ekkor eszmélt fel ő is. Mindketten elhagyták a termet, külön-külön.

Jimin a nevét hallotta a folyosó végéről. Megfordult és meglátta Taehyungot, aki felé igyekezett. Mikor megállt mellette, elmosolyodott.

-Ma lesz a főpróba a verseny előtt. Gyere el -szélesedik mosolya.

Jimin rövid idő után megszólalt.

-Rendben -bólint.

-Szuper! Akkor induljunk! -Taehyung elkezdte Jimint a kijárat felé rángatni. Ezt a másik beletörődve hagyta. 

Kint bepattantak Taehyung autójába és elhajtottak az iskolától. Oda mentek, ahol nem is olyan régen gyakoroltak Taeminnel. A többiek már ott voltak. 

Miután végeztek a gyakorlással, már vagy 3 óra is eltelt. Fáradtan, de büszkén ültek egy körben a terem padlóján. Jimin megdicsérte őket és elmondta, hogy szerinte biztosan nyerni fognak. Ahogy kifújták magukat, mindnyájan beültek Tae kocsijába és elmentek enni ugyanoda, ahova legutóbb is. A szőke hajú pedig most sem evett semmit. Sőt, a többiek ételének szagától még hányt is. 

Most a gyorsétterem mosdójában áll, a WC fölé görnyedve. Már abbahagyta gyomrának kiürítését, csak a lehajtott ülőkét bámulva piheg. Szörnyű ízt érez a szájában, a gyomra pedig kínzóan ég. Azonban gyorsan össze kell szednie magát, nehogy barátainak gyanús legyen. Felegyenesedett, kiment a fülkéből és a csap előtt megállt. Átöblítette vízzel a száját, megmosta az arcát, majd megtörölte azt a pulóverébe. Kiment és a többiekkel együtt, akik gyanakvóan méregették, elindultak haza. Taehyung mindenkit háznál tett le, Jimint utoljára. Elbúcsúztak egymástól, majd a szőke kiszállt. Nézte, ahogy a kocsi elhajt és csak a sötétséget és a -majdnem- csendet hagyja maga után. Kellemes volt a hideg, esti levegő. A szél lágyan fújdogált, lehetett hallani a fűszálak és a falevelek susogását. Valahol a távolban egy kutya ugatott, még távolabb egy mentő szirénázott. 

Mély levegőt véve lassan, kimérten megfordult, és halkan bement a házba. Levette a cipőjét, gondosan egymás mellé igazította őket, majd felment a lépcsőn, azt a lépcsőfokot átlépve, ami mindig hangosan megreccsen, ha rálépnek.  

Szerencséje volt, ugyanis nem hallották meg sem a szülei, sem a testvére. Mikor a szobája biztonságában tudhatta magát, bezárta az ajtót, kinyitotta azt ablakát és az ablakkeretre ülve kilógatta lábait. Fejét hátra hajtva, egy kicsit előre dőlve szívta be a friss levegőt. Kellemes volt. Végre egy kicsit megnyugodhatott. 

Nem tudja, mennyi idő telt el, de már elülte a fenekét, szóval megfordult és újra a talpain állt. Elindult az ágya felé, hogy hozzon maga alá párnát, de megbotlott a szőnyegben és előre esett. Mikor kinyitotta a szemeit, az ágya alatt megpillantott valamit. Fogalma sem volt róla, hogy mi az, szóval kihúzta onnan. Amit a kezei között fogott, nem más volt, mint Jungkook pulóvere. Az volt az első dolga, hogy megszagolja a ruhadarabot. Pontosan olyan illata volt, mint a másik fiúnak. 

Ez után képtelen volt elengedni a puha anyagot. Nem ült vissza az ablakába, csak az ágyába kuporodott és a pulóvert ölelve végre, hosszú napok után mély álomba szenderült.