A Long Time Ago | jikook [befejezett]

20.Rész

Pontban 2 órakor léptek ki az iskola kapuján.

-Menj haza, Szerelmem -fordul Jimin felé a fiatalabb. -Háromra érted megyek -lehajolt és megpuszilta az ajkait. -Szeretlek.

Elköszöntek egymástól, majd mindketten elindultak a házuk felé. Jimin gondolatai egyből arra terelődtek, hogy mi fog történni. Utálja, hogy arra gondolt, hogy Jungkook megint megteszi vele. De jogosan hiszi ezt, igaz?

Hazaért. Bement az üres házba. Mostanában sokkal többet van egyedül... Levette a szürke sportcipőjét és felment az emeletre. Nem tudja, hogy hova mennek, de valószínűleg nem lesz elég valami egyszerű ruha. Egy kényelmes fekete ing és egy pár szintén fekete nadrág mellett döntött. Vállára tette a törölközőjét, majd a fürdőszobába ment. Letusolt és megmosta a haját. Megszárítkozott, befújta magát és felöltözött. Átfésülte az immáron száraz, szőke tincseit. Kinyitotta az ablakot, hogy ne legyen olyan meleg, majd a szobájába ment. Magára vett még egy gyűrűt, egy karkötőt és egy nyakláncot, amelyek passzoltak egymáshoz. Elgondolkodva nézett a fülbevalóra. Jungkook azt mondja, hogy tetszik neki, de Jimin nem biztos benne. Mindegy. Elhiszi neki, hogy így van. A fülébe tette az ékszert, a telefonját pedig zsebre rakta, miután egy kicsit töltötte. Most nem a szemüvegét vette fel, hanem betette a kontaktlencséit és a tokját a hátsó zsebébe süllyesztette.

Három óra előtt tíz perccel már a ház előtt állt és Jungkookra várt. Mikor meglátta az ismerős autót, mosolyogva beszállt a fiú mellé, aki egy rövid csókkal üdvözölte.

-Szia -mosolyodik el Jimin, miután teljesen visszaült az ülésre.

-Hali. Jól nézel ki -méri végig Jungkook.

-Köszönöm -pirul el halványan Jimin. -Te sem panaszkodhatsz.

Ő egy fehér ingben és egy ugyanolyan fekete nadrágban volt, mint Jimin. Rajta nem volt olyan sok ékszer, csak ezüst karikafülbevaló, valamint a kölnije is más illatú.

Egy mozihoz értek. Miután leparkoltak, kiszálltak az autóból. Jungkook Jimin dereka köré fonta jobb karját és az oldalához húzta. Beálltak a sorba és megvették a jegyet egy új horrorra. Vettek üdítőt a büfénél, de Jungkook azt mondta, hogy enni ne vegyenek. Jimint nem kellett sokáig győzködni, egyből belement. A hetes terembe mentek, ahol a hatos sor 11 és 12-es székére ültek. Az előzetesek alatt beszélgettek, majd elkezdődött a film. Yoongival sokat néznek horrort, ezért Jimin nem igazán fél, de kihasználja a lehetőséget, hogy Jungkook kezét fogja és közel üljön hozzá.

Miközben elhagyták a mozit, a filmről beszélgettek. Kimentek, de nem találták sehol a kocsit.

-Sétálunk, ugye nem baj? -kérdezi Jungkook, Jiminre pillantva.

-Nem baj. De hova tűnt az autó?

-Megbeszéltem valakivel, hogy vigye el -mosolyog rá.

Megfogta Jimin kezét, összekulcsolta az ujjaikat és így sétáltak. Már kezdett sötétedni, 6 óra körül járt az idő. Egy étteremhez mentek. Kívülről tele volt az egész. Bementek és a pultoshoz léptek.

Az étterem belülről ugyanolyan szép volt, mint kívülről. Krémszínűre festett falak alul sötét faburkolattal, szintén sötétbarna padló és bordó színű szőnyeg díszítette a fő részt. Csillárok lógtak a plafonról, melyek sárgás fényt vetettek az egész helyre. A pultok feketék voltak, csillogtak a tisztaságtól. A levegőben keveredett a különböző ételek illata.

Jimin csodálkozva nézett körbe a gyönyörű helyiségen, majd a mosolyogó Jungkookra pillantott. Beszéltek a pultos férfival a foglalt asztalról, majd elvezette őket oda. A kertben van az asztaluk, ahol ők az egyetlenek. Jungkook kihúzta Jiminnek a széket. Leültek és megnézték az eléjük tett étlapot. Kiválasztották, hogy mit esznek. Elmondták a pincérnek, majd Jungkook kért egy üveg könnyedebb vörösbort. Beszélgetve várakoztak, leginkább Jimin dicsérte a helyet.