A Long Time Ago | jikook [befejezett]

2.rész

Jungkook...

Kikerekedett szemekkel nézek a fiúra. Nem ugyan az, aki 3 évvel ezelőtt volt. Sokkal...férfiasabb lett. Ahogy tanulmányoztam régi barátomat felfigyeltem arra, hogy mennyivel izmosabb és helyesebb lett. Mintha teljesen kicserélték volna.

Minden szem rá szegeződött. Ahogy ott állt, egy fehér pólóban, világos farmerben és Timberland csizmában...össze sem lehetett hasonlítani a régi Kookie-val.

3. személy szemszöge

Hiányzott neki a barátja, szinte mindennél jobban. Viszont...most, hogy újra látja őt megszólítani sem meri. Fél attól, hogy vajon, hogy fog reagálni, vagy egyáltalán emlékszik-e rá.

Jungkook unottan néz körbe az osztálytermen, és észre sem veszi Jimint, aki meglepettséggel és némi szomorúsággal figyeli őt.

"Egyszerűen csak átnézett rajtam...Mondjuk mit is vártam, ennyi év után?" - gondolja magában csalódottan a szőke hajú fiú.

Jungkook szemszöge

Kicsit irritáló volt, ahogy ennyien körém álltak. Egy 'ch' hangot hallatva szétnéztem a termen, hogy hova ülhetnék le. Gyanítom, még az osztály fele sincs itt, de ha rossz helyre vágom le magam, majd szólnak. Úgyhogy a hátsó sorban az ablak melletti széket foglalom el. Pár perccel a tanár érkezte után az osztály többi része is belépett az ajtón.

-Most, hogy mindenki méltóztatott megjelenni az órámon, neki is kezdhetünk a tanulásnak! - csapja össze a kezeit egy ötvenes éveiben járó nő.

-Viszont, mindenek előtt, azt hallottam az osztályfőnökötöktől, hogy új tanulónk van. Bemutatkoznál, kérlek? - szemeivel engem keresett. Lassan felemeltem a kezem, jelezve hollétem.

-Jeon Jungkook vagyok - mondom nem túl bőbeszédűen, és ennél többet nem is szándékozok elárulni magamról.

-Ennyi? - kérdezi csodálkozva a nő, mire bólintok. Valószínűleg nem ennyit szokott meg másoktól. Hát, tudom sajnálni. Szokja meg.

-Hát rendben...Én Kim Seo-Hyun vagyok, örvendek - mosolyog rám. Valószínűleg viszonzást vár..hm. Valamiféle vicsorgást kicsikartam magamból.

-A házi feladatot párokban kell megoldanotok. A párosítások a következőek -a tanárnő megköszörüli torkát, majd mappájából rövid keresés után egy lapot húz elő - Lalisa Manoban és Kim Jennie. Park Chanyeol és Byun Baekhyun...

-Végül pedig Jeon Jungkook és Park Jim... elnézést, félreolvastam - vakarja meg fejét kínosan - Szóval Jungkook és Park Chaeyoung. Jimin..részedről rendben van így, vagy szeretnél valahova csatlakozni? - néz rá Jiminre.

-Jó lesz, tanárnő - egy félénk, alig hallható hang ütötte meg a fülem. Ez..ez az a Jimin...

Hirtelen megszólalt a csengő. Szinte az összes szék egyszerre adott ki nyikorgó hangot, ahogy az összes diák felállt. Fél perc sem telt el, de már alig voltak a teremben. Valaki, akiről nem tudom megmondani, hogy fiú vagy lány-e, mert a kapucnija már a fejére volt húzva, egy lány, aki valamit keresett a padban, én és Jimin, akit most már tisztán látok. Szőke haja halványan fénylett, nyaka csak egy kis része látszott ki a pulóvere alól, amely legalább kétszer nagyobb, mint amekkora kellene rá. Szinte fehér kezeivel lassan pakolta el a tanszereket szürke táskájába.Abbahagyva a bámulását, felé vettem az irányt. Megböktem az ujjammal vállát, mire láthatóan összerezzent.

Jimin szemszöge

Valaki hozzáért a vállamhoz, én pedig reflexből húzódtam el. Összeszorított ajkakkal fordultam balra, hogy megnézzem ki az. De...őszintén mindenkire számítottam, csak rá nem.

-J..Jungkook! Mi-mit szeretnél? - meglepődöttséggel hangomban szólalok meg.

-Rég találkoztunk, Jiminie...hyung -vigyorog.