Neighbours

4.Fejezet

Lance

Épp a könyvtár egyik asztalánál ültünk Hunkkal, Pidgedzsel, Shiroval és Adammel, mikor a terem másik végéből Allura sziluettje tűnt fel, ahogy felénk siet. Nem rég fehérre festett haja egy lófarokban lobogott mögötte zászlóként, és már innen lehetett látni a széles mosolyt az arcán. Egy pillanatra akaratlanul is gyorsabban kezdett dobogni a szívem, de próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt.
A lányt már a szemeszter elején észrevettem. Nehéz is lett volna ignorálni, mert egész biztos voltam benne, hogy az egész egyetemre nem járt szebb lány nála. Szív alakú arc, gyönyörű szemek, amikben elvesztél, és az az angyali nevetés! Sokáig próbáltam felhívni a figyelmét magamra, de egyszer se sikerült, pedig volt néhány elég rizikós próbálkozásom, amit nem szeretnék részletezni. Végül Shiro mutatott be neki, és akkor, abban a pillanatban tényleg elhittem, hogy végre lesz esélyem nála, de kiderült, hogy barátja van. A hír sokként ért, és egy jó ideig nem is tudtam másra gondolni.
Ez már hetekkel ezelőtt történt, és azóta is azon voltam, hogy véglegesen kiszeressek a belőle. Néha már tényleg azt is hittem, hogy teljesen sikerült, de az ilyen pillanatok felhívták a figyelmem, hogy ez nagyon nem így van. Jézus, bárcsak olyan könnyen ki szerethetnék belőle, mint amilyen kényelmesen sikerült beleesnem! 
-Srácok! - ért oda az asztalunkhoz végre, még mindig mosolyogva. - A hétvégén  halloween-i bulit rendezek, szóval remélem jöttök.
-A lakásodban? - kérdezte Pidge összehúzott szemöldökkel.
-A szüleim odaadták a ház kulcsát, mert nem lesznek hétvégén, szóval nagy szabású lesz a dolog - tette a lány csípőre a kezét, és elég büszkének tűnt magára.
-Keith is jöhet? - pillantott fel Shiro, miközben Adam halványan elmosolyodott, mintha a barátja valami nagyon hülye kérdést tett volna fel. Meglehetett érteni a reakcióját. Ha egy valamiről híres volt a srác, az az volt, hogy eddig még egyetlen házibuliban se látták.
-Ha rá tudod venni - vonta meg Allura a vállát, majd felkapta a tekintetét. - Oh, de itt is jön az emlegetett!
A csapat egyszerre fordította a fejét a könyvtár bejárata felé. Keith lazán összefogott hajjal sétált az asztalunkhoz, miközben épp a telefonján nézett valamit. A szokásos bőrdzsekije volt rajta, de a bakancsát ezúttal leváltotta egy fekete Vansra. Őszintén nem voltam benne biztos, hogy van-e összesen annyi fekete cucc a szekrényemben, mint amennyit ő viselet csak ma. Erről eszembe jutott a középiskolás emo korszaka, mikor a haja még ennél is idiótábban állt, ami nagy szó, mert azt a mulletet kevés dolog múlta felül. Bár így felfogva nem is volt annyira szörnyű. 
-Miért néz mindenki? - ült le mellém a srác, miközben összezavarodott tekintettel pillantott ránk. Rajtam mintha egy másodpercig tovább időzött volna a tekintete, de nem tudtam volna biztosra mondani.
-Halloween-i bulit rendezek szombaton. Jössz? - ismételte meg magát Allura.
-Mindenki jön innen? -mutatott végig az asztalon a fiú. A társaság sorra válaszolt igennel, mire Keith gondolkozó arckifejezéssel hátradőlt.
-Talán elmegyek - nyögte végül ki a válaszát. Allura tátott szájjal nézett a srácra, és látszott, hogy alig hiszi el a dolgot. Tekintetét lassan Shirora irányította, aki szinte büszkén biccentett, végül újra elmosolyodott.
-Nagyszerű! Akkor szombaton nyolckor nálunk. Ha megtudják az emberek, hogy még Keith Kogane-t is sikerült kimozdítanom, nem tudnak nemet mondani - tapsikolt a lány vidáman, majd egy kurta viszláttal kisietett a könyvtárból, pont olyan gyorsan, ahogy érkezett.
Én szinte ezzel egy időben Hunkhoz és Pidghehez fordultam, és izgatottan rácsaptam az asztalra.
-Készen vannak a jelmezeitek?
-Már hetek óta - vigyorodott el Hunk, Pidge pedig csak vidáman bólintott. 
-Minek öltöztök? - pillantott ránk Keith érdeklődve.
-Azt hiszed naivan elmondjuk, hogy aztán ellophasd az ötletünk? Csak mert akkor hatalmasat tévedsz - fontam keresztbe a kezem, mire a fiú csak halkan felnevetett.
-Nyugi, nem öltözök be semminek.
-Mi? Miért nem? - kérdeztem, meglepetten nézve a fiú szemébe.
-Miért tenném? - rázta meg a fejét gyengéden, de nem szakította meg a szemkontaktust. 
-Mert ez egy halloweeni-i buli? Shiro, mond meg neki!
A férfi erőltetetten felnevetett, bár inkább félelmet láttam a szemében mint vidámságot. Ezután megpróbálta segélykérően megbökni Adam-et, aki rá se hederített, csak hátradőlve élvezte a műsort, és esze ágában se volt segíteni. Shiro csalódottan nézett rá, majd visszatért hozzánk.
-Végül is, Lancenek igaza van - vonta meg a vállát, mire Keith unottan felsóhajtott.
-Akkor ma még játékboltba is mennem kell.
-Ezzel a hozzáállással elrontod a halloween lényegét - húztam el a számat.
-Oh, jaj ne. Annyira sajnálom - biggyesztette le az ajkát, miközben lassan felállt a székről.
-Tudd hol a határ, Kogane! A halloween-t nem ronthatod el! - kiáltottam a srácra dühösen, aki lassan elkezdett hátrálni a kijárat felé.
-Viszlát, McClain - kacsintott rám még mielőtt végleg megfordult volna. Bosszúsan néztem a srác után, miközben azon gondolkoztam vajon milyen klisés jelmezt fog szerezni magának.
-Nem is köszönt nekünk! - szólalt meg mellettem Pidge hirtelen, enyhe csalódottsággal a hangjában.
-Tipikus Keith - morogtam, még mindig a kijáratot nézve.