Házi Démon /BEFEJEZETT/

2. Megbízni benned

Egy szót nem szóltam a macskához, miközben eltakarítottam a nyomokat és a halott kutyámat.
Bezzeg ő folyamatosan beszélt hozzám:
-Amúgy Ardomornak hívnak, nem Lucifernek. Én tényleg démon vagyok és hát...körülbelül 2566 éves vagyok. Talán egy évvel idősebb vagyok, nem tudom. Jó ez a kecó, bár a pokol jobb. Ott jó meleg van. Főleg mivel apa szeret égetni egy két elég bűnös lelket.
-Oké...-morogtam.-Nem érdekel a hülye neved, nem érdekel, hogy ki az édesapád, és nem érdekel a nyomorék életed sem a pokolban!!
-Azért ezzel eléggé megbántottál.
-Akkor én mit szóljak? Kicsináltad a kutyámat!!!
-Hát...Öööö izé...Sajnálom?
-Annyira egy önző, mániákus, gyilkológép vagy!!!
-Nem tetszett, hogy rám ugatott és folyton piszkált. Valamit lépnem kellett...
-És akkor most mi lesz? Nagyimat is megölöd és engem is?
-Nem..Honnan vetted ezt a hülyeséget? Nem gyilkolok csak úgy. Az az öregasszony mondta, hogy csak úgy megölök mindenkit, ugye?
-Honnan...
-Hogy honnan tudom? Mert az ő férjét is bekebeleztem. Folyton bántott. Persze, lehet azért mert véletlen ráborítottam a cserepet de az részlet kérdése.
-Jó....Tudod mit....Menj vissza a temetőbe Adomol vagy ki az isten vagy te...
-Ar-do-mor!!!
-Nem érdekel...Csak menj el!!
-Hát úgy látom nem érted a helyzetet, cicám...
Ekkor ember alakot öltött. Egész helyes volt, démon létére. Meg nem mondanám róla, hogy több, mint 2000 éves. Emberként max 20-nak nézném. Holló fekete haja, világító kék szeme és hófehér bőre volt, állát egy kicsi kecskeszakáll kezdemény díszítette. Fekete pulcsiban és hosszú nadrágban volt, bakanccsal a lábán.
Ardomor felém közeledett és mélyen a szemembe nézett.
-Ha egy démont befogadsz, az örökké melletted marad...-mosolyodott el ördögien.-TE fogadtál be. TE kísértél a házba és TE vagy az, aki megsajnált. Tehát az, hogy én itt ragadtam azt csak magadnak köszönheted! És hozzáteszem: Szabadulni csak úgy tudsz tőlem, ha én elköszönök, de mivel megtetszettél nekem, ez nem fog megtörténni egyhamar...Máshogyan pedig csak akkor tudsz, ha nekem adod a lelkedet. És mivel semmi kedvem téged bántani, ezért inkább azt választom, hogy itt maradok örökre.
-Pompás...-toltam el a fejét a fiúnak.
-Most mi az? Lesz egy őrződ, ha már eddig nem volt. Gondolj bele...Mindenhol ott leszek és megvédelek. Cserébe itt lehetek veled. Nem bántok a házban senkit... De kell egy vérszerződés.
-Persze... Vámpír vagy?  Az kéne még...
-Tévhit, hogy csak a vámpírok szeretik a vért...Minden démon imádja. Csak a többi démon bírja a napfényt. De vissza térve, én nem enni akarom a véred. Pontosabban nem csak én. Neked is innod kell belőle. De nekem is áldoznom kell.
-A démonoknak van vére?
-Persze hogy van. Csak nekünk más színű.
-Bocs, de ebbe nem megyek bele... Nem bízom benned...
-Oké..Tudok várni három napig. Hidd el, könyörögni fogsz nekem.
Ardomorral egyszer csak lépteket hallottunk. Gyorsan vissza változott macskává.
-Zoe.-nyitotta ki a szoba ajtómat.
-Igen nagyi?-kérdeztem ártatlanul.
-Hol van Bingo?
Ekkor hevesebben dobogott a szívem. Nem tudtam mit mondjak hirtelen.
-Hát az úgy volt, hogy...-ekkor lenéztem Ardomorra. Úgy nézett rám, mintha kérne engem arra, hogy ne mondjam el a nagyimnak mi a szitu. Nem tudtam ellenállni. Hazudnom kellett. De nem olyan nagyot. -Az történt, hogy elpusztult...Sajnálom nagyi...
-Szegény, kicsi Bingóm...-szomorodott el.-Tudtam, hogy valami baja van... Szegény nem mai kutya volt.
Nagyi szipogva kilépett a szobámból. Lenéztem a fiúra, majd ezt kérdeztem:
-Tessék...Most örülsz, démonka? Hogy bízzak meg benned?
Odasétáltam az ajtóhoz és már nyitottam volna az ajtót, mikor hátra néztem. Ardomor lehajtott füllel a padlót bámulta és fel sem nézett. Próbáltam haragudni rá, de nem tudtam. Csak úgy tettem, mintha haragudnék. Nehezen kiléptem a szobából és becsuktam az ajtót.
Nagyit próbáltam meg vigasztalni.
-Nagyi...Tudom, hogy mennyit jelentett neked az a kutya. Tudom, hogy nagyapáé volt. És hogy ő is hiányzik. De most már jó helyen vannak. Bingónak is sok baja volt...A hátsó lába már nem is volt annyira jó neki. -simogattam meg nagyi vállát.
-Igazad van, kicsim...-simogatta meg a kezemet.-Talán jobb lesz neki.
Ekkor megint azt a démon palántát láttam meg, csak most nagyi ölébe, ahogy bújik. Ardomor felnézett egyetlen nagymamámra, nagyi pedig rámosolygott és ezt mondta:
-Lucifer...Te legalább itt vagy!
-Ardomor...-szólaltam meg.
-Idáig Lucifer volt.
-Hát...Most már Ardomor. Kitalált név. Így legalább nem leszek vele sátánista.
Nagyi csak mosolyogva simogatta a macskának álcázott démont és Ardomor bújt hozzá.