Házi Démon /BEFEJEZETT/

16. A lélekfalók alfája

Szokatlan dolog nagyi nélkül újra a házban lenni, ami most már Ardomor és az én otthonom. De ketten is jól megvagyunk. Iskolába is ő kísér, mindig megvár a kapuban, úgysem látja senki, rajtam kívül. Együtt megyünk haza és együtt csinálunk mindent. Más lett ugyan az életmódom, de nem olyan rossz dolog. Iskola mellett dolgozok is, hogy legyen pénz élelemre. Pultos lány vagyok. Az iskolában mindig két órakor vége van a tanításnak, háromkor kezdődik a munkám. AZ iskolából egyből a munka helyemre megyek. Ott négy órát dolgozom, mivel diák vagyok. Persze a béremen is meglátszik, de hétvégente többet szoktam dolgozni. Az édességbolt nem is rossz hely, mert tele szokott lenni gyerekekkel, akiket igazából nagyon is szeretek. Most is épen dolgozom.
Mivel hamar esteledik, felkapcsoltam odakint a világítást és  vissza mentem a boltba. Ardomort láttam meg. Teljesen meglepve álltam a boltban.
-Ardomor...-szólaltam meg.-Szívem, mit keresel itt?
-Hát, pokolcicám...Mivel én vagyok az őrződ is, ezért kötelességem melletted lennem!-mosolyodott el a démonfi.
-Az rendben van, de kérlek...Legalább macska alakban legyél! Vannak kisgyerek vendégeim is, akik látnak téged...
-Ó, kis apróságok...-mosolygott Ardomor.-Mit meg nem adnék, ha egyszer nekünk is lenne egy démon palántánk...
-Ó, Ardomor, azzal még ráérünk.-kacagtam el magam.
-És mikor állnál készen egy ördög fiókára, hm?
-Tudod mit...Ha kijártam a sulit, ami késő tavasszal meg is fog történni, akkor belevághatunk a programba, de addig is bírj a véreddel.
-Rendben van.
Adtam Ardomornak egy csókot, majd láttam, hogy jön be egy anyuka a gyerekével. Ardomor macskává vált és  a pultra ugrott. Én is a pult mögé sétáltam, majd ezt kérdeztem:
-Miben segíthetek?
-Szép estét!-mondta a nő.-A kislányom imádja a gumicukrot. Ugye nem fogyott el?
-Dehogy is. A gumicukor valahogy nem akar fogyni, bezzeg a nyalókát és a csokoládét viszik, mint a cukrot.
Ekkor a nő felnevetett, majd adtam egy csomag gumicukrot.
-Két dollár, negyvenöt cent lesz.-mondtam. A nő fizetett, de a kis lurkó kiszúrta Ardomort.
-Cica!-nevetett fel a kislány.
-Igen, cica.-mosolyogtam egyet.
-A te cicád?
-Igen, az enyém.
-És hogy hívják?
-Ardomor.
-Az cica név?
-Igen, az cica név.
Az anyuka furcsán elmosolyodva rám nézett. Én vissza mosolyogtam, majd ezt mondtam:
-A gyerekeknek jó a képzelő erejük.
-Az én kislányomnak annál inkább.-válaszolt az anyuka.-Jó bébi csősz lenne. Ért a gyerekekhez. Meg tudja adni a telefon számát? Higgye el, kifizetném.
-Ah..persze!
Elővettem egy papírt és egy ceruzát, majd leírtam a nevemet és a telefon számomat, és odaadtam a nőnek.
-Köszönöm!-mosolygott a nő.
-Nagyon szívesen.-bólintottam.-Akármikor hívhat.
-Nagyon hálás vagyok! Na gyere Emily. Köszönj el szépen a nénitől!
-Szia!-integetett a kislány, majd kiléptek az ajtón. Ardomor hozzám bújt, majd ezt mondta:
-Aj, jóságos Lucifer!! De várom már, hogy egy ilyen kis lurkó rágcsálja a fülemet!
-Ardomor, nyughass!-simogattam meg a fejét.-Eljön az ideje annak is.

Bezártam a boltot, majd hazafelé tartottunk. Ardomorral be nem állt a szánk, annyit beszéltünk, miközben  sétáltunk a lámpákkal megvilágított utcán.
-De komolyan...-kacagott Ardomor.-Most gondolj bele: Te, én meg egy kis ördög. Milyen jó lenne már.
-Igen, sokszor elképzeltem én is, de hidd el, még nem állok készen az anyaságra.-válaszoltam.
-Tudom, tudom. De még belegondolni is olyan jó.
-Elhiszem, Ardomor. Én is nagyon szeretem a gyerekeket. De lesz most egy kölcsön gyerekünk.
-Ő is aranyos, de egy saját sokkal jobb lenne.
Jobbra fordítottam a fejemet és megláttam a sikátorban egy ördögi szempárt. Megint a lélek faló farkas....Mit akarhat ennyire? De most egyedül van. És még csak támadni sem akart. Csak figyelt minket. Nem tudom miért figyel ennyire. De rémisztő volt.
-Zoe?-kérdezte Ardomor.
-Igen?-néztem rá.
-Minden rendben? Nem hozom fel többet, ha ez téged zavar.
-Nem...Nincs semmi baj, csak...Nagyon fáradt vagyok. Sokat dolgoztam most. Tudod. Péntekenként meg még fáradtabb vagyok.
-Itt az ideje pihenned egy nagyot. Holnap gondolom úgyis bébi csőszködsz.
-Erősen meglehet.