Házi Démon /BEFEJEZETT/

5. Démon Hold

Ardomor egész energikus kedvében volt napok óta, ám elég furcsa is. Vadászgató  természete lett és mikor macska alakban volt, mindig hozott haza nekem mókust, egeret, patkányt, sőt, madarat is. Mondtam neki, hogy egye meg nyugodtan, mert az emberek nem esznek ilyeneket, majd adja oda nekem a koponyájukat, azt majd kifőzöm és emléknek megtartom.
Most is elment. Gondolom megint vadászgat. Egyre nagyobb állatokat hoz haza, ezért aggódtam könyv olvasás közben, hogy hazahozza majd a szomszéd csirkéjét, amit annyira imád.
A könyv, amit olvastam, démon fajtákról világosít fel. Ki gondolta volna, hogy több mint száz démonfaj létezik és a öt oldalban tudják csak elemezni egyetlen fajta démon természetét, kinézetét és távoltartási javaslatait.
Ekkor Ardomor hangját hallottam:
-Zoe! Nézd csak, mit hoztam neked! Szerintem ennek nagyon fogsz örülni!
Az ajtó felé pillantottam és láttam, ahogy egy halott baglyot vonszolt be a szobámba. Meg is lepődtem, hogy Ezt hogy bírta levadászni. Persze nem átlagos méretű házi macskának álcázza magát, de akkor sem tudtam ezt hogy kapta el.
-Ardomor!-kerekedtek ki a szemeim. A lábam elé vonszolta a baglyot, majd dorombolva rám nézett és ezt kérdezte:
-Tetszik, ugye? Direkt ilyen szépet hoztam neked. Szép nagy feje van és  ez lesz a legszebb darabja a gyűjteményednek.
-Nagyon aranyos vagy, meg minden...-néztem a macskára.-De mi ez a nagy vadászgatási mániád manapság?
-Rám szokott jönni eleve. Meg hát nemsoká itt a Démon Hold.
-Azt vörös holdnak hívják.
-Nem...Démon Hold. Akkor nem csak a Hold lesz vörös, de még az ég is.
-Várj...Miről beszélsz...?
-Ardomor!-örült meg a nagyi. Ekkor ardomo odament hozzá csöndesen és dörgölőzni kezdett a nagyi lábához, mint egy cica. Nagyi megsimizte, majd miután meglátta a bagoly hullát, felnevetett.
-Látom ajándékozgat a kicsike.-mondta nagyi.
-Igen.-kacagtam fel.
-Van már egy egész gyűjteményed. Az én macskám csak pókokat adott, néha egy fél egeret. De úgy látom téged nagyon kedvel.
-Igen. Nagyon szeret. És én is őt.
Ekkor a macska csillogó szemekkel nézett rám. Mintha mosolygott is volna. Nagyi elment és Ardomor hozzám futott, majd leterített és a hasamra feküdt
-Tényleg?-kérdezte izgatottan.
-Hát persze, te butus.-kacagtam.-Megszerettelek a napok alatt. Vettem egy könyvet is, ami démonokról szól.
-Tényleg? Mutasd!
Ekkor Ardomor kiugrott az ölemből, majd emberré alakulva mellém ült és elkezdte lapozgatni a könyvet.
-Ez mind szép és jó...-mondta.-Látom a képeken a híres démonokat, de nem tudom mik ezek a firkák. Nem tudom kiolvasni őket. Az alvilágban más betűket alkalmazunk.
-Ez érdekes.-mondtam.-Majd megtanítalak ember nyelven olvasni.
-Gyorsan tanulok.
Ekkor a legvégére lapozott. Meglátta Lucifert. És teljesen olyan sóvárgó feje volt, mint nekem, mikor a saját szüleimet meglátom a képen.
-Hiányzik édesapád? -kérdeztem.
-Igen...-válaszolta sóhajtva.-Olyan...Hatalmas. Olyan erős. És olyan gonosz...Nem tudom hogy lehet büszke rám...A sok incubus, vámpír és lidérc fia és lánya közül pont rám...Egy korcs vagyok...Nem démon...
Most pedig olyan dühöt láttam a szemébe, amit még nem láttam.  Ardomor letépte a bagoly fejét, gerincével együtt rántotta ki, majd a testét kidobta az ablakon. Keze csurom vér volt...Nem féltem tőle most. Inkább sajnáltam.
-Ardomor...-szóltam hozzá.-Nem vagy korcs...Édesapád nem hiába büszke rád...
-Azt honnan tudod, hogy miért büszke rám?-kérdezte mérgesen a démonfi.
-Onnan, mert...Csak tudom. A fia vagy... Egy különleges démon. Hiába vannak tiszta vérű vámpírok, lidércek sőt...sucubus vagy incubus gyereke. Te különleges vagy. Azért, mert te benned több minden van. Több dologra vagy képes, mint a többi. Mindennek ellen tudsz állni.
Ekkor Ardomornak halovány mosoly görbült arcán.
-Igazad lehet.-nézett rám. Kezéről lenyalogatta a vért, majd mikor megtisztította magát a vértől, oda lépegetett hozzám, majd a homlokomra nyomta forró ajkát és megpuszilt. Macska alakban kilépegetett a szobából. De még mindig kíváncsi voltam arra, vajon miből állhat a Démon Hold. Bár...Nem számítok semmi jóra.

Miközben a konyhában főztem ki a bagoly koponyát egy forró vizes lábasban, nagymamámmal beszélgettem, Ardomor pedig, mint aki jól végezte dolgát, pihent az ablakban macska alakjában.
-Nagymama...Te tudod, hogy milyen az a Démon Hold?-kérdeztem.
-Hallottam róla régebben.-mosolygott.-Elvileg akkor jön elő az összes démon a pokolból. Nem szabad az erdőbe menni, de még a temetőkbe sem olyankor. Ez afféle boszorkány monda.
-Boszorkány vagy?
-Bizony.-kacagott. -Benned is van.
-Akkor...
-Igen, ez a macska valószínűleg egy szellem. A szomszéd megkérdezte, miért beszélsz mindig a lábadhoz. Én meg válaszoltam neki, hogy az egy macska. És azt mondta a szomszéd, hogy már tudja kitől örökölted a dilinyósságodat.-nevetett fel.-Nagyon lüke ez a szomszéd férfi...
-És ez neked egyáltalán nem baj?-kérdeztem
-Nem dehogy is! Tudod ilyen idős koromban, amilyen most te vagy, nekem sem voltak barátaim. Én is mindig a szellemekkel barátkoztam. És én még megvagyok neked. De nem akarom, hogy egyedül maradj, ha már nem leszek. Ezért engedtem meg, hogy behozd.
-Értem.
Ekkor Ardomor nagyon elkezdett dorombolni. Tudta, hogy róla volt szó. Nagyi el is kapta és az ölébe ültette. Simogatni kezdte és beszélni hozzá. Ha tudná, hogy az a macska valójában nem egy szellem, hanem egy démon...