Szerelemben Vakságban

Az elterelés

Adam

Patric elhatározta, hogy megvalósítja a tervét akármi is legyen az mert nem hajlandó beavatni hiába kérdeztem tőle bármit is. Valami nagyszerű tervvel kell előállnia mert Annának túlságosan is gyanús ahogyan most viselkedik. Láttam már ezt korábban is. Valahogy úgy nézett ki, hogy a végére összekaptak mert az egyikük szinte biztos volt benne, hogy megcsalja a másikat a sok titkolózás végett. 

Ráadásul azt terveztem, hogy ma is elcsábítom valamerre Aprilt. Teljesen önző okokból. Ugyan ha eddig gyakran ő járt a fejemben akkor a tegnap után nem is tudom mit mondhatnék. Még mindig  érzem az ajkai érntését a homlokomon. Olyan puhák az ajkai. Képtelen vagyok másra gondolni. De ma Annával kell töltenem a délutánt. Nem mintha bánnám mert tényleg nagyon szeretem Annát, de az ilyen időszakaikban egy kicsit nehéz őket kezelni. Mint két gyerek. Néha rosszabb.

-Mi baja ma mindenkinek? - kérdezi Anna - Úgy vigyorogtok mint az őrültek. Vagy legalábbis mint egy szerelmes tini. Oké Adamot megértem, ő tényleg egy szerelmes tini. De Paticknak mi baja van? Megint wiskyt reggelizett?

Na igen nem ez lenne az első eset. Nem szép emlékek egyikünk számára sem. 

-Á szerintem az energiaital - legyintek.

-Aha - dünnyögi Anna - Egyre itt vagyok érted. Szólj vigyorinak, hogy a kocsiba várom.

-Itt vagyok Édes, fölösleges várnod - hallottam meg Patric hangját magunk mögött. Szinte biztos vagyok benne, hogy a pokolra akar jutni egy ilyen kifejezéssel. Ugyanis most Annáról beszélünk aki utálja ha - az ő szavaival élve - ezeken a nyálas beceneveken szólítják őt. 

-Ha ebben az életben még akarsz gyerekeket akkor nem szólítasz így még egyszer - vágja rá dühösen Anna.

-A meg nem született gyermekeinkről beszélsz Édes, szóval jobban tennéd ha inkább vigyáznál, tudom, hogy minden vágyad egy kis lurkó - feszegeti tovább az a bizonyos vékony cérnát Patric mire Anna csak kiviharzik az ajtón. 

-Te tényleg a pokolra akarsz jutni, mi? - kérdezem tőle mikor magunkra maradunk.

-Előbb utóbb úgyis be fogja adni a derekát.

-Nagyon remélem, hogy jobb ötleted is van annál, hogy az idegeire mész.

-Milliószor, csak nem akarom, hogy gyanakodjon vagy az higyje, hogy feladom kettőnket - teszi a vállamra a kezét ahogy elhalad mellettem - Akkor oké a ma délután ugye? A főnökkel már mindent lebeszéltem - kérdezi komolyan  mire bólintok egyet - Köszi Adam, most viszont megyek mert a végén még itt hagy. 

Sóhajtva ülök le a kanapéra. Ez egy hosszú nap lesz.  

● ● ●

Miután Anna elvitt a gyűlésre és Aprillel végigültem azt az egy órát még mindig fogalmam sem volt hova vihetném a lányt. 

-Csendes vagy ma - szólal meg mellettem egy vékonyka hang a liftben. 

-Tudod ez az egész Anna-Partic dolog kikészít - sóhajtok miközben hallom ahogy szétnyílik a liftajtó és April belémkarol majd kivezet a váróba. 

-Tudok segíteni valamiben? - kérdezi őszintén amitől elmosolyodom.

-Van bárni ötleted arra, hogy hova vihetnék egy lányt ami miatt engem fog választani és nem a munkát? - teszem fel a kérdést amin egész nap gondolkodtam. Egy darabig csendben van majd amikor megszólalna megérkezünk a váróba ahol Dr. Hill hangját vélem felismerni.